Kálmán Imre-kiállítás a főiskolán

Kálmán Imre, a világhírű zeneszerző születésének 125. évfordulója alkalmából szervezett fényképkiállítást a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa. A 16 kép révén az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a híres zeneszerző életébe és munkásságába.

A kiállításnak helyet adó Esztergom teremben tartott hivatalos megnyitón a főiskola részéről dr. Orosz Ildikó, a tanintézmény és a KMPSZ elnöke, az Ungvári Magyar Főkonzulátus nevében pedig Viczián Tamás első beosztott konzul köszöntötte az érdeklődőket. A megnyitón jelen volt még a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának Beregszászi Ügyfélszolgálati Irodája képviseletében dr. Nagy Petronella konzul, valamint dr. Soós Kálmán, a főiskola rektora. Kálmán Imre életét és munkásságát Ádám Erzsébet főiskolai előadó ismertette.

Kálmán Imre Siófokon született 1882. október 24-én vagy 25-én, de hogy pontosan melyik napon is, az sohasem derült ki. Édesapja Koppstein Károly gabonakereskedő és vállalkozó volt, édesanyja Singer Paula. Imre nevét később, a gimnáziumi évek alatt magyarosította Kálmánra. Gyermekkorában a Balaton folklórvilága vette körül, de ehhez a kulturális környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színészet is. 1888 nyarán családjuknál vett ki szobát a városba látogató Liedl Ferenc neves operaházi hegedűs, a gyermek Kálmán Imre először tőle kapott zenei leckéket. Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára, ahol Koessler János tanítványa lett, akinél Bartók és Kodály is tanult.

Első nagy sikere a Tatárjárás c. operett volt, melyet 1908. február 22-én mutattak be a Vígszínházban. A művet 144-szer játszották, s Bécsben és Prágában is előadták. További híres művei: Az obsitos (1910), Csárdáskirálynő (1915), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófnő (1924), Josephine császárné (1937).

Az 1938-as ausztriai Anschlusst követően Bécsből Párizsba, majd Amerikába költözött, ahonnan csak a háború után tért vissza. Zenei munkássága megkoronázásaként 1953. április 11-én Párizsban a Francia Becsületrend tiszti keresztjével tüntették ki. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án, kérésére Bécsben temeték el.

-halász-