Mindent beszerzett már?

Ünnepi bevásárlás

Hurrá, itt vannak az ünnepek, a kereskedők legnagyobb örömére: lehet újra a végtelenségig járni a piacon ajándék után! Nézzünk csak szét például a beregszászi "régi" piacon, vajon mit tapasztalunk.

Hideg, téli időjárás, verőfényes napsütés, hétvége - kell ennél több egy jó kis bevásárlótúrához? Egy kis totyogás után be is juthatunk a vásártérre, ahol rögtön szembetűnik a standok ünnepi cicomája: különféle karácsonyi égők villogása adja a vásárló tudtára, hogy jöjjön közelebb, s költsön minél többet. Vágjunk hát neki! Céltudatosan haladjunk, ne törődjünk a bűzzel, ami a húsos stand előtt terjeng, a szeméttel, amibe lépten-nyomon belebotlunk, a tömeggel, ami állandó jelleggel feltorlódik, mert néhány embernek pont a legszűkebb részen kellett megállni egy kis tereferére. Ahogy haladunk, jobbról és balról pénzváltók ajánlgatják szolgáltatásaikat: "Forint, dollár, forint, dollár" - hangzik fel minduntalan. Néhány gyanús külsejű egyén láttán ösztönszerűen a zsebünkbe vándorol a kezünk, s megtapogatjuk a nálunk lévő pénzt vagy pénztárcát: biztos, ami biztos, túl sokat hallottunk már olyan esetekről, amikor egy-egy ismerősünk fizetni akart, de hirtelen nem volt miből - pedig a piacra még teli pénztárcával érkezett. Haladva a vásári forgatagban egy kisgyermekes család vonja magára a figyelmünket: ajándékokat vásárolnak, természetesen az egész családnak. A két felnőtt legnagyobb bosszúságára azonban az apróságnak (aki a kereskedők szempontjából a legjobb vásárló) minden megtetszik, minden kell, s bizony addig rágja a szülők idegeit, amíg végül azok kénytelenek megvenni egy olyan játékot a gyereknek, amivel elszórakozik egy ideig. A kicsin azonban nem lehet kifogni, s tíz perc múlva újra hallani az "ez is kell" szöveget. Egy csoport unottan sétálgató fiatal halad el mellettünk. Ők nem konkrét vásárlási céllal érkeztek, hanem csak az időt akarják elütni valahogy, amihez az árukínálat szemrevételezése a legjobb módszer. Ezek a tengő-lengő bámészkodók nem éppen a vásárlóközönség legerősebb rétegét alkotják.

A felnőttebb korosztály jellegzetes képviselője lehetne a fiatal házaspár, Attila és Éva. Az asszonyka mindent jól szemrevételez, mindenfelé benéz, a legeldugottabb standokat is felkeresi, s talán vásárol is egy-két szükséges árucikket. A fiatal férjet azzal nyugtatja, hogy csak meg akar mindent jól nézni, hogy a legközelebbi alkalommal tudja, mit hol kell keresni. Attila persze boldogan igenel a kicsi feleségének, s a legközelebbi alkalommal már fel sem tűnik neki, hogy ismét ugyanazokat az utakat róják... Természetesen ennek a típusnak megtalálható az "idősebb" változata is. János és Anna is ilyen: a feleség még a megszokott buzgósággal rója a vargabetűit, viszont a férj arcára már kiül az unalom, s alig várja, hogy távozzanak. Azután felfedezhetők olyan vásárlók is, mint István, aki egyedül, célirányosan közelíti meg a területet, csak annyi ideig tartózkodik ott, amíg feltétlenül szükséges, s miután mindent beszerzett, amit a felesége felírt a cetlire, a legközelebbi kijáraton távozik a helyszínről. Ugyanez a gyengébb nem képviselői között Mária, aki jól megnézi, mit, mennyiért és kitől vásárol.

Nem szabad megfeledkezni az idősebb korosztályról sem. A nyugdíjas nénikék-bácsikák - mint például a hetvenéves Zoltán bácsi - megfontoltan járják végig a területet, általában a már előre kiválasztott helyeknél állnak meg, s ott már régi ismerősként köszöntik az eladót. A nyugdíjas Marika néni jó előre kiszámolja az elkölthető összeget, hiszen a nyugdíja nem éppen arról híres, hogy korlátlanul lehetne költekezni belőle. Öregesen, nyugodtan nézegeti a kínálatot, s nagyon felháborodik, ha valaminek felmegy az ára (mint mindenki). Gyakran meg-megáll, s a régi ismerőseivel egy jót beszélget, mert számára ez is egy kikapcsolódási mód.

S végül nem mehetünk el szó nélkül a jelenlegi legtőkeerősebb vásárlói réteg mellett, akik nem mások, mint a külföldről (főleg Magyarországról) érkező bevásárlóturisták. Ilyen a cekkereket cipelő Ákos is, aki minden hét végén átrándul Kárpátaljára. Hatalmas csomagokat cipelve igyekszik kifelé a vásárterületről, felpakolva különböző üdítőitalokkal, édességgel, cukorral, vécépapírral, s azon töri leginkább a fejét, hogy hogyan pakoljon be mindent az autó csomagtartójába úgy, hogy a vámellenőrzésnél ne szúrjon szemet.

Kedves olvasó, hogy érzi: ismerős képeket idéztünk fel? Nos, a nagy karácsonyi össznépi tolongás lezajlott. De sebaj! Jöhet a szilveszter előtti bevásárlás! Mindent beszerzett már a hangulatos óévbúcsúztatáshoz? Még nem? Akkor ugorjon be egy piacra és nézzen szét: hátha megakad valamin a szeme, csak az erszényére vigyázzon - könnyen lába kellhet a benne lévő pénznek, s ennek az oka nem mindig bűncselekmény. Bár, a magas árakat elnézve talán egy kicsit mégis az.

Snitt