2007. október 26.

2007. október 26., 10:00 , 354. szám

"Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten." Zsoltárok könyve 48, 10

Bizonyára közülünk sokaktól megkérdezték már legalább egyszer a családtagok, ismerősök, hogy miért járunk templomba. Nem is olyan könnyű ilyenkor megfogalmazni a választ. Ha egy olyan embertől kérdeznénk, aki fontosnak tartja a hagyományok ápolását, az azt válaszolná: ez egy nagyon szép régi hagyomány. Ha egy problémákkal küszködő embertől kérdezzük ezt meg, az azt válaszolná: itt meg tudok nyugodni, ide nem jönnek velem a problémáim. Ha egy fáradt embert kérdeznénk meg, akkor azt válaszolná: azért jövök, hogy megpihenjek, megálljak egy kis időre. Ezek mind lehetnek nagyon őszinte, igazán belülről, szívből fakadó válaszok, de valahogy egyik sem talál célba.

Nehéz megfogalmazni azt, hogy miért jár az ember templomba. Ez a rövid, egymondatos igeszakasz a 48. zsoltárból segít nekünk abban, hogy választ találjunk erre a nehéz kérdésre, vagy ha már van válaszunk, akkor összehasonlítsuk azzal, ami a Szentírásban van. A zsoltár az Isten hatalmas erejéről és dicsőségéről beszél, ami átöleli és kézben tartja az egész világot, mindennel együtt, de különösképpen is egy bizonyos helyre irányítja ezt az isteni erőt és hatalmas jelenlétet, mégpedig az Isten városára, Jeruzsálemre, ahol a templom is van. Bár tudvalévő, hogy Isten az egész világot felöleli és behálózza - őbenne élünk, mozgunk és vagyunk - mondja Pál apostol, de mindig is voltak különösen is ezt közvetítő, megjelenítő helyek, és ez a templom. Pontosabban megfogalmazva ez a gyülekezet közössége, nem a templom épülete, hanem a templomban összesereglett lelki gyülekezet. Vagyis a gyülekezetben nem lehet más központ, mint az Isten, az Úr Jézus Krisztus, és az Isten írott Igéje, a Biblia.

Miért járunk hát templomba?

Ezzel az Istennel találkozni, Jézus előtt megállni, az Igét meghallani. Azért, amit a zsoltáros is mond: "Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten."

Tóth László