Pünkösdi megállapodás

2007. június 1., 10:00 , 333. szám

A cím egyrészt utalhat a pünkösdi királyságra, másrészt arra, hogy valakiket megszáll a Szentlélek valamilyen profanizált verziója. Az első esetben a Juscsenko-Janukovics-Moroz megállapodás komolytalan, akár a pünkösdi a rendes királysághoz képest. A jobbik variáns, ha az ukrán vezetőket végre megszállta az országért érzett felelősség, és megkötötték a tényleges fegyverszünetet.

Mire olvassák ezt a szöveget, addigra el is dől, milyen értelemben fog bekerülni a történelembe az ukrán állami vezetők pünkösdi megegyezése.

Mint ismeretes, a Juscsenko-Janukovics megállapodást a papírformának megfelelően nem lehetett betartani. Azt hiszem, nem csak látszat volt, hogy Moroz házelnök keresztbe feküdt, Janukovics pedig nem volt kész ütközni legközelebbi szövetségesével.

A két fél szembenállása újabb fázisba lépett Piszkun főügyész menetrendszerű átállásával a miniszterelnök táborába. A második típusú - vagyis a parlamentoszlató, kemény - Juscsenko azonnal a főügyész leváltásával válaszolt, arra hivatkozva, hogy az elmulasztott lemondani a parlamenti mandátumáról. Természetesen Janukovics egyik zsebbírósága azonnal (1 órán belül) érvénytelenítette az elnöki ukázt. Idáig a séma ismerős, mindkét fél tud jogi normákat kibocsátani, és mindkét félnek vannak idomított bíróságai. Ezek után azonban összecsapott a két oldal egy-egy fegyveres testülete is, szerencsére csak kézitusában. A főügyészségen egymásnak feszülő kormányőrség (Juscsenko gárdája) és rendőrségi kommandó (Janukovics legényei) képei bejárták a világsajtót.

A következő lépésben az elnök a saját parancsnoksága alá rendelte a belügyi csapatokat és felvezényelt közülük néhány egységet Kijevbe, amit a belügyminiszterhű egységek próbáltak akadályozni. Valóban csak az maradt hátra, hogy a fegyveres testületek fegyvert is használjanak.

Miután ily módon pattanásig feszítették a húrt, a legfőbb érintettek leültek és megállapodtak. Kitűzték az előrehozott választások időpontját: szeptember 30. Nem október, ahogy Janukovics akarta, de majdnem. Eldöntötték, hogy a parlamentoszlatás ürügye nem elnöki rendelet lesz, hanem a képviselők több mint harmadának (151 embernek) hagyják letenni a mandátumot. Ezzel persze egy időzített bombát helyeznek a következő parlament alá, de ez a jövő kérdése. Magukat a választásokat egy új összetételű központi választási bizottság vezényli majd, a szükséges pénzt pedig a módosított költségvetés adja.

Mindezeket a döntéseket (pár kevésbé lényeges ponttal együtt) kellett a parlamentnek kedden, szerdán elfogadnia. Ahogy (amennyiben) ez megtörtént, az előrehozott választásokat nem lehet már megakadályozni.

Kísérletek még történhetnek ebben az irányban. Erre vonatkozott a pünkösdi megállapodásnak az a pontja, hogy a felek nem használnak fel bíróságokat és fegyveres testületeket konfliktusaik rendezésére. Ezalatt alighanem azt értik, hogy Jaunkovics nem próbál meg kihozni egy alkotmánybírósági döntést, kihasználva, hogy többsége van a vitatott legitimitású testületben. Juscsenko pedig nem zavarja el a fegyveres testületek segítségével a neki nem tetsző főügyészt, belügyminisztert, néhány bírót stb. Ilyen húzásokra még sor kerülhet a napokban.

Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy ha a pünkösdi megállapodás túléli azokat a napokat, melyek alatt a Kárpátalja ezen száma az olvasók kezébe kerül, akkor a politikai krízis legélesebb szakaszán túlvagyunk.

A krízis megoldásáról azonban szó sincs. Egyszerűen csak annyi történik, hogy a fegyveres összeütközés közvetlen veszélyét felváltja egy ugyancsak vérre menő választási kampány. Annak papírforma szerint fej fej melletti eredménnyel kell majd végződnie, amibe a vesztes fél aligha nyugszik bele. Mivel közben az államapparátus szétesett, a bíróságoknak a maradék tekintélye is odalett, egyáltalán semmi garancia nincs, hogy októberben könnyebb lesz kezelni a válságot, amit ha minden jól megy, a pünkösdi megállapodás letompított.

Sz. K. M.