Az irodalom házhoz jön
Spiró György és Kukorelly Endre a Rákóczi-főiskolán
A Könyv utóélete Kárpátalján címmel idén tavasszal elindult sorozat keretében újabb izgalmas író-olvasó találkozóra került sor múlt szerdán Beregszászban. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszéke és a magyarországi Szépírók Társasága szervezésében ezúttal Spiró György Kossuth-díjas íróval, Kukorelly Endre József Attila-díjas költővel és a mediátor szerepét betöltő Mészáros Sándorral találkozhatott az irodalomkedvelő közönség.
A tervek szerint vendégünk lett volna ezen az estén Láng Zsolt és Viski András is, ám a két erdélyi alkotó vízum hiányában nem érkezhetett meg időben. Mint Mészáros Sándor megjegyezte, a magyar íróknak mindkét eddigi látogatásuk alkalmával meggyűlt a bajuk a határral, ám nem szándékoznak felhagyni a próbálkozással, hogy a jövőben is rendszeresen eljussanak a kárpátaljai olvasókhoz.
"Bemelegítésként" a neves vendégek felolvastak műveikből, s a közönség némi csodálkozással állapíthatta meg, hogy mindketten az elmúlt rendszerrel, illetve a rendszerváltás időszakával foglalkozó írást választottak megjelent köteteikből. Mészáros Sándor első kérdései éppen ezért mindjárt arra is vonatkoztak, hogy milyen hatással volt az íróra és az irodalomra a Kádár-rendszer, illetve miként változott a helyzet a rendszerváltással.
Mint Spiró György fogalmazott, nem árt, ha az ember, azaz az író megéli az életét annak minden megpróbáltatásával együtt, s nem mesterséges körülmények közé kerül. A mindenkori sztáríróknak - Magyarországon és külföldön egyaránt - kötelezettségeik, például a tömegesen szervezett író-olvasó találkozók, előadások miatt nemigen van idejük megélni az átlagemberek életét, s megmaradni "normálisnak", azaz elkerülni a mesterkélt irodalmi élet hatását - mutatott rá. Mint mondta, ilyenkor gyakorta előfordul, hogy egy olyan közönségnek kezdenek el írni az írók, amely valójában nem is létezik, amely csupán fikció. "Az biztos, hogy anyagilag jól járnak, de közben elvesztik az életet" - tette hozzá Spiró.
Kukorelly Endre pályatársának szavaira reagálva úgy vélte, az író-olvasó találkozók inspiráló hatásáról sem szabad megfeledkezni, s azt a népi bölcsességet sem tartotta szó szerint értendőnek, miszerint aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
A rendszerváltással bekövetkezett változásokat taglalva az írók pillanatokon belül elmerültek az irodalom jelenlegi helyzetének boncolgatásában, sziporkázó vitát kerekítve olyan széles körben taglalt kérdések körül, mint hogy csökkenőben van-e az irodalmat olvasók és művelők száma. Spiró György ezzel összefüggésben a legelterjedtebb nézetet vallva úgy vélekedett, hogy a szépirodalommal élők száma évről évre csökken, s a modern kor egyik nyavalyája a Magyarország és határon túli területek vonatkozásában egyaránt tapasztalható agyelszívás, amely rengeteg művelt embert von ki a magyar irodalom vonzásköréből.
Meglehet, a mai fiatalok nem olvasnak, de írnak - vetette ellen tréfásan Kukorelly Endre, arra utalva, hogy korunk, az internet, az e-mailek és sms-ek világa is kitermeli a maga írásosságát. Így szerinte a szépirodalmat olvasók számának látszólag kritikus csökkenése sokkal inkább írható a körülmények, a korok változásának rovására, semmint valamiféle hanyatláséra. Mint rámutatott, minden korban tapasztalható reakció, hogy az értelmiség lekicsinylően nyilatkozik saját jelenének műveltségéről a letűnt érák teljesítményéhez viszonyítva. Valójában azonban a jelenlegi fiatalok értelmi színvonala nem marad el a korábbi nemzedékekétől, emlékeztetett Kukorelly, így alaptalan hanyatlásról beszélni.
A továbbiakban érdeklődéssel hallgathatták a jelenlévők többek között Spiró György fejtegetését arról, hogy a rendszerváltás óta erősödni látszik az irodalom pártossága a nyolcvanas évek laza kádári korszakához képest, Mészáros Sándor felvetését az ízlés romlásáról az elmúlt 1-2 évtizedben, vagy éppen Kukorelly Endre eszmefuttatását arról, hogy minden ellenkező megfontolás ellenére, mégis miért érdemes egy fiatalnak még ma is az egyetemek vagy főiskolák bölcsész karát választani.
Egyszóval, aki ott lehetett a találkozón, bizonyosan nem bánta meg, egy kellemes délutánt tölthetett két olyan nem mindennapi egyéniség társaságában, akik a szó szoros értelmében házhoz hozták nekünk az igazi, élő Irodalmat.
pszv
