Mernünk kell élni a jogainkkal

Interjú Morvai Krisztinával, a Civil Jogász Bizottság társelnökével

A Civil Jogász Bizottság küldöttségének tagjaként minap Kárpátalján üdvözölhettük dr. Morvai Krisztinát, a szervezet társelnökét. Megragadtuk az alkalmat, hogy a tavaly őszi budapesti utcai összetűzések kapcsán széles körben ismertté vált emberjogi aktivistát elkötelezettségéről faggassuk.

- Életrajza egy kutató tipikus pályáját vetíti elénk: tanult, ösztöndíjakat nyert el, s most maga is tanít. Miért tartotta fontosnak, hogy az elméleti munka mellett bekapcsolódjék az emberi jogok védelmének ugyancsak gyakorlati, s nemegyszer hálátlan munkájába?

- Ott voltam tavaly október 23-án a Fidesz budapesti ünnepi nagygyűlésén. Alighogy elénekeltük zárásként a Himnuszt, három gyermekem közül azzal a kettővel, aki elkísért, halálfélelemben, rettenetes traumát megélve voltunk kénytelenek menekülni. Tömegoszlatásra került sor, felfegyverzett rendőrök kezdtek gumilövedékekkel a tömegbe lőni, könnygázgránátokat is bevetettek. Két perccel később lovas rendőrök támadtak a békés ünneplőkre és kardlapozni kezdték őket. Hihetetlen élmény volt. Körülbelül százezren gyűlhettünk össze az Astoriánál nemzeti ünnepünkön, az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezve. Az egész nemzet nagyon régóta készülődött már erre az ünnepre, s nekünk éppen ezen a napon, a saját hazánk fővárosában kellett ilyen rettenetes helyzetbe kerülni. A jogászi esküm, emberi mivoltom, lelkiismeretem egyaránt arra kötelezett, hogy megszólaljak, hogy részt vegyek a Civil Jogász Bizottság megalakításában. A szervezet feladatául azt szabtuk, hogy tárjuk föl, mi is történt pontosan, kik a felelősök ezért, kik sérültek meg. El szeretnénk érni, hogy a sérültek kárpótlást kapjanak, s azt is, hogy soha többet ne kerülhessen sor Magyarországon ilyen tömeges emberjogi jogsértésekre.

- Szakmailag és emberileg mi volt a legfontosabb tanulsága a tavaly őszi eseményeknek?

- A legfontosabb tanulság az volt, hogy komolyan kell vennünk az emberi jogokat, és nem szabad félnünk kiállni e jogok gyakorlása mellett. A problémák ott kezdődtek, hogy amikor az őszödi hazugságbeszéd kiderült, eltűrtük azt, hogy démonizálták, veszélyesnek állították be azokat, akik tiltakozásuk jeléül kimentek a Kossuth térre tüntetni. A véleménynyilvánítás szabadságának, a szólásszabadságnak, a gyülekezési jognak és a többi szabadságjogoknak a védelmében oly sok ember ontotta vérét a történelem folyamán! Ennek köszönhető, hogy igenis joga van az embereknek megfogalmazni olyan véleményt, ami adott esetben a fennálló hatalom számára sokkoló. Magyarországon ezt nem bírták elviselni. Ezt követte a tévéostrom, amit percek alatt le lehetett volna szerelni, ha van erre irányuló szakmai és politikai akarat a rendőrség, illetőleg a kormány részéről. Egyértelmű, hogy ilyen akarat nem volt. Ennek éppen az ellenkezője volt az akarat: a szolgálatot teljesítő rendőröknek és az általuk védett tévészékháznak a beáldozása azzal az aljas céllal, hogy ezáltal manipulálni tudják a nemzetközi közvéleményt. A másik cél a magyar rendőrök felbőszítése volt, akiknek tétlenül végig kellett nézniük bajtársaik kétségtelenül durva és megdöbbentő bántalmazását. Ezt követően történt azután a Kossuth térről hazafelé tartó emberek összeverése és önkényes bebörtönzése, majd pedig mindaz, ami október 23-án történt az azonosító jelzés nélküli, símaszkos rendőrök révén. Mindezt külföldi tévécsatornák is közvetítették, s a budapesti külföldi nagykövetségek is megtapasztalhatták a hozzájuk forduló inzultált állampolgáraik révén. További fontos tanulság tehát, hogy nem hagyatkozhatunk a külföldre, amikor az emberi jogaink védelméről van szó, nekünk magunknak kell kiállni a saját jogainkért. Tanulságos volt látni, ahogyan a külföldet "megvezették" ebben a kérdésben, ahogyan nyilván sok másban is.

- Nem tart attól, hogy miközben az emberi jogok tiszteletben tartásáért lép fel, a politika jobboldali közszereplőként skatulyázza be és kezeli?

- Azt gondolom, hogy nem léteznek külön jobboldali meg baloldali jogok. Az emberi jogok egységesek és egyetemesek. A bántalmazástól, kínzástól, kegyetlen bánásmódtól való mentesülés joga, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság meggyőződéstől függetlenül minden embert, a föld minden polgárát megilletik. Más kérdés, hogy véleményem szerint Magyarországon már rég nem a jobb- vagy baloldalhoz tartozás mentén történik a megosztás. Lássunk tisztán: az egyik csoportba a magyar nemzet sorsáért aggódók, a magyar jövőért tenni képesek és elszántak tartoznak, míg a másik, ennél lényegesen kisebb csoportba sorolhatók a magyar nemzetet megvetők, a vele szemben közömbösek.

- Véleménye szerint, mi akadályozza ma leginkább az emberi jogok érvényesítését?

- A félelem. Az emberek egy része nem veszi tudomásul, hogy 17 évvel ezelőtt Magyarországon igenis lezajlott egy rendszerváltozás, s már - vagy még - nincs idegen megszálló hadsereg az országban, nincs munkásőrség, ÁVO. Ez tehát a saját országunk, s igenis mernünk kell megszólalni, mernünk kell gyakorolni az emberi jogainkat.

szcs