Nyári diákmunka

Mindig jól jön egy kis

A nyár a diákok számára a nagy kikapcsolódás időszaka, azonban a szünidőt nem mindenki tölti pihenéssel. Sokan munkalehetőség után néznek, hogy egy kis "pénzmaghoz" jussanak.

A diákmunka mint jelenség egyáltalán nem új keletű vidékünkön. Már a szovjet időkben is volt mód arra, hogy a dolgozni akaró diák munkát vállaljon a szabadidejében, hogy kiegészítse a zsebpénzét, esetleg valamilyen nagyobb használati cikket vásároljon (motorkerékpár, kismotor, televízió, rádiós magnó stb.), de az is előfordult, hogy így segített be a közös családi kasszába. Az ilyen fiatalok falun a kolhozokban, szovhozokban tudtak elhelyezkedni egy-két hónapos munkára (mezei brigádokban, terményraktárakban). A városi diákok is megtalálhatták azokat a munkalehetőségeket, ahol a nyári szabadidőben pénzt kereshettek (gyárak, üzemek stb.). Jelenleg is van lehetőség arra, hogy a dolgozni akaró diákok nyáron munkába álljanak. Többen a családi vállalkozásba segítenek be, de gyakori azok száma is, akik nem ilyesfajta munkahelyen dolgoznak.

A városokban élőknek inkább a különböző kiszolgálóegységek (bárok, éttermek, kávézók, szupermarketek stb.) jelentik a leggyakoribb diákmunkát kínáló lehetőségeket. Egy bárban, ahol a nyári időszakban rengeteg a munka, gyakran alkalmaznak egy-két hónapra kisegítő alkalmazottakat, s erre a célra a diákok (főleg a főiskolások és egyetemisták) kiválóak. Ungváron például havonta kb. 400 hrivnyát is megkereshet efféle munkával a fiatal. A szupermarketek jobban fizetnek, ott főleg termékeladó munkakörben alkalmazhatnak diákokat, akik havi tizenöt napos munkával 600 hrivnya körül kereshetnek. Az idei "slágermunka" azonban az ungvári diákok közt a tengerparti munka. A nyári szünidő idejére azok a fiatalok, akik sok pénzt akarnak keresni, s van bennük egy kis vállalkozói szellem, elutaznak két, két és fél hónapra a Fekete-tenger partján lévő üdülőhelyekre, s ott vállalnak munkát különböző kiszolgálóegységekben. Az ilyen diák megkereshet havonta 1000-2000 hrivnyát (tiszta jövedelem, mindenféle költségek nélkül), vagyis ha egy egyetemista két hónapig dolgozik itt, megkeresheti az egész éves tandíját fedező összeget.

Másfajta lehetőség az, ha a városban működő gyárakban próbálnak szerencsét. Az egyik, Minaj területén lévő elektrotechnikai összeszerelő üzem 2-3 évvel ezelőtt még alkalmazott nyaranként diákokat két-három hónapig, de ez ma már nem érvényes. A vezetőség már nem vesz fel munkára olyan fiatalokat, akik tanulói jogviszonnyal rendelkeznek, esetleg csak azokat, akik nem nappali, hanem levelező oktatásban vesznek részt (Őket egyébként a vizsgaidőszak idejére elengedik a munkahelyről). Kiskapuk azonban még mindig vannak: a diák úgy áll munkába a cégnél, mintha végleges munkaviszonyt vállalna, de augusztus végén egyszerűen felmond. Beregszászban is el lehet helyezkedni nyári munkára. Az egyik helyi fafeldolgozó vállalat is alkalmaz például diákokat kisegítő munkakörben, de a fizetség összegét az határozza meg, hány napot dolgozott egy hónapban (egyébként hatnapos a munkahét). "Ha minden munkanapon megjelenek - mondja egy itt dolgozó, nevét nem vállaló diák -, napi nyolcórás munkával, prémiummal együtt megkereshetek 450-500 hrivnyát egy hónapban."

Nem ritka az olyan eset sem, amikor a nyári munka hosszabb távú elfoglaltsággá válik. Egy nevét nem vállaló diáklány például egy évig dolgozott egy falusi ABC-ben. Nyári pénzkeresésnek indult, azután a tanulás mellett is végezte, hétvégenként, hogy egy kis zsebpénzhez jusson. A munkaidő reggel hattól este hétig tartott, s minden másnap volt a váltás. Egy nap 25 hrivnyát keresett meg ezzel a munkával. Egy másik falun élő, nevét szintén nem vállaló középiskolás több mint másfél éve dolgozik rendszeresen egy asztalosműhelyben. Először csak gyakornokként alkalmazták, később ott ragadt, s már nagyobb feladatok elvégzését is rábízzák. A fiú a nyári dolgozgatásnak indult munkát a tanulás mellett is végezte, csak akkor fél napos munkaidőben. Reggel héttől délután négyig (egyórás ebédidővel) 30 hrivnyáért dolgozik, ha fél napig volt, akkor tizenötöt kapott. Természetesen vidéken még mindig divat mezei munkával megkeresni a költőpénzt, átlagban 30 hrivnya egy napszámos bére egy egész napos munkáért, ellátással együtt, s itt nem kérdezik a kort, csak bírja a munkát a jelentkező. Persze ez a fajta munkavállalás a tanulás rovására is mehet.

Természetesen nem hagyhatjuk ki a külföldön vállalt diákmunkát sem a felsorolásból. A helyi újságokban is gyakran olvashatunk olyan hirdetéseket, amelyekben Magyarországra keresnek munkásokat különböző zöldségek és gyümölcsök szedésére, építkezésekre (munkától függően az órabér lehet 200-500 forint). Nos, a kárpátaljai diákság itt is képviseltetheti magát. Kiss Csaba egyetemi hallgató például kifejezetten ilyen munkákat vállal a szünidőben. "A magyarországi munkákkal nagyon sok a hercehurca, de nekem megéri ott dolgozni, mert két hónap alatt - júliusban és augusztusban - megkereshetek annyi pénzt, amiből fedezni tudom a saját kiadásaimat egy ideig - mondja -, s egy egyetemistának mindig van mire költeni..."

A diákmunka tehát nem korszakfüggő, s nincs is kifejezetten lakóhelyhez kötve. Mind a múltban, mind a jelenben létezett, létezik, s lényege az, hogy pénzt keressen a fiatal.

snicer