2007. augusztus 3.

2007. augusztus 3., 10:00 , 342. szám

Jézus színeváltozása Mt 17, 1-8

A Mester alakja egyre növekedett az apostolok szemében, és ezzel együtt annak bizonyossága is, hogy jól választottak, amikor hallgattak meghívó szavára. Ennek a növekedésnek végállomását akarta megmutatni Jézus, amikor három legbuzgóbb apostolát: Pétert, Jakabot és Jánost fölvezette egy magas hegyre. Hadd lássák meg, ha néhány percre is, mily öröm, boldogság várakozik rájuk az örök élet istenlátó magasságában. Nem a szavak, a tanítás igazsága, nem a csodák lenyűgöző jelensége font dicskoszorút köréje, hanem istenségének átragyogása szent emberségén.

Vajon mi a célja az evangéliumnak e különös történet elmondásával? Nem csupán a történelmi hűség, Jézus istenségének bizonyítása, hanem Jézusnak az a szándéka, hogy minket is meghívjon arra a "magas hegyre", ahol egyre többet meríthetünk ismeretének és szeretetének gazdagságából. A keresztény élet nem egyhangú, egy szinten mozgó zarándoklás, hanem állandó emelkedés a jellemzője. Csak azok részesülnek a Krisztus-követés örömében, azok "látják" Őt igazán, akik vállalkoznak a hegymászás fárasztó, küzdelmes kalandjára.

Ennek a hegymászásnak komoly előfeltétele sok minden elhagyása, a kényelmes völgyek helyett a magasságok felé vezető útirány vállalása. Ám aki ezt megteszi, nem bánja meg. A jóság, a tiszta lelkiismeret felerősíti személyiségünk ragyogását. Valami ehhez hasonló átváltozást eszközölhet a Jézussal történő egyre bensőségesebb találkozás is. Erre kínál számtalan lehetőséget Egyházanyánk. A találkozás, az életszentség, az istenlátás hegyére nemcsak a három apostol kapott meghívást. Mi is a meghívottak közé tartozunk.

Jó nekünk Isten hajlékában, az Úr házában lenni, ahol hallhatjuk az evangélium üzenetét. Jó nekünk a szentmisén, az oltár "hegyén", ahol a megdicsőült Krisztus minket is meghív a boldogító találkozásra. Jó nekünk itt lennünk, ahol a közös hit és a szeretet testvéri közösségbe ölel mindnyájunkat. Minél közelebb kerülünk földi életünkben a minket magához hívó Jézushoz, annál ragyogóbb lesz lelki arcunk, annál jobban átéljük Péter és társai boldogságát: Uram, jó nekünk itt lennünk!

Hrabár Tamás