Hihetetlen, de néha olcsóbb...

Ingatlan: Ház a határokon túl

2007. július 6., 10:00 , 338. szám

Ukrán állampolgárok egyre gyakrabban vásárolnak villákat, lakóházakat és lakásokat külföldön. Igaz, egyelőre az esetek többségében eltitkolják mindezt a hazai hatóságok elől, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket.

Az ingatlankereskedők szinte egyöntetű megállapítása, hogy napjainkban a külföldi ingatlantulajdon már nem számít ritkaságnak és luxusnak. Az ukrajnai állampolgárok hovatovább biztonságos és előnyös befektetésként tekintenek a határon túli lakóhelyre.

Tengerentúli lakóhelyet vásárolva a vállalkozó szellemű emberek több legyet ütnek egy csapásra: kényelmes külföldi pihenést biztosíthatnak maguknak a saját házukban, ugyanakkor az épület bérbeadása az év hátralevő részében bevételi forrásnak sem utolsó. Ráadásul ügyes vásárlás esetén idővel a vételárnál magasabb összegért, jelentős haszonnal adhatnak túl az ingatlanon.

Bármennyire is hihetetlen, némelyik országban az ingatlanok kétszer kevesebbe kerülnek, mint Ukrajnában. Egy bolgár tengerparti ingatlan például lényegesen olcsóbb a hasonló nagyságrendű kijevi vagy krími háznál, miközben minőségét tekintve számottevően felülmúlja azokat, hiszen a helyiek "európaiak" számára építenek. Éppen ezért ma már nem csupán a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, hogy például apartmant vásároljanak külföldön, de a tehetősebb középosztálybeliek is.

Természetesen az angliai, francia, olasz és spanyol ingatlanok általában nem olcsók, a legkevesebb félmilliós, legtöbbször azonban inkább egy- vagy több millió eurós ingatlanárakat viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, a már említett Bulgáriában azonban akár már 50-70 ezer euróért is megvásárolhatunk egy egyszobás lakást a tengerparton. Hasonlóan kedvező az ingatlanhelyzet többek között Csehországban, Lengyelországban, Montenegróban és Egyiptomban is.

A szakemberek ugyanakkor óva intik a tapasztalatlan befektetőt, hogy pusztán saját erőből, esetleg csupán az internetről lehalászott információk alapján vágjon bele hasonló üzletekbe. A helyi jogszabályi háttér és a szokások ismerete nélkül igen bizonytalan egy efféle üzlet sikeres lebonyolítása. Szerencsére ma már Ukrajnában is számos ingatlanügynökség áll a reménybeli vásárlók szolgálatára. Ezek általában munkakapcsolatban állnak a külföldi célországokban működő hasonló vállalkozásokkal, amelyek a helyszínen segítik az adásvétel sikeres lebonyolítását.

Ugyanakkor az itthoni hivatalos formaságok nagyban visszavetik az ügynökségek forgalmát. Például valutaátutalási licencet szerezni az Ukrán Nemzeti Banknál sajtóértékelések szerint ma felér egy különösen kegyetlen tortúrával. Az engedély beszerzése eszerint mintegy három hónapunkba és kb. 2400 hrivnyánkba kerülhet, arról nem is szólva, hogy igazolnunk kell a vásárlásra szánt pénzeszközeink származását, s előzetesen elbeszélgetésen kell átesni a Belügyminisztérium gazdasági bűnözés elleni osztályán... Így azután nem csoda, ha sajtóforrások szerint a kockázatok ellenére az ingatlanüzletek többsége nem az ukrajnai ügynökségek közvetítésével köttetik napjainkban, a vásárláshoz szükséges pénzek pedig továbbra is elsősorban offshore cégeken keresztül áramlanak külföldre, jobbára megfoghatatlanul.

A legtöbb ukrajnai vásárló nem a saját nevére jegyezteti be külföldi ingatlanját, állítják a hozzáértők, így ugyanis egészen bizonyos, hogy nyugodtan aludhat a hazai adóhatóságok miatt. Arról nem is szólva, hogy ily módon egyúttal elkerülhetik a konkurencia esetleges bosszúját is, hiszen, mint egy jelentős vállalkozó minap bevallotta a Korreszpondent című hetilapnak, országunkban a konkurenciaharc részét képezi a hatalmi struktúrák, hivatalok bevonása a küzdelembe, amelyeket egyesek szinte a szó szoros értelmében "ráuszítanak" ellenfeleikre.

Kárpátaljai honfitársaink mindenekelőtt a magyarországi ingatlanpiacon "érdekeltek", bár elsősorban nem befektetőkként, hanem új otthont teremtő áttelepülőkként. A kelet-magyarországi kistelepülések lakásárai ma már gyakorlatilag egy szintre kerültek a helyi ingatlanokéval, miután az elmúlt években nálunk erőteljesen drágultak a lakásnégyzetméterek, miközben Magyarországon az utóbbi időben jobbára stagnáltak, a keleti régióban pedig helyenként még csökkentek is az árak. Kivételt e jelenség alól legfeljebb Budapest képez, illetve némelyik vidéki nagyváros frekventált negyedeiben fordulhat elő további drágulás, miközben az ország legnagyobb részén további szerény mértékű áresést prognosztizálnak a közeljövőre. (Kárpátalja/Korreszpondent)