Emlékünnepség a Vereckei-hágón

2007. június 8., 10:00 , 334. szám

Az elmúlt hétvégén igencsak meglepődhettek a Vereckei-hágóra ellátogató turisták. Az emlékmű mellett honfoglalás kori jurta fehérlett, a fenyvesek övezte réten pedig korhű ruhába öltözött lovasok parádéztak.

Nemzeti zarándokhelyünk pár napra egy színvonalas megemlékezés helyszíne lett. Innen indult útjára az a lovas zarándoklat, amelyet Petraskó Tamás és hagyományőrző társai szerveztek Árpád fejedelem halálának 1100. évfordulója tiszteletére. A Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány meghirdette az Árpád fejedelem ünnepi emlékévet, melynek nyitányaként június 2-án indult el a Verecke-Budapest-Karos lovastúra. Petraskó Tamás nagy tapasztalattal rendelkezik az effajta hagyományőrzés terén. 1996-ban társaival végiglovagolta a honfoglaló magyarok több ezer kilométeres útvonalát Magna Hungáriától (ma Baskíria) Budapestig. A mostani lovas zarándoklat kárpátaljai szakaszának megszervezésében a salánki hagyományőrzők működtek közre. Mivel a lovak áthozatala Magyarországról nehézségekbe ütközött, helyben kellett őket beszerezni. Ebben készségesen besegítettek a hágóhoz közeli Verebes község polgármestere és lakosai.

A rendezvényt dr. Orosz Ildikó, a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke nyitotta meg, aki Kovács Vilmos Verecke című versének sorait idézve hangsúlyozta, mit jelent Verecke minden magyar ember számára. Bármilyen hatalom is váltsa egymást, e szent hely a mienk is, s ezt nem vitathatja el senki tőlünk. Petraskó Tamás tovább folytatta e gondolatokat azzal, hogy mindig szükség van olyan emberekre, akik tovább őrzik az ezeréves lángot, anyagi áldozatokat vállalva, nem törődve a politikai intrikával, mindent megtesznek a magyarság nemzeti öntudatának erősítéséért. S ha ezt békével és toleranciával teszik, mint e rendezvény résztvevői is, akkor más nemzetiségek részéről is megértést és tiszteletet találnak. Ezután az emlékműnél fölállított zászlós díszőrség egyik tagja fölolvasta Anonymus krónikájából a vérszerződést megkötő vezérek esküjét, amelyre a lovon ülő "hét vezér" dörgő hangon ismételte meg az "esküszünk"-et. Az ünnepség a torzóban maradt emlékmű megkoszorúzásával ért véget. Sajnos az estére tervezett szertüzet a reggelig tartó eső miatt nem lehetett meggyújtani, erre másnap délelőtt került sor. A hatalmas tűz körül énekmondók, regösök tolmácsolták az "ősök hangját" korunk nemzedékének. Vasárnap délután a rendezvény résztvevői egy kulacs vizet, egy tépés füvet és egy marék földet magukhoz véve megkezdték történelmi zarándoklatukat, mely Karoson ér véget július 6-án.

Kész Barnabás