Itt a dinnyeszezon!

2007. július 6., 10:00 , 338. szám

A korai tavasz és nyár miatt a szokásosnál legalább 2-3 héttel korábban kezdődött meg idén Kárpátalján a dinnyeszezon. Igaz, nem a helyi termelők szüreteltek ilyen korán, hanem a dél-ukrajnaiak.

A kereskedők már 4-5 hete kínálják Kárpátalja-szerte a görög-, azaz zöld héjú, piros belsejű dinnyét és a sárgadinnyét. Míg azonban eleinte 7-8 hrivnyáért vehettük meg egyetlen kilogrammját a görögdinnyének, s tízért a sárgáét, a magunk mögött hagyott hétvégén az előbbi ára 3-4, míg az utóbbié 6-7 hrivnyára csökkent az egyre bővülő kínálatnak köszönhetően. A kereskedők szerint 2 hrivnya alá aligha esik a minőségi görögdinnye ára idén, s a sárgadinnye sem igen lesz olcsóbb 2,50-3,0 hrivnyánál, így elkönyvelhetjük, hogy valóban megkezdődött a dinnyeszezon Kárpátalján.

A felhozatal meglehetősen egyenletes. Ami például a görögdinnyét illeti, szinte mindenütt a vásárlók által leginkább kedvelt csíkos fajtát kínálják, s általában a minőségre sem lehet panasz: viszonylag vékony héj és magas cukortartalom jellemzi e gyümölcsöket a meglehetősen korai időpont ellenére is. Valamivel nagyobb rizikót jelentett ez idáig a sárgadinnye vásárlása, melynek aránylag kicsiny fejeit általában fel sem vágják a kereskedők, s így előfordulhatott, hogy éppen egy még éretlen példányt fogtak ki azok, akik az elmúlt hetekben vásároltak ebből az ugyancsak kedvelt csemegéből. Az elmúlt napok-hetek napsütéses időjárásának hatására azonban már a sárgadinnye érési folyamata is felgyorsult, így egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy éretlen, úgymond "tök ízű" gyümölcsre adjuk ki a pénzünket.

Ha a kereskedőket az áru származási helyéről faggatjuk, szinte kivétel nélkül azt a választ kapjuk, hogy az Herszon megyéből származik, ami errefelé egyfajta védjegyévé vált a jó minőségű dinnyének. További faggatás hatására azonban kiderül, hogy az árut többségük a munkácsi vagy ungvári nagykereskedőktől szerezte be, s közelebb járunk a valósághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy a dinnye valamelyik dél-ukrajnai megyéből jutott el Kárpátaljára. Rég elmúltak ugyanis azok az idők, amikor még maguk a termelők utaztak egészen idáig a portékájukkal, s értékesítették azt az út mellett, lakótelepek közelében leállított tehergépkocsikról. Ma már az esetek többségében a felvásárlók, a nagykereskedők veszik át a dinnyét a termelőktől, hogy azután saját hálózatukon keresztül, vagy a kisebb regionális kereskedelmi struktúrák segítségével értékesítsék azt a kiskereskedőknek. Akár helyi jellegzetességnek is tekinthetjük, hogy idén a kárpátaljai nagyáruházak csak lassan kaptak rá a dinnyeértékesítésben rejlő lehetőségekre. Az utcai árusokat követően ugyanis még a piaci gyümölcs- és zöldségárusok is hamarabb láttak neki a dinnyeeladásnak.

Ami a kárpátaljai termelőket illeti, nekik eddig várniuk kellett még a szürettel, s várhatóan július közepén jelentkeznek majd tömegesen a termésükkel a piacokon.

Egyre egészségcentrikusabb jelenünkben mind gyakrabban vetődik fel a kérdés, egészséges-e az útszélen vásárolt dinnye. Mint megtudtuk, a dinnyére és értékesítésére általában ugyanazon szabályok érvényesek, mint bármely más zöldség- vagy gyümölcsfajta esetében, így vásárlása bizonyos értelemben ugyancsak a kereskedő iránti bizalom kérdése.

szcs

Hogyan ismerjük fel a jó görögdinnyét?

Vizsgáljuk meg a kocsányát! Ha összeaszalódott, fonnyadt, akkor a dinnye állott. Tudják ezt a dinnyeárusok is és gyakran rövidítgetik a dinnye kocsányát, amíg teljesen el nem fogy. Az érett görögdinnyének az az oldala, mely a földön fekszik, sárga színűre változik érett állapotban, azaz nem fehér. Könnyű a friss, érett dinnyét megkülönböztetni, ha figyelembe vesszük, hogy reggelente több pára csapódik le rajtuk, mint az éretleneken. Ütögetésre az érett görögdinnye mélyebb hangot ad, mint az éretlen. A túlérett dinnye héja, főleg a kocsányával ellentétes végén megpuhulhat. Bár a piacokon a dinnyét nem kötelező meglékelni, kérjük meg a dinnyeárust, hogy vízben tartott lékelő kését fúrja bele a kiválasztott gyümölcs száraz ruhával letörölt részébe. Ez az egyetlen megbízható módja annak, hogy meggyőződjük a termés minőségéről.