Az emlékezés, a gyász ideje

Mindenszentek és halottak napja

2007. november 2., 09:00 , 355. szám

Az egyház az I. századtól kezdődően november elsejét szentelte a halottak emlékének. A virággal borított sírok mellett a rokonok, ismerősök, barátok gyertyát gyújtanak, s emlékeznek. Az ünneplés, s egyben a gyász napja ez, amikor néma könnyek, elfojtott zokogások között tör magának utat a fájdalom és a mindent megörökítő és megszépítő, ugyanakkor mindennel meg is békítő emlékezés.

Minden olyan szentnek ünnepe ez, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Ezen a napon a katolikus egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. A IX. század óta kötelező ünnep ez a nap.

Az egész magyar nyelvterületen szokás ilyenkor megtisztítani, virággal díszíteni a sírokat, elsősorban a katolikusok gyertyákat, lampionokat is gyújtanak. Sok helyütt a temetőkerti nagykeresztnél ilyenkor azon elhunyt szeretteik emlékére is gyertyát gyújtanak az élők, akik más temetőben nyugszanak, akiknek sírját nem kereshetik fel személyesen.

A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a terített asztalra kenyeret, sót, vizet tettek. A család minden tagja gyertyát gyújtott. A gyertyák égésidejéből a hiedelem szerint arra következtettek, ki hal meg előbb a családban.

Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a halottak eligazodjanak.

Erre a hétre munkatilalom vonatkozott egykor. Tiltott dolog volt a meszelés, mosás, mezei munka, mert ez sok bajt hozhatott a ház népére, mivel megzavarta a holtak nyugalmát.

A hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de az emlékezés hagyománya gyakorlatilag változatlan, a gyerekek szinte belenőnek a rendbe, hogy legalább ezen egyetlen alkalommal meg kell állni egy pillanatra a rég halott hozzátartozók fejfája előtt, s emlékezni kell.

E napon a távolba szakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek, gyertyát gyújtanak. A temetők mellett ilyenkor hosszú sorokban állnak a magyar rendszámú gépkocsik, fájón emlékeztetve az elmúlt évtizedek hatalmas emberveszteségére. (Kárpátalja/sulinet.hu)