2007. szeptember 7.

"Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14, 26).

Jézus valóban azt kéri tőlünk, hogy gyűlöljük a szüleinket, vagy hagyjuk el a házastársunkat és a gyerekeinket érte? Valószínű, hogy nem. Ő arról beszél, hogyan lehetünk az ő igazi tanítványai.

Máté evangélista másképpen írja le ugyanezt a parancsát Jézusnak. "Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám." (Mt 10, 37). Vagyis, a sorrend a fontos. Ki vagy mi van a szívemben az első helyen. Ezzel a mondattal Jézus azt tanítja, hogy csak az lehet az ő tanítványa, akinek a szívében ő van az első helyen. Nem a családja, háza, autója, pénze, munkahelye, egészsége, saját kényelme kell, hogy az első helyen legyen, hanem Jézus. Aki nem tud hetente egy napot pihenéssel tölteni azzal, hogy elmegy templomba, annak az embernek talán más lehet a szívében az első helyen.

Ádámtól és Évától kezdve a Sátán mindig kísérti az embert különböző formában. Akárhányszor dobjuk le a saját privát bálványainkat a szívünkben, újra és újra visszacsúsznak. Ha nem ugyanazok, akkor mások. Úgy tudunk jól harcolni a szívünkben levő bálványaink ellen, ha Jézusra tekintünk, a nap folyamán minél többször.

Reá tekinthetünk, ha elolvasunk egy részletet az evangéliumból, ha imádkozunk Hozzá, ha megpróbálunk a nap folyamán úgy tenni, mint ahogyan Ő tenne a helyünkben.

"Istenem, add kegyelmedet, hogy helyes sorrendet alakítsak ki az életemben. Légy az én Uram és Királyom."

Pogány István