A szovjet Titanic pusztulása

Baleset vagy leszámolás?

1986. augusztus 31-én éjszaka Novorosszijszk közelében következett be minden idők egyik legjelentősebb békeidőbeli tengeri katasztrófája: a Pjotr Vaszev teherszállító hajó nekirohant az Admiral Nahimov turistahajónak.

A két hajó teljes szélcsendben és jó látási viszonyok mellett ütközött egymásnak, s az utasszállító, 1234 utassal a fedélzetén alig néhány perc alatt a Fekete-tenger fenekére süllyedt. A végeredmény: 423 halott, köztük 216 ukrajnai turista. Információink szerint a fedélzeten volt néhány kárpátaljai is. Így például a fiatal aknaszlatinai hegedűs, Dolezsál Antal és felesége, akik szintén életüket vesztették a katasztrófában.

A tragédia hírére azonnal riasztották az Állambiztonsági Bizottságot, a KGB-t. Reggel a katasztrófa színhelyére érkezett Gejdar Alijev, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Az egykori csekista előtt legalább három feladat tornyosulhatott: a túlélők felkutatása, a vétkesek megbüntetése és Alekszej Krikunov KGB-vezérőrnagy előkerítése.

Az ütközés

Az Admiral Nahimov 1986 nyarának utolsó éjszakáján hagyta el Novorosszijszkot és Szocsi felé vette az irányt. Eközben a kikötő bejárata felé tartott a megrakodott Pjotr Vaszev is. A parti közlekedésirányítók utasították Viktor Tkacsenkót, a teherhajó kapitányát, hogy engedje el a személyszállító hajót, melyet kollégája, Vagyim Markov kapitány irányított. A tengerészek egyeztették útvonalaikat, s fél órával később mindketten elérték az összeütközés helyét.

Az órák 23 óra 12 percet mutattak. A turistahajón ebben az időben filmet vetítettek, javában tartott a diszkó. A táncoló Viktor Grabiljanc észrevette, hogy a sötét tengeri éjszakából hirtelen fenyegető árny magasodik fölé, majd a következő pillanatban a Vaszev orrával már az Admiral Nahimov jobb oldalába fúródott. Az ütés ereje 1 millió tonnának felelt meg. Az utasszállító oldalában keletkezett rés mintegy 90 négyzetmétert tett ki. A víz másodpercek alatt elöntötte a gépházat és a hajó az oldalára dőlt. Ugyanebben a pillanatban az Admiral Nahimovon kialudt minden fény.

A tengerészeknek a sötétben tapogatózva sikerült vízre bocsátaniuk tizenhatot a hajón található 48 mentőtutajból. Sokan kétségbeesésükben a vízbe vetették magukat. Volt, akiket a felcsapó hullámok sodortak le a fedélzetről, megint mások az utolsó pillanatig kapaszkodtak a süllyedő hajótestbe, hogy néhány perccel később azzal együtt tűnjenek el örökre a mélyben. Mindössze két tengeri mérföldnyire Novorosszijszk kikötőjétől borzalmas kép tárulhatott a szemlélő elé: az olajjal, festékkel keveredett vízben több mint ezer ember fuldoklott: eszüket vesztett férfiak, erejük végén járó nők és öregek, ijedt gyerekek.

Szeptember 1-jén hajnalra Novorosszijszk az ország legnagyobb halottasházává vált. Másnap a központi szovjet sajtó mégis csak szűkszavú nyilatkozatban adott hírt a "tengeri balesetről" és a mentők helytállásáról.

A TASZSZ jelenti

Az Admiral Nahimov tragédiáját illetően nem tartott túl sokáig az akkoriban éppen csak rügyező sajtószabadság. Egy héttel a katasztrófa után a központi sajtóban már minden ezzel kapcsolatos hírt kiszorítottak az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a Minisztertanács hivatalos közleményei, az újságírókat visszarendelték a helyszínről. A hajótöröttek által hozzátartozóiknak küldött táviratokból gondoson kihúzogatták a katasztrófa szót, a helyszínen fotózni próbálók fényképezőgépeiből pedig a KGB-ügynökök elkobozták a filmet.

Alijev keményen kézbe vette az eset kivizsgálását. Mindenekelőtt értésére adta az ügyben eljáró nyomozóknak, hogy milyen eredményt vár tőlük: a két kapitányra halálos ítéletet kell kiszabni. A jogászok felvetették, hogy a törvények értelmében legfeljebb 15 évi börtön szabható ki a fennforgó tényállás alapján, de Alijev állítólag megígérte, hogy szükség esetén átírják a törvényeket.

A két kapitány

A két kapitány vétkessége egyébként nyilvánvaló volt. Tkacsenko beleegyezett, hogy elengedi az utasszállító hajót, de nem csökkentette idejében a sebességet, Markov pedig abban a bonyolult helyzetben elhagyta a kapitányi hidat. De nem csak emberi hibák okozták a katasztrófát.

Az Admiral Nahimov a szovjet flotta egyik legöregebb hajója volt. Még 1925-ben épült Németországban, s 1946-ban került szovjet tulajdonba a német háborús kártalanítás részeként. Az odesszai hajózási társaságnak nem sokkal a baleset előtt felvett jegyzőkönyve szerint a hajó nem volt alkalmas a további használatra. Ráadásul utolsó éjszakáján az Admiral Nahimov túl volt terhelve: fedélzetén néhány száz emberrel többen tartózkodtak, mint szabad lett volna. A hajózási társaságnál a keletkező pluszbevétel miatt készséggel szemet hunytak a szabálytalanság felett. Nyilvánvaló tehát, hogy sokakat kellett volna a vádlottak padjára ültetni az ügy kapcsán. Végül azonban csupán a két kapitány került börtönbe, egyaránt 15-15 évre.

A KGB nyomoz

Mint utaltunk rá, Alijevnek egy speciális feladata is volt Novorosszijszkban. A hajón utazott az a bizonyos Krikunov vezérőrnagy. A KGB Odessza megyei főosztályának vezetője egyes feltevések szerint bizonyítékokkal rendelkezett a legfelsőbb pártvezetés korrupciós ügyeiről, ezért utazott el váratlanul rendkívüli szabadságra. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a pártvezetők külföldre menekített vagyona Odesszán keresztül hagyta el az országot, s így Krikunov értesülhetett a dologról. Ezek után érthető, hogy Alijevet ugyancsak érdekelhette a tábornok, akár élve, akár halva.

A helyszínen dolgozó búvárokat kötelezték, hogy feltétlenül nyissák ki azt a luxuskabint, amelyben a tábornok utazott, s hozzák felszínre az ott találtakat, miközben a többi kabin nemigen érdekelt senkit. Miután ez megtörtént, a kutatási munkálatokat azonnal leállították.

A Nahimov pusztulását magyarázó elképzelések legvadabbika szerint a hajót egyenesen Krikunov kiiktatása céljából süllyesztették el. Szakértők ugyanakkor a tényekből kiindulva nem tartják valószínűnek, hogy a KGB akciójáról lett volna szó. Tény azonban, hogy a visszaemlékezések szerint erős testfelépítésű Krikunov nem élte túl a tragédiát, pedig több esélye lett volna erre, mint sok más utasnak. Kabinja a fedélzethez közel helyezkedett el, ennek ellenére sem ő, sem családjának tagjai nem hagyták el azt. Soha, senki nem foglalkozott azoknak a tanúvallomásoknak a vizsgálatával sem, állítják a téma kutatói, miszerint két erős testfelépítésű férfi a katasztrófa után maga úszott ki a partra, ahol azután autóba ültek és elhajtottak... (Kárpátalja/Korreszpondent/podrobnosti.ua)