Légiósok az ukrán futballban: áldás vagy csapás?

Sport + üzlet

2007. július 27., 10:00 , 341. szám

Az ukrajnai labdarúgás megszokott szereplőivé váltak az idegenlégiósok, azaz azok a külföldi játékosok, akiket általában tekintélyes összegekért szerződtetnek a hazai klubok a bajnokságban és a nemzetközi kupákban elérendő sikerek reményében. Róluk szólnak a hírek, botrányaikkal és mesés fizetéseikkel foglalkozik mindenki a mérkőzések közötti szünetekben.

Az idegenlégiósok nélkül hovatovább el sem lehet képzelni a hazai bajnokságot. Az elmúlt években nemegyszer előfordult, hogy például a Dinamo Kijev kezdő tizenegyében 10 külföldi játékos lépett pályára. Ráadásul a légiósok bérei ma Ukrajnában a játékos képességeitől függően több tíz, esetenként több százezer dollárban mérhetők havonta, a prémiumokat nem is számolva. A pontos összegek hétpecsétes titoknak számítanak, jövedelmeik nagyságrendjének azonban ékes bizonyítéka például az a körükben elharapódzott "szokás", hogy BMW X5-ös személygépkocsin közlekednek, amelynek kezdőára 80 ezer dollár...

A túlzottan sok külföldi játékos alkalmazásának persze megvannak a hátulütői, hiszen a hazai tehetségek elől veszik el a játéklehetőséget. Amikor már Oleg Blohin szövetségi kapitány is nyíltan felpanaszolta, hogy hamarosan nem lesz kiből kiállítania a válogatottat, az Ukrán Labdarúgó Szövetség (ULSZ) úgy döntött, hogy egyfajta adót vet ki a légiósokra. Jelenleg a klubok minden, a bajnokságba benevezett külföldi játékos után kötelesek leszurkolni a szövetség pénztárába 15 ezer dollárt, júniusban pedig úgy döntött az ULSZ, hogy ennél is tovább megy, s elrendelte, hogy az idei bajnokságban egyszerre legfeljebb 7 idegenlégiós léphet pályára egy csapatban.

A klubok a hazai játékospiac sajátosságaival magyarázzák a külföldiek elszaporodását. Érvelésük szerint, a Sahtar Donyeck anyagi lehetőségeivel jelenleg senki sem vetélkedhet, még a Dinamo Kijev sem (a két klub költségvetése évi 80, illetve 50 millió dollár), azok az ukrán játékosok pedig, akik nem szerződtek külföldre, illetve akiket nem igazolt le a fentebb említett két nagycsapat valamelyike, hovatovább többet követelnek szerződésük fejében, mint a velük azonos játéktudású idegenlégiósok.

Varga Sándor, számos ukrán válogatott játékos menedzsere úgy véli, hogy a legnagyobb gondot a légiósok játékának színvonala jelenti. Mint mondja, az igazán tehetséges játékosok sohasem égtek különösebben a vágytól, hogy ukrán csapathoz szerződjenek. Véleménye szerint, a viszonylag szerény ukrán bajnokságban játszó idegenlégiósról gyakorta megfeledkezik hazája szövetségi kapitánya, ami a jó kereseti lehetőségek ellenére is sok esetben visszatartja a labdarúgót attól, hogy az országba költözzék. Másként látja a kérdést Dmitrij Szeljuk, a Metalurg Donyeck alelnöke, aki ugyancsak foglalkozik labdarúgók menedzselésével. Példaként a neves elefántcsontparti játékos, Yaya Thure esetét említi, aki nemrég 12 millió euróért szerződött a francia Monacótól a spanyol Barcelonába, holott néhány évvel korábban még a Metalurg játékosaként rúgta a labdát.

Légiósügyben fontos szerep jut a játékosügynököknek, menedzsereknek. Napjainkban Ukrajnában 27 FIFA-licenccel rendelkező játékosügynök működik, többségükben egykori labdarúgók vagy a klubok funkcionáriusai. Az ügynökök részesedése a játékosok havi bérének 10 százaléka. A szakmán belül azonban úgy látják, ma nemegyszer még az engedéllyel rendelkező menedzserek körében is hiányzik a szakmai hozzáértés, nem is beszélve azokról a labdarúgás körüli véletlen emberekről és szélhámosokról, akik szeretnék kiszakítani a maguk részét a játékosigazolások tortájából.

Tipikus példája annak, meddig fajulhatnak az efféle kikényszerített "ügyek", Francelino Matusalemnek, a Sahtar Donyeck 27 éves brazil csatárának esete. A szurkolók kedvence immár három éve játszik a csapatnál, s úgy tűnhet, mintegy havi 200 ezer dolláros fizetés mellett a világon semmi gondja nem lehet. A csapat idei svájci edzőtáborozása alatt a játékos mégis "megszökött", s azóta sem jelentkezett. Matusalemet még két évig köti szerződés a Sahtarhoz, s amennyiben nem tér vissza csapatához, komoly anyagi következményekkel kell számolnia, arról nem is szólva, hogy eltiltás vár rá a FIFA részéről. Azt gyanítják, hogy a játékos menedzsere állhat e furcsa szökés mögött, aki nyilván új, a maga és Matusalem számára kedvezőbb feltételekkel szeretne új szerződést kötni a klubbal.

A manapság Ukrajnába tartó légiósáradatot a hozzáértők három csoportra osztják: a brazilokra, az afrikaiakra és a balkániakra. A legelkényeztetettebbeknek a brazilokat tartják, akik a helyi körülmények, a magányosság miatt kezdetben nemegyszer elsírják magukat, visszavágynak hazájukba. A néhai Jugoszláviából érkező játékosok sajátságos európai-balkáni mentalitásukkal tűnnek ki: szigorúan megkövetelik a szerződésben foglaltak teljesítését, különösen, ami a kifizetéseket illeti, de ha csak néhány napot is késik a pénz, máris abbahagyják a játékot.

Menedzserek és csapatvezetők egybehangzóan állítják: a légiósokhoz nemcsak pénz, de sok türelem és szigor is kell. Ha nem szedik ráncba őket, előbb-utóbb az ember fejére nőnek - állítják. (Kárpátalja/Korreszpondent)