"Az én feladatom a háttér biztosítása"

Interjú a nemrég kitüntetett Balázsi Józseffel

2007. október 5., 10:00 , 351. szám

Göncz Kinga külügyminiszter a Magyar Köztársaság elnöke által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adhatta át minap Balázsi Józsefnek, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház igazgatójának. Hogy miért, arra nem nehéz rájönni: a matematikusból lett színházigazgató beszélgetésünk során is egyre a mostoha sorsú színház továbbélésének, fejlődésének lehetőségeit kutatta.

- Első reakcióiból ítélve, meglehetősen váratlanul érte a kitüntetés. Talán úgy érzi, nem érdemelte meg?

- Hazafelé tartva Magyarországról, telefonon értesültem róla, hogy ki fognak tüntetni, ami valóban váratlanul ért. Utólag egyértelmű számomra, hogy az elismerés színházunk sikeres működésének, elsősorban színészeink teljesítményének tudható be, akik ilyen áldatlan körülmények között is képesek kimagaslót nyújtani. Az én feladatom az, hogy lehetőség szerint biztosítsam számukra a hátteret, a munkának, a működésnek legalább a minimális feltételeit.

- Végzettségét tekintve Ön matematikus. Hogyan került mégis a színház élére?

- Régi történet ez, amely egészen 1992-ig nyúlik vissza. Korábban már dolgoztam az építőiparban, így kaptam meg az akkor szerveződő beregszászi színháznál a főmérnöki állást. Az volt a feladatunk az akkori ideiglenes vezetéssel együtt, hogy előkészítsük a színészek érkezését, megteremtsük a színház alapjait. Több kollégámmal együtt színházi továbbképzésen vettünk részt Budapesten. Ezt követően dolgoztuk ki, állítottuk össze a színházépület rekonstrukciójához szükséges tervdokumentációt. Az épületet 1993-ra kellett volna átadni, akkor érkeztek meg ugyanis Beregszászba a társulat első tagjai. A munkálatokat el is kezdtük, lebontottuk a régi tetőszerkezetet. Sajnos közbejött a gazdasági válság, amely ugyancsak elhúzódott, s az épület évekig ázott tető nélkül. 1993. július elsejétől a színház igazgatójaként folytatom a munkát. A rekonstrukció azóta sem fejeződött be - hol folyik, hol nem. Idén például még semmi sem valósult meg a terveinkből. A tetőszerkezet ismét javításra szorul, jó volna, ha legalább ezt meg t

udnánk oldani, megelőzendő a nagyobb károkat.

- A színészek, rendezők közismerten szeszélyes, öntörvényű emberek. Könnyen szót tud érteni velük?

- Nem mindig, de úgy vélem, ez természetes, hiszen munka közben sok probléma merül fel. Azt hiszem, az a lényeg, hogy mindenkor igyekszünk megoldani az adódó gondokat, s ez eddig általában sikerült is. Az a lényeg, hogy az áldatlan körülmények ellenére nemzetközi viszonylatban is kimagaslót nyújt a társulat, munkakörülményeik egyáltalán nem látszanak meg a teljesítményükön, ami elismerésre méltó.

- Bármilyen téma kerüljön szóba Önnel beszélgetve, pillanatokon belül azon veszi észre magát az ember, hogy újra a társulat problémáiról, a megoldási lehetőségekről beszélünk. Olyan az Ön helyzete itt, mint a tűzoltóé, akinek egyetlen célja van: oltani a lángokat, elhárítani az akadályokat, minden nehézség ellenére működésben tartani ezt a színházat, amely ma aligha nevezhető életképesnek.

- Művészileg bizonyosan életképes a társulat, ugyanakkor tény, hogy működési körülményeinket tekintve távolról sincs minden rendben. Óriási eredménynek tartjuk ennyi év után, hogy legalább a nagyterem elkészülhetett, s ott fogadhatjuk a közönséget. De ahogy a tűzoltókat említette, eszembe jutott, hogy nemrég éppen itt jártak az ellenőrök, akik a tűzbiztonsági előírások betartását vizsgálták, s akiket sok más hivatalnokhoz hasonlóan csak nehezen lehet minduntalan meggyőzni arról, hogy az esetleges hiányosságok abból az egyszerű tényből adódnak, miszerint a színházépület rekonstrukciójának befejezéséhez még mintegy 3,5 millió hrivnya hiányzik. Játszani azonban addig is kell, míg ez a pénz megérkezik. Optimizmusunk mindenesetre töretlen, hisszük, hogy egyszer majdcsak elkészül a színház. Ebben mindenféleképpen számítunk a magyar állam támogatására, amely a korábbi években is jelentős mértékben járult hozzá a színház létrehozásához, működéséhez. Remélem, hogy előbb-utóbb Ukrajna helyzete is javul, s legalább a tá

rsulat tagjainak bérét biztosítani tudják.

- Milyennek képzeli el a színházat öt év múlva?

- Remélem, hogy addig elkészül az épület, azaz befejeződik a rekonstrukció, s legalább ezzel nem lesz többé gondunk. Akkor pedig szeretnénk minél több előadást tartani, minél több nézőt idevonzani.

- Újra itt az ősz, kezdődik a színházi idény. Mire számíthatunk idén?

- Remélem, minél több előadásra. Október 5-re tervezzük a Liliomfi kárpátaljai bemutatóját, s a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával közösen idén is igyekszünk megszervezni népszerű színházi bérletünket. Terveink szerint ez alkalommal megkíséreljük bevonni a bérletbe a középiskolák felsőseit is. Mindenképpen folytatni szeretnénk azt a tavalyi kezdeményezésünket, hogy két autóbuszunkkal beszállítjuk a vidéki közönséget az előadásainkra. Az optimális az volna persze, ha a társulat léphetne fel a falusi kultúrházakban, de azok egy jelentős része sajnos gyakorlatilag megszűnt az elmúlt években, illetve olyan állapotban van, ami nem teszi lehetővé, hogy bennük előadásokat tartsunk.

hk