Család, egyház, KMKSZ...

Beszélgetés Budaházi Kornéliával

Budaházi Kornélia, a szőlősi járási Nevetlenfalu KMKSZ-alapszervezetének elnöke nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját. A kerek évforduló alkalmából beszélgettünk vele életéről, munkájáról.

- Hogyan lett önből KMKSZ-aktivista, alapszervezeti elnök?

- Engem gyerekkoromtól érdekelt a közélet, a politika, mindig igyekeztem minél több ismeretet szerezni ezen a területen is, és talán ennek köszönhető, hogy a körülöttünk zajló társadalmi folyamatokról mindig volt kialakult véleményem. A KMKSZ-alapszervezetünknek alapító tagja vagyok, kezdetektől alelnöke voltam 2002-ig, amikor elnökké választottak. Jelenleg 546 tagunk van. Meggyőződésem, hogy ez az a szervezet ma is, amely önzetlenül küzd a kárpátaljai magyarság jogaiért.

- Mesélne gyermekkoráról, családjáról?

- A szomszédos Batáron születtem 1947. december 12-én. Édesanyám négyéves koromban meghalt, mostohaanyám nevelt fel. Édesapám az akkori kommunista világban is vallásos görög katolikus volt. Emlékszem, ha nem mentem húsvét első napján templomba, akkor nem kaptam a szentelt ételből.

A középiskolát Péterfalván fejeztem be, majd elvégeztem egy fodrásztanfolyamot. De tovább akartam lépni és magánúton elvégeztem a kereskedelmi technikumot. Attól kezdve a kereskedelemben dolgoztam: a királyházai, később a feketeardói, majd nevetlenfalui fogyasztási szövetkezetben elárusítóként, árubeszerzőkén és több más beosztásban is.

1968-ban mentem férjez, azóta élek Nevetlenfaluban, ahol a férjemmel házat építettünk. Két gyermekünk született. A lányom Szlovákiába ment férjhez, egy kiránduláson ismerkedett meg a férjével. Most a Rozsnyói járásban élnek egy faluban. Van két fia. A fiamékkal élek, nekik is van egy fiuk és egy lányuk. A négy unokám közül a legidősebb 15 éves múlt augusztusban, a legkisebb hatéves volt januárban. A férjem sajnos meghalt egy tragikus közlekedési balesetben már 17 éve. 2001 júniusába mentem nyugdíjba korkedvezménnyel.

- Úgy tudjuk, a görög katolikus egyházközség megszervezéséből is igyekszik kivenni a részét...

- A férjem római katolikus volt, így 1968-tól én is a nevetlenfalui római katolikus templomba járok. Igaz, hatodik éve már van nálunk görög katolikus liturgia is, és a megalakult görög katolikus egyháznál én lettem az egyik tanácstag. De járunk római katolikus misére továbbra is.

Nevetlenfaluban körülbelül 220 görög katolikus él. Szeretnénk, ha lenne egy saját templomunk, ezért idén áprilisban leraktuk az alapjait egy hatvan személyt befogadó kápolnának. Már a tégla is megvan a falakhoz, a helyi lakosságnak és vállalkozóknak köszönhetően, mindez annak ellenére, hogy idáig semmilyen külső támogatást nem kaptunk.

- Nevetlenfalu és Halmi között közúti határátkelőhely nyílt, milyen változásokat hozott ez a faluban?

- Sajnos ez szeméttelepet csinált Nevetlenből. A Romániából érkező bevásárlóturisták mindenütt pakolnak, a szemetet szétdobálják, ami nem kedvez a zöld turizmusnak. Bár a polgármester a szemételszállítást jól megszervezte, és a lakók rendszeresen összeszedik a portájuk előtt a hulladékot, nehéz a szemetelőkkel lépést tartani. De pozitív hatása is van a határátkelő-nyitásnak: az üzletek éjjel-nappal nyitva vannak, igaz, sok portán zugbenzinkutak működnek, de a korábban munkanélküli, nehéz anyagi körülmények között élő emberek közül is sokan megélhetéshez jutnak ezáltal.

- Mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?

- Szívesen kézimunkázom, és nagyon szeretek olvasni is, főleg a szépirodalmat, a vallási irodalmat szeretem, de a történelmi témájú tudományos-ismeretterjesztő művek is érdekelnek. Már az iskolában is a matematika és a történelem volt a két kedvenc tantárgyam, talán a történelem iránti érdeklődésemmel magyarázható, hogy érdekel a politika is.

- Mik a tervei a jövőre nézve?

- Most, hogy hatvanéves lettem, számomra már minden nap ajándék. Terjesztem a Kárpátalját, örülök a családnak, az unokáknak, és szeretném, ha továbbra is sikeresen működne az alapszervezet Nevetlenfaluban, amiért olyan sokat dolgoztunk.

Badó Zsolt