Aki főzőtt a spanyol királynak, de ma már házhoz is szállít

Wagner Albert mesterszakács

2007. július 20., 10:00 , 340. szám

Wagner Albert német származású, magyar gyökerekkel is rendelkező munkácsi mesterszakács sokéves tapasztalattal rendelkezik a szakmában. A közelmúltban az ilosvai járási Rókamezőn megrendezett kovácstalálkozón Albert mester főzte a finom babgulyást a vendégeknek, ám emellett arra is volt ideje, hogy interjút adjon lapunknak.

- Mi vonzotta a szakácsszakmában?

- Már gyermekkoromban állandóan a konyhán sürögtem-forogtam és azt lestem, édesanyám hogyan készíti el a finomabbnál finomabb ételeket. Nagyon szerettem a kolbászt és mindig azt mondogattam, hogy kolbászgyáros leszek, még a kerítésem is kolbászból lesz fonva. Az ungvári szakközépiskolában sajátítottam el a szakma alapvető ismereteit. Ezután jött a sorkatonai szolgálat, majd az ungvári közgazdasági technikumban és a Harkovi Állami Egyetemen gyarapítottam szakmai tudásomat. Azt vallom egyébként, hogy egy jó szakácsnak nagyon kell szeretnie a szakmáját, és ahhoz, hogy fejlődni tudjon, folyamatosan képeznie kell önmagát. Német származásom miatt egyébként ez nem ment mindig zökkenőmentesen, nagy erőfeszítésbe került minden továbblépés. Szüleimet egyébként származásuk miatt 1944-ben kitelepítették Szibériába, és csak 1964-ben térhettek vissza Kárpátaljára.

- Hogyan indult pályafutása?

- Először egy kereskedelmi céget alapítottam társammal Munkácson, majd egy kisebb éttermet nyitottunk a vasútállomás mellett. Később kijevi ismerőseim meghívtak, hogy legyek egy ottani spanyol étterem szakácsa. Aztán a tulajdonosok átköltöztek Magyarországra, ahol szintén éttermet nyitottak, és engem is hívtak magukkal. Budapesten hat és fél évig a spanyol nagykövetség éttermében dolgoztam.

- Mi volt a jellegzetessége az ottani munkának?

- Nagyon sok érdekes emberrel nyílt alkalmam találkozni, többek között hírességekkel is. II. János spanyol király is fogyasztott az általam készített ételekből, s nagyon ízlettek neki. Az a menü, amelyet a számára állítottunk össze, örökre emlékezetes marad számomra, hiszen több mint 30 fajta ételt tálaltunk, melyek közül nem hiányozhattak a magyar konyha ételei sem. Egyébként én a magyar és a kínai konyhának vagyok a híve, és szerencsére a nagykövetség éttermében nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csak spanyol eledelek legyenek, bőven szerepeltek a kínálatban a magyar konyha remekei.

- Szavaiból ítélve nagyon szeretett Budapesten dolgozni. Most azonban mégis itthon van, itt tervezi a jövőjét. Mi késztette a hazajövetelre?

- Elsősorban a családom, melyet nagyon szeretek. Akit az ember szeret, azokat nem lehet hosszú időre elhagyni. Az is elősegítette a döntésemet, hogy belefáradtam az ottani pörgésbe, és végre "nyugodtabb vizekre kívántam evezni".

- Mi a kedvenc étele, azaz mit szeret leginkább fogyasztani és készíteni?

- Leginkább a pacal- és a herepörköltöt szeretem készíteni és fogyasztani is. Kárpátalján azonban a pacalpörkölt nem túl népszerű, aminek fő oka az, hogy alig egy-két étteremben kapható. Ugyancsak szeretem a sertéscsülköt pékné módra. Egyébként több száz ételt el tudok készíteni, akár a legkülönlegesebbeket és legegzotikusabbakat is. Kárpátalján egyébként az emberek szeretnek sokat és jókat enni, elsősorban a magyaros ételeket. Én nagyon szeretem a változatosságot, és azokban az éttermekben, amelyekben eddig dolgoztam, mindig arra törekedtem, hogy a leggazdagabb kínálatot ajánljuk fel a vendégeinknek, melyet folyamatosan megújítottunk, frissítettünk.

- Mivel foglalkozik manapság, mik a további tervei?

- Van egy jelentős vendégköröm, akiknek otthon főzök és házhoz szállítom nekik a megrendelt ételeket. Szeptemberben nyílik meg a befektetők támogatásával létesített éttermem a munkácsi járási Liszarnya település közelében, melynek megnyitójára számos érdekes embert szeretnék meghívni a nagyvilágból. Emellett könyvet írok a szakácstudományról, a magyar és a kárpátaljai konyha jellegzetességeiről, melyet reményeim szerint hamarosan az olvasók is a kezükbe vehetnek. Könyvgyűjteményem mintegy fele magyar, orosz, ukrán és német nyelvű szakácskönyv. Nagy, ám úgy tűnik, megvalósíthatatlan álmom az, hogy egyszer egy saját erőből létesített éttermem legyen, ám ehhez sajnos hatalmas összeg szükséges, amit egy mesterszakács, legyen bármilyen sikeres is, ma még nem tud kigazdálkodni.

Baráth József