"Íme, az életem, az eddig járt utam"
A hétköznapi olvasónak ritkán adatik meg, hogy közvetlen betekintést nyerjen a szépirodalmi alkotások keletkezésének hátterébe. A költőt, írót műve megírására késztető, a szerzőt megihlető élmény- és életanyagról csak a már kész mű szövegtestének szűrőjén keresztül, közvetve és áttételesen alkothat némi fogalmat a befogadó. Ily módon az írott szó üzenete csak az olvasó szemüvegén, lelkén, impresszióján átszűrődve kaphat értelmet, szükségszerűen egyéni műértelmezéseket eredményezve.
Nyilvánvaló, hogy Vári Fábián László költészetében nem nehéz észrevenni a népköltészetbe, a magyar nemzeti történelembe, a kisebbségi sors felelős átélésébe nyúló mély gyökereket, melyek - mint falevelet az erezet - átszövik valamennyi versét. Ám a Vereckétől Beregszászig című interjúkötet segítségével - melyben Kozma László készít mélyinterjút a költővel - beleláthatunk a Vári Fábián László legismertebb versei mélyén megbúvó személyes élményekbe, melyek a költői képekben közösségi szerepvállalássá vagy éppen intim szerelmi vallomássá lényegülnek.
A Magyarnak lenni című sorozat XXVII. köteteként a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent tenyérnyi könyvben közölt beszélgetésben nemcsak a költő életútját, hanem egyéni sorsa révén a kárpátaljai magyar nemzetrész huszadik századi sorsfordulóit is nyomon követhetjük. A párbeszédeket színesítő Vári Fábián-versek szorosan kötődnek a beszélgetés éppen aktuális témaköréhez, a költő életének egy-egy szakaszához, valamely nagyobb történéshez, s ezáltal a metaforák, hasonlatok megtelnek személyes benyomásokkal. Ezáltal egyszersmind mélyebb, intimebb értelmezést is nyernek a verssorok, szóképek, és a költeménybe merevített művészi világkép nem kizárólag szépirodalmi alkotássá, hanem egyben közösségi élménnyé is válik. Olyan tapasztalattá, mely valahol mélyen valamennyiünk tudatalattijában megbúvik, ám csak keveseknek adatik meg, hogy úgy tudja szavakba, versformákba testesíteni, hogy abból valódi művészi élmény, katarzis válhasson. A beszélgetés egy-egy mondata révén válik könnyen kibonthatóvá például a Napfogyatkozás című vers csillag-metaforája, vagy a Korahalott nagybátyámért című költemény családi vonatkozása. A beszélgetésből nyilvánvalóvá válik az a ma már talán sokak számára nehezen hihető tény is, hogy az álságos szovjet "szabadság" korszakában erős politikai töltete és identitást meghatározó módon formáló szerepe volt a verssorokba bújtatott, trópusokba öltöztetett történelmi, kulturális utalásoknak. Megtudhatjuk, hogyan találhat otthont a tájban, a történelemben, a népballadák lüktető ritmusában és a töretlen hitben a mindkét hazából kiárvult kárpátaljai magyar. Kiderül, hogyan vezet az út a szépirodalmi szerepvállalástól és a Forrás Stúdiótól a rendszerváltás utáni politizálásig, érdekképviseletig, intézményteremtésig.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Vári Fábián László költészete megfejthetetlen a konkrét életrajzi vonatkozások ismerete nélkül. Sokkal inkább azt, hogy kevés olyan költője van szűkebb pátriánknak, akinek lírája oly mélyrehatóan fonódna össze a kárpátaljai magyar közösség életével, mint Vári Fábián László költészete.
(Vereckétől Beregszászig. Vári Fábián László kárpátaljai költővel beszélget Kozma László. Kairosz Kiadó, 2007.) csani
