"Repülés" után zuhanás

A szeretet talán segíthet

2007. október 19., 10:00 , 353. szám

A korunk társadalmát érintő leggyakoribb problémák egyike a kábítószer, melyet sajnos korra és nemre való tekintet nélkül szinte minden országban egyre többen fogyasztanak. Nem kivétel ez alól Kárpátalja sem. Különösen a városok utcáin látni gyakran olyan fiatalokat, akik ragasztót tartalmazó zacskóval kábítják magukat, nem is gondolva arra, mennyire károsítja ez az egészségüket. Sikerült szóra bírnunk egy nevét a nyilvánosság előtt nem vállaló fiatalembert, aki beszélt nekünk e sajátos rabságról, s arról, hogyan sikerült leszoknia. Reméljük, hogy története tanulságos lesz.

- Először is köszönjük, hogy beszélsz nekünk erről a témáról...

- Nagyon szívesen. Remélem, lesz olyan, aki okul a történetemből...

- Milyen kábítószerrel kerültél először kapcsolatba?

- Először az ún. "momenttel" vagy zacskós narkóval, majd a füves cigivel, más néven kannabisszal próbálkoztam. 18 éves voltam, amikor először használtam ezeket a szereket.

- Hogyan történt ez?

- Akkoriban nem voltam jó passzban, és a családi körülményeim sem voltak valami fényesek. A szüleim állandóan dolgoztak, a munkájuk miatt szinte soha nem találkoztak egymással napközben. De még ilyenkor is csak veszekedtek. A viták általában a pénz körül forogtak. Meg aztán a suliban sem volt minden OK. Kevés zsebpénzt kaptam és ezért ott mindenki lenézett. Barátnőm sem volt. A csajok többsége keresztülnézett rajtam, mert nem öltöztem flancosan. Eleinte itallal próbálkoztam, de ez sok pénzbe került. Aztán az egyik haver ajánlotta a ragasztós módszert. Ez viszonylag hatékony: az erős szagtól az ember rendesen elbódul. Csípi a szemet és az orrot, belélegezve pedig megköhögtet, de elkábít. Én is kipróbáltam ezt a módszert, de aztán elegem lett belőle, valahogy nem azt kaptam, amit vártam.

Az érettségi után különböző építkezéseken dolgoztam segédmunkásként. Lett egy kis pénzem, amit nagyrészt szórakozásra költöttem. Utólag már bánom, mert rengeteg ment el italra és játékautomatákra. Új kapcsolatokra tettem szert, az új barátságokat pedig természetesen itallal pecsételtük meg. Egy ilyen "új barátom" egyszer egy buli alatt megkérdezte, hogy akarom-e igazán jól érezni magam. Amikor igenlő választ adtam, megkínált cigarettával. Mivel dohányoztam, elfogadtam a cigit és lassan szívni kezdtem. A srác azt mondta, hamarosan nagyon jól fogom magam érezni. Ekkor derült ki, hogy amit adott, nem más, mint füves cigi, azaz kannabisz.

- Mit éreztél?

- Dohánnyal volt keverve az anyag, megsodorva, mint egy cigi, csak vastagabb volt. Egy ilyen szívnivaló után nagyon jól érzi magát az ember. Ilyenkor eltompulsz, a gátlások oldódnak, beszédesebb leszel, úgy érzed, repülsz. Megtetszett az egész, s ezután még jó párszor szereztem be ilyen "szivarokat", de természetesen nem adták ingyen.

- Hol szerezted be és mennyiért?

- Maradjunk annyiban, hogy nem volt olcsó. A megszerzése elég körülményes, de nem lehetetlen. Van egy pár olyan diszkó és bár, ahol "ismerős" útján lehet szerezni, természetesen csak, ha van pénzed.

- Tapasztalatod szerint milyen az "utóhatás"?

- Bár az elszívást követően királyul érzed magad, később már nem annyira. Tudományosan nem tudom elmagyarázni, de annyit mondhatok, hogy úgy érzed magad, mintha erős nyugtatóval lőttek volna be. Tompa vagy, gyenge, nem nagyon tudsz koncentrálni. A lényeg az, hogy állandóan álmos vagy, este pedig fordítva: nem tudsz elaludni. Aztán tartós légcsőhurutom lett ettől, orvosi kezelésre szorultam.

- Hogyan szoktál le?

- Kb. egy évig éltem ezzel az anyaggal - titokban -, aztán abbahagytam. Ebben szerepet játszott egyrészt a betegségem, másrészt pedig az, hogy valahogy mégis kiszivárgott, hogy füvezek. Aztán barátnőm is lett, nem szerettem volna elveszíteni. Ő utóbb mégis megtudta a dolgot. Nagyon dühös volt, de szerencsére megértett. Megbeszéltük, hogy abbahagyom, és ez sikerült is.

- A kísértés azért továbbra is ott lappangott, vagy nem?

- Hát, az igazat megvallva, egyszer-kétszer szerettem volna megint "feldobni" magam - főleg amikor pénzügyi gondjaim voltak -, de aztán elég erős volt bennem az akarat, hogy ellenálljak a kísértésnek.

- Keményebb droggal nem próbálkoztál?

- Nem, mert láttam képeket az erős narkót használókról. Az ember karján a tűszúrásoktól visszataszító nyomok maradnak. Meg aztán a tévében egyre több filmben is látni, hogy mi vár egy erős narkósra: hányás, hidegrázás, vagy éppen maga a halál. Egyébként a tűszúrásos és a füves narkó között az a különbség, hogy a füvesről erős akarattal talán le lehet szokni, míg az erekbe juttatott drogtól a szervezetben kialakul egy végzetes függőség.

- Így utólag mit mondasz minderre?

- Megértettem ennek a veszélyességét, és úgy tűnik, hogy benőtt a fejem lágya. A szüleim igyekeznek nem veszekedni egymással - egy sikeres műtétet követően édesanyám Istenben is hisz -, több szeretetet is kapok tőlük. A barátnőm is mellettem van. Nagyon hálás vagyok neki, hogy nem dobott ki a fű miatt. Dolgozom, megpróbálom megalapozni a jövőmet. Azt elmondhatom azoknak, akik megpróbálnak hasonlóan "bulizni", hogy nem érdemes, a narkósok nagyon könnyen csapdádba eshetnek, és ha egyszer ez a környezetük számára is kiderül, nagyon nehezen mosható le a szégyen.

Fischer Zsolt