455 éve ült össze a beregszászi zsinat

2007. november 2., 09:00 , 355. szám

Ünnepi istentisztelettel egybekötött jubileumi zsinati ülésen emlékezett a Kárpátaljai Református Egyházkerület Zsinata az 1552-ben összehívott első és második beregszászi zsinatra, amelyek a történelmi Magyarországon az első helvét irányú zsinatok közé tartoztak. A beregszászi református templomban megtartott alkalmon tisztségviselői, lelkészei, gondnokai és presbiterei mellett jelen voltak a szomszédos egyházmegyék lelkészi és világi vezetői, valamint a kárpátaljai magyar közélet számos ismert képviselője.

Igét Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdetett Pál apostol korinthusi gyülekezethez írott első levele alapján: "Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." Mint mondta: "Hálaadásra és emlékezésre gyűltünk egybe ide a beregszászi templomba azért, hogy emlékezzünk egy 455 esztendővel ezelőtti eseményre, zsinati ülésre, amelyen az akkori atyáink megértették, felismerték, befogadták Isten országának élő üzenetét, átélték annak erejét. 455 esztendő... Az ember nem tud borzongás nélkül belegondolni, hogy abban az időben azért terjedt elsősorban itt, a magyarok lakta Kárpát-medencének ezen a részén, Beregben, Ugocsában, Szatmárban a reformáció, mert itt voltak a legkedvezőbb körülmények. (...) Mennyi minden változott azóta! Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben, egy olyan különleges erőben, amely a történelem változásai, sorfordulói közepette is újra meg újra bizonyítja, hogy Isten országának ereje hatalmasabb minden másnál, minden külső és belső nyomorúságnál, fenyegetettségnél, kiszolgáltatottságnál."

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg az ünnepi zsinati ülést, ismertette a napirendi pontokat és számba vette a kárpátaljai egyház zsinatának hiánytalanul jelenlévő tagjait. Majd felkérte Ferenczi Attilát, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színművészét, hogy olvassa fel a zsinat 1552-ben hozott határozatait.

Az első beregszászi zsinatra 1552 tavaszán került sor Kálmáncsehi Sánta Márton vezetésével, s ezen már helvét szellemű végzések születtek. A másodikat 1552. december 1-jén tartották meg a Beregi Egyházmegye lelkészei. Ezen jelen voltak: Kálmáncsehi Sánta Márton, Radán Balázs, Batizi Mihály, Bácsi Kelemen, Csucsi Lőrinc, Csürei János, Décsi Bálint, Dézsi Tamás, Eszéki Balázs, Kállai Lukács, Pelbárt beregszászi iskolaigazgató, Pesti Gáspár, Szemer Pál, Szőlősi Péter, Tolnai Balázs, Tutacsi Ferenc.

A zsinat végzéseit tartalmazó eredeti jegyzőkönyv nem maradt fenn, annak eredményeit csak másodkézből ismerjük. A második zsinat a következő négy pontban határozott: "1. Megismételtük és megerősítettük az első beregszászi zsinati végzést az Úrvacsoráról. Erre azért volt szükség: "mert voltak a magyar lelkészek közül néhányan, kik a szent vacsora ügyében a Brenz értelmezéséhez ragaszkodtak és az összlényegülést hirdették." 2. Kárhoztattuk a fülbegyónás gyakorlatát, és bevezettük a nyilvános bűnvallást. 3. Megtiltjuk, hogy a reformáció terjedése miatt a templomokból eltávolított oltárokat újra felállítsák, ahol pedig még megvannak a hallgatóság ragaszkodása miatt, kis ideig még használhatják azokat asztal gyanánt a sákramentumi jegyek kiszolgáltatására, de mindezek mellett a pápai misével ellentétes tiszta úrvacsorai tudományt sértetlenül meg kell, hogy tartsák, hirdessék a gyülekezetekben, és e rendelkezésekben állhatatosak legyenek. 4. Ahol a lelkésznek nincs anyagi támogatója földesurak személyében, és a gyülekezet anyagi helyzete is elégtelen a lelkész eltartására, a zsinat határozza meg, hová és kihez kell fordulni anyagi segítségért."

Dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének professzora a 450 évvel ezelőtt, 1557-ben elhunyt Kálmáncsehi Sánta Mártonnak, a két beregszászi zsinat megszervezőjének csak töredékes és néhol ellentmondásos adatokból összeállítható életrajzát ismertette, valamint szerepét a Helvét Hitvallás elfogadásában. A legendás hírű reformátor a dunántúli Kálmáncsehi községben született. A krakkói egyetemen tanult, ahonnan a legmagasabb, magiszteri fokozattal térhetett haza, mint idegen nyelveket beszélő tudós teológus. 1538-ban az erdélyi Gyulafehérváron kanonok, a székesegyházi iskola igazgatója, ekkor maga a király, Szapolyai János kérte fel egy vitás teológiai kérdés eldöntésére. Az eretnekséggel vádolt Szántai István reformátor prédikátor érvelését meghallgatva kezdeményezte a királynál, hogy kegyelmezzen meg neki. De annyira hatottak rá, a döntőbírónak kijelölt papra Szántai érvei, hogy ekkortól új fordulatot vesz az ő pályája. Az 1540-es években már Mezőtúron, Sátoraljaújhelyen és Debrecenben is felbukkan a neve mint reformátor-prédikátornak. Draskovics György feljelentéséből Kálmáncsehi teológiai álláspontjáról és ismereteiről is hírt kaphatunk. A kor részletes ismertetésével hívta fel az előadó a hallgatósága figyelmét arra, hogy a reformáció svájci irányának választásával, annak hazai viszonyokra alkalmazásával mekkora kockázatot vállaltak egykor a zsinati atyák. 1556-ban Kálmáncsehi Sánta Márton már a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, egy 1557-ben Debrecenben kelt levél már haláláról tudósít.

Zán Fábián Sándor püspök úr zárszavát követően a Kárpátaljai Református Egyház zsinata elfogadott egy, az 1552-es beregszászi zsinatra emlékező, annak határozatait újra felvállaló zárónyilatkozatot.

Végül a testvéregyházak képviselői köszöntötték az ünnepi zsinati ülés résztvevőit: Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka, dr. Arday András, a Tiszántúli Református Egyházkerület világi főjegyzője, Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, Márton Géza, a szlovákiai Ungi Református Egyházmegye esperese és Sipos Kálmánné lelkipásztor, a Tiszántúli Református Nőszövetség elnöke.

Badó Zsolt