Mindenkinek haza kell jutnia

2007. november 2., 09:00 , 355. szám

Bár jelenleg sem tökéletes a tömegközlekedés Kárpátalján, azonban a korábbi évekhez képest jelentősen javult a helyzet. Köszönhető ez annak is, hogy útjainkon (melyeknek állapota ugyan továbbra is kritikán aluli) egyre több iránytaxi, úgynevezett "marsrutka" közlekedik. Sőt egyre többen részesítik előnyben ezeket városközi és vidéki útvonalakon a hagyományos autóbuszokkal szemben.

Sándor azelőtt Magyarországon dolgozott, főleg építkezéseken, de autóbuszsofőr is volt. Később családot alapított, gyermeke született, és úgy döntött, hogy itthon marad a családja mellett. Miután körülnézett, szinte az ölébe pottyant az állásajánlat az egyik autóparktól. Egy "marsrutkán" dolgozhatott, mely nemrég még városközi útvonalon közlekedett, azonban az útvonalengedélyt nemrég felvásárolta egy másik cég, így Sándor munka nélkül maradt. Néha szolidaritásból kisegítik volt kollégái, és itt-ott adnak neki egy-egy menetet, hogy keressen egy kis pénzt. Jóval bonyolultabb viszont a helyzet akkor, ha elromlik a busz, az alkatrész árának csupán a felét fizeti a cég, a többit a sofőrnek kell állni. A fizetés meg alacsony. Ahhoz, hogy el tudja tartani családját, és a javítások költségét is fizetni tudja, pluszbevételhez kell jutnia, amit csak úgy érhet el, ha jegy nélkül szállít utasokat.

József magánvállalkozóként iránytaxizik. Mint lapunknak elmondta, ma ez már nem kifizetődő, mert olyan törvényeket, jogszabályokat hoznak, amelyekkel jelentősen megnehezítik a fuvarozást. "A családomat el tudom még tartani és gyermekeimet is tudom taníttatni, viszont az a rizikó, amit vállal az ember, az nagyon nem térül meg." Mint elmondta, gyakran beléjük kötnek a közlekedésrendészek és az autóközlekedési főosztály ellenőrei. Érthetetlennek tartja azt is, hogy bár a busz az ő tulajdonát képezi, követelmény, hogy éjszaka az autóközlekedési vállalat udvarán parkoljon. Fejlesztene is, ha tudna, szívesen lecserélné a kisbuszt, ha kamatmentes hitelfelvételi vagy lízingelési lehetőséghez jutna. A jelenlegi rendszerben, a magas kamatok mellett azonban fölöttébb kockázatos járművet vásárolni.

Péter nem meghatározott útvonalon dolgozik, hanem bel- és külföldi utasfuvarozást vállal. Aggasztónak tartja, hogy a követelmények szerint minden útja előtt (legyen szó akár 30, akár 1000 kilométeres távolságról) engedélyt kell kérni a megyei autóközlekedési felügyelettől és a helyileg illetékes közlekedésrendészettől, végül fel kell keresnie az autóparkot, ahol az ügyeletes orvos megvizsgálja az egészségi állapotát, s igazolást ad arról, hogy vezethet (szerintünk helyesen - a szerk.). Mindezzel véleménye szerint lehetetlenné teszik a vállalkozást. Ráadásul hetente változtatnak a személyszállításra vonatkozó jogszabályokon, újabb és újabb követelményeket támasztanak az üzemeltetőkkel szemben - panaszkodik Péter.

A sofőrök által felvetett, munkájukat nehezítő gondokkal kapcsolatban megkerestük az illetékeseket. Jurij Revte, a megyei autóközlekedési felügyelet vezetője lapunknak elmondta: arra próbálják ösztönözni a vállalkozókat, hogy cseréljék le újabbakra az 5-7 évesnél régibb kisbuszokat, és azokon az irányvonalakon, ahol a felügyelet felmérései szerint ez szükséges, nagyobbakra. Azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott útvonallal nem rendelkező vállalkozóknak valóban minden út előtt engedélyt kell kérniük a felügyelettől, elmondta, hogy ezt a közlekedési minisztérium erre vonatkozó rendelete követeli meg a közlekedésbiztonság növelése érdekében. Vaszil Filip, a megyei közlekedésrendészet osztályvezetője szerint: a rendészet engedélyére azért van szükség, hogy ellenőrizni tudják a jármű műszaki állapotát és azt, biztosítható-e benne az utasok biztonsága.

Arról is megkérdeztük a "marsrutkásokat", milyen "utaspolitikát" folytatnak, amire mindhármuk részéről az volt a válasz, hogy nem vesznek fel nagyon ittas személyt, mert fennáll a veszélye, hogy beleköt a többi utasba. Más kizáró okok nem nagyon vannak, esetleg az, ha a felszállni kívánó utas ruházata sáros, piszkos.

Az utasokat is megkérdeztük arról, mennyire elégedettek az iránytaxik szolgáltatásaival. Mint rögtönzött felmérésünkből kiderült, Ungvár és Munkács környékén valamivel nagyobbak az elvárások, azonban ahogy távolodunk a két említett várostól, úgy csökkennek az igények is. Alapjában véve azonban ma már elégedettek az utasok, hiszen a marsrutkásoknak is érdekük, hogy kényelmes, tiszta járművekben utazzanak az emberek, mert különben elpártolnak tőlük. A reggeli és az esti járatokon persze elkerülhetetlen a tumultus, ám az emberek nem háborognak, hiszen tudják, hogy mindenkinek haza kell jutnia.

Baráth József