Odakozmál az emberiség?

Globális felmelegedés

2007. augusztus 3., 10:00 , 342. szám

Egyes felmérések szerint a XX. században 0,6 fokkal nőtt a Földön az éves átlaghőmérséklet. Ennek eredményeként a hetvenes évek végétől több mint hatmillió ember vált a rendkívüli árvizek és aszályok áldozatává, s még többen szorultak kórházi kezelésre. Ha mindez csupán 0,6 foknyi hőmérsékletemelkedés következménye, akkor van mitől félnünk - vélik a kutatók, akik szerint a XXI. században várt 1,4-5,8 foknyi felmelegedés katasztrofális következményekkel járhat az emberi egészségre és élettartamra nézve.

A tudósok és az orvosok egybehangzóan gyilkos hőhullámokat, aszályokat, árvizeket, viharokat és járványokat jósolnak az emberiségnek. A szakértők ráadásul azt mondják, nincsenek évtizedeink arra, hogy minden kétséget kizáró bizonyítékokat gyűjtsünk a globális felmelegedésről szóló elméletekhez, a helyzet sok tekintetben már ma is katasztrofális, s várhatóan tovább romlik majd.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jóslata szerint a hőség és a bőrrák okozta halálozási mutatók növekedése mellett számolnunk kell egy sor másodlagos hatással is. Ilyen katasztrofális következmény például a fertőző betegségek földrajzi elterjedésének módosulása, óriási járványok kitörése valamennyi kontinensen, ami már akár 2010-re szörnyű realitássá válhat.

A klímaváltozás egyik legszembetűnőbb velejárója az aszályok és özönvízszerű esőzések váltakozása. Ez utóbbinak az ember számára legfontosabb következménye a nagy mennyiségű, elszennyeződő és elfertőződő víz, ami viszont a legváltozatosabb járványok melegágya lehet: vérhas, szalmonellózis, hepatitis-A stb. Az 1980-as évektől egyre nő az olyan organizmusok által kiváltott járványok száma, melyeket korábban szinte életképteleneknek tartottak Európában, vagy legalábbis azt hitték, hogy nem terjednek a víz által. Óhatatlanul nő a leggyakoribb betegségek elterjedtsége a világon. Jellemző a malária esete, amely az elmúlt évtizedekben mind északabbra húzódik Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Egyes előrejelzések szerint a 21. század közepére a föld lakosságának 60 százaléka él majd malária által fertőzött területeken.

2100-ra a tengerszint átlagosan 88 centiméterrel emelkedik, de bármennyire is furcsa, mégis jelentősen nő majd azoknak az embereknek a száma, akik hiányt szenvednek ivóvízben, sőt bármilyen használható vízben egyáltalán. Mindez milliók számára jelent majd éhezést és szomjazást. A kontinentális partok közelében a meleg következtében felhalmozódó planktonok ugyanakkor időzített bombát jelentenek a bennük elszaporodni képes kolerabaktériumok miatt, ami bármikor járványt robbanthat ki.

De azzal is számolnunk kell, hogy hatványozottan veszélyessé válnak mindazok a fertőzésterjesztők, amelyekkel már ma is együtt élünk, ám jelenleg viszonylag ártalmatlanoknak tartunk. Ilyen például a poratka, a csótány vagy a növények virágpora, a gombák spórái.

Nem feledkezhetünk meg a hőmérséklet emelkedésének szociális következményeiről sem. A 2003-ban Európára törő hőhullám 35 ezer ember életét követelte. Figyelembe véve, hogy az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2025-re az EU lakóinak mintegy fele 60 évesnél idősebb lesz - amely korosztály a legérzékenyebb a hőmérsékletemelkedésre -, az Öreg Kontinens számára fatális következményekkel járhatnak a klimatikus változások.

Míg a fejlett országokról feltételezhető, hogy megpróbálnak szembeszállni a klímaváltozás következményeivel, addig a fejlődő és elmaradott államokban reménytelen az egészségügy helyzetének javulására várni. A klímaváltozás ezért csak tovább fokozza a társadalmak közötti egyenlőtlenségeket, mélyíti az egészségügyi ellátáshoz való jog terén fennálló, már ma is igen jelentős szakadékot.

A WHO szakemberei a borús jóslatok ellenére nem zárják ki, hogy sikerül valamelyest enyhíteni a globális felmelegedés évről évre szembetűnőbb következményein. Az egyik legegyszerűbb lehetőségnek az új viszonyokhoz való adaptációt nevezik. Mint köztudott, a pszichológiai adaptáció képessége minden emberben meg van. A kutatók tapasztalata szerint az emberek akár már néhány napon belül is képesek hozzászokni a hőséghez. A felmérések szerint az első nyári hőhullám mindig több emberáldozatot követel, mint az azt követők. A szakemberek mindazonáltal elismerik, hogy a teljes akklimatizáció hosszú évekig elhúzódhat.

Nem vitás, hogy a különböző technikai eszközök is sokban hozzájárulhatnak az új életkörülmények elviseléséhez és elfogadásához. A jövő kutatói ugyanakkor rámutatnak az efféle segédeszközök egyik hátulütőjére is: ha például sikerül világszerte elterjeszteni a légkondicionálókat, azzal a tudomány jelenlegi állása szerint jelentős mértékben hozzájárulunk a globális felmelegedéshez... (Kárpátalja/Korreszpondent)