A bükkaranyosi huszárbandérium

2007. július 27., 10:00 , 341. szám

A közelmúltban megrendezett Salánki Kuruc Napok vendége volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkaranyoson működő Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület, vagy más néven a Bükkaranyosi Huszárbandérium több tagja, akik a Rákóczi-emlékparkban a korabeli huszárságnak emléket állítva tisztelegtek a fejedelem kopjafája előtt. Érdekesnek találva a bandériumot, elbeszélgettünk a csapat "szószólójával," Hódi Attilával, így lapunk olvasói bepillantást nyerhetnek ennek a különleges hagyományőrző szervezetnek a munkájába.

- Mikor és milyen céllal alakult az egyesület?

- Idén tíz éve, 1997-ben Bükkaranyoson alakult szervezetünk Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület néven, de szívesebben használjuk a Bükkaranyosi Huszárbandérium elnevezést. Olyan elhivatott férfiak hozták létre az egyesületet, akik felvállalták a huszárság hagyományainak, szabályainak, erkölcsi alapjainak életben tartását. Jelenleg 12 tagunk van, a legfiatalabb 25, a legidősebb 56 éves. A megalakulás szellemének nemes és bátor gondolatait jól példázza az alábbi idézet: "Mert tűzben, vérben, virtusában égve, ezer csatából egyenest az égbe száguldott egykor a magyar huszár!"

- Tudomásom szerint a Bandérium történelmi hitelességre törekszik.

- Egyenruhánk és fegyverzetünk a császári és királyi 3. Estei Ferdinánd Huszárezred viselete alapján készült. Az ezred az 1848-49-es szabadságharc idején Észak-Magyarországon állomásozott. Huszárjait a Felvidékről toborozták. Ezredtulajdonosa 1794-1850 között Estei Ferdinánd Károly főherceg, 1850-1866-ig III. Károly bajor herceg volt. Békeidei állomáshelye Sárospatakon volt, itt helyezkedett el az ezredparancsnokság is.

- Milyen a huszárok öltözéke, fegyverzete? Hol szerzik be ezeket?

- Mindenben az eredeti külsőségeket őrizzük. A huszáröltözékhez tartozott a huszárcsákó, melynek felső peremét fekete-sárga zsinór övezte, ezt hátul egy tológyűrű tartotta össze. A felesleges rész a jobb felső szegélyhez erősítve, karikába szedve csüngött, két végét rojtokkal ellátott, lapos, kerek fonadék díszítette, ezt nevezték vitézkötésnek. A dolmány mellrészén három függőleges gombsor húzódott, soronként 15-17 gombbal. Volt még a báránybőrrel bélelt mente, a sötétkék, szűk nadrág, a zsinórral szegélyezett szárú, sarkantyúval ellátott csizma, valamint köpeny és fekete sál. A felszerelés része volt még a tarsoly hordszíjjal, kardövvel és kardfüggesztőkkel. A fegyverzethez tartozott a huszár fő fegyverének számító, vágásra használt szablya, valamint két pisztoly - ezt a nyeregkápában tartották - és egy rövid csövű karabély.

A ruházatunkat és a felszerelést egyrészt adományokból szerezzük be, másrészt megvásároljuk. Ez bizony drága mulatság. Általában a falunapokon és egyéb hasonló rendezvényeken kapott tiszteletdíjakból oldjuk ezt meg.

- A közönség hol találkozhat önökkel?

- Szinte minden olyan rendezvényen részt veszünk, ami kapcsolódik a huszárság történelméhez: lovas ügyességi versenyeken, huszártornákon, katonai hagyományőrző rendezvényeken. Az egyik legrangosabb ilyen jellegű rendezvény a Magyar Hagyományőrző Világszövetség által szervezett tavaszi emlékhadjárat. Bandériumunk ekkor más csapatokkal együtt számos méltán híressé vált csatatér ádáz küzdelmeit eleveníti fel. Ennek keretében egyhetes lovastúrán mennek föl a résztvevők Hatvantól Vácig, érintve Szolnokot, Tápióbicskét, Isaszeget is. Egyesületünk minden év július 23-án Bükkaranyoson szokta megrendezni a Poeltenberg-emléknapot az 1849. október 6-án Aradon kivégzett honvéd tábornok és az elesett huszárok tiszteletére csatabemutatóval, lovastúrával, emlékmű-koszorúzással egybekötve. Erre a rendezvényre az anyaországon kívül a Felvidék és Erdély lovas hagyományőrzői is el szoktak látogatni. Szeretnénk, ha a közeljövőben Kárpátalja is képviseltetné magát.

Igény szerint megjelenünk felvonulásokon, szüreti mulatságokon, tiszteletadásokon, koszorúzásokon, huszáresküvőkön. Önálló programként huszár karusszelt is bemutatunk - melynek lényege a ló és a lovas közötti összhang megmérettetése -, verbunkost járunk, valamint korhű öltözékbe öltözve, tréfával körítve fel tudjuk eleveníteni, hogyan zajlott annak idején a toborzás, hogyan fogdosták össze a császári biztosok az alföldi szabad szegénylegényeket. A program legvége általában mindig az, hogy bemutatunk egy csatajelenetet.

- Tapasztalt lovasokként meghívják-e önöket pl. történelmi filmek forgatására?

- Volt egy-két jelentősebb felkérésünk. Talán a legemlékezetesebb a Bereményi Géza rendezte Hídember c. alkotás, amely gróf Széchenyi István életét mutatja be Eperjes Károly főszereplésével.

- Mit kell "tudnia" egy huszárlónak?

- Minden lovasnépnél fontos, hogy ember és állat összeszokjon. Amikor pl. egy új ló kerül a csapatba, megkezdődik a fizikai és szellemi terhelést elviselő edzés. Ez nagyon fontos, mert így lesz egy ló igazi huszárlóvá. A képzés alatt meg kell tanulnia például, hogyan feküdjön le egy csatajelenet alatt ágyúzáskor, s hogy az ágyúszótól, a csatakiáltásoktól ne rémüljön meg. Vagy pedig különböző, a ló számára idegen formációkat gyakorolnak be, pl. a tüzes rúdon való átugrást. Nagy hangsúlyt helyezünk a lovassági ütközetek alatti összelovaglásokra: ilyenkor a paripákat be kell idomítani arra, hogyan vágtasson el a rajta kivont karddal harcoló huszárral két ellenséges lovas között, s hogy fegyelmezetten viselkedjen, amikor lovassági párharc alatt a gazdája az ellenséggel küzd. Az intenzív gyakorlatozást természetesen nemcsak a lovainktól, hanem magunktól is megköveteljük: mi is minden egyes alkalommal gyakoroljuk a lovaglást, kardvívást és a többi hadi tudnivalót, hogy minél felkészültebbek legyünk.

- A magyar huszárhagyományok Európa-szerte híresek...

- Így igaz, s mi örömmel őrizzük azon huszárság hagyományait, mely több évszázadon keresztül divatos fegyvernemnek számított Európában. Ausztria mellett Dánia, Anglia, Lengyelország, Oroszország, Franciaország, Olaszország és a német területek uralkodói közül szinte mindegyik szerveztetett lovasegységeket a magyar huszárság mintájára. Sok híres parancsnok került ki soraik közül, pl. Nádasdy István, a hétéves háború hőse, vagy az 1724-ben Karcagon született Kováts Mihály huszárezredes, akit az amerikai lovasság alapító atyjaként emlegetnek. Érdekes még Bercsényi László, Rákóczi testőr századosának története. 1712-ben, huszonnégy éves korában került Franciaországba, ahol huszáregységeket állított fel. Ezek és a későbben létrehozott egységek olyan nagy sikereket hoztak Franciaországnak, hogy irántuk való tiszteletből a francia hadsereg egyik elitalakulatának katonáit jelenleg is Bercsényi-huszároknak nevezik. Azt hiszem, ez önmagáért beszél...

Fischer Zsolt