Műkincspiac: hamisítani érdemes?

A műalkotások világpiaca immár 40 százalékban hamisítványokból áll. Számuk együtt nő a géniuszok munkáinak árával.

Andy Warholnak, a pop-art fenegyerekének még a hatvanas évek elején jutott az eszébe, hogy asztalosok segítségével sorozatot készítsen a Brillo szappanok megnagyobbított dobozairól. A dobozokat gyorsan elkapkodták a gyűjtők, s azok idővel a pop-art irányzat legismertebb szobrászati alkotásai lettek. Ám 2007 novemberében kiderült, hogy az 1980-as évek végén Svédországban ismeretlenek további 105 dobozt gyártottak.

A hírt bejelentő stockholmi múzeum szakértői nem csodálkoztak a hamisítás tényén, amiként kollégáik sem lepődtek meg világszerte, hiszen Warhol napjainkban egyike a legkeresettebb és legdrágább alkotóknak a világpiacon. A leggyakrabban hamisított alkotók listáját egyébként két 20. századi festő vezeti: Salvador Dali és Amedeo Modigliani. A spanyol szürrealista és az olasz expresszionista festő mellett az élmezőnyhöz tartozik még a 19. században élő és alkotó holland posztimpresszionista művész, Vincent van Gogh. A legrosszabb helyzetben e tekintetben a Kijevben született lengyel Kazimir Malevich van, akit gyakran sorolnak a 20. századi orosz avantgard festők közé. Őt és néhány kortársát olyan előszeretettel hamisítják, hogy műveiket gyakorta nem is fogadják be árveréseikre az ismert aukciós házak.

A szakértők nem vállalkoznak arra, hogy pontosan megállapítsák a hamis alkotások számát, de figyelmeztetnek: arányuk elérheti a piac negyven százalékát. S a hamisítványok száma előreláthatóan aligha csökken majd, hiszen a műkincspiac robbanásszerű fejlődésének lehetünk tanúi napjainkban. Az aukciókon nemcsak hogy nem akar lankadni az árak szakadatlan emelkedése, de időről időre ugrásszerűen tovább gyorsul a drágulás. A már említett Warholnál maradva, műveinek ára csupán az elmúlt tíz év során 4,2 szeresére nőtt. Például a Maót, a kínai vezetőt ábrázoló képe a Christie's tavalyelőtti árverésén 17 millió dollárért kelt el.

De legalább ilyen "lelkesedéssel" hamisítják világszerte a régebbi korok alkotásait is. Ha valaki valaha létrehozott valami értékeset, biztosan akad, aki hamisítsa - állítják az egyre gyanakvóbb művészettörténészek.

A hamisítványok megjelenése az olyan nagyhírű gyűjteményeket is veszélyezteti, mint amilyen például a New York-i Metropolitan Múzeum. A szakértőkben nemrég kétségek támadtak a Város a kövön című festmény eredetiségét illetően, amelyet a nagy spanyolnak, Francisco Goyának tulajdonítanak. Megvizsgálva a képet, arra a következtetésre hajlanak, hogy azt a festő egyik követője készíthette.

Nincs szerencséje a Melbourne-i Viktória Múzeumnak sem, ahol meggyőződésük szerint van Gogh egy férfifejet ábrázoló művét őrzik. Az ausztrál kormány 3,5 millió dollárért vásárolta a képet 70 évvel ezelőtt. A vásznat a legutóbbi időkig 21 millió dollárra értékelték, ám 2006-ban kiderült, hogy mindössze egy jó minőségű hamisítványról van szó.

Van Gogh művei kapcsán nemegyszer robbantak ki botrányok. Így például nem az ő keze munkája az a Napraforgók című festmény sem, amely 1987-ben akkor rekordösszegnek számító 35 millió dollárért cserélt gazdát. A kép tulajdonosa, a japán Yasuda Fire & Marine Insurance nem hajlandó szakértői vizsgálatnak alávetni a vásznat. De a művészettörténészek, áttanulmányozva van Goh levelezését barátjával, Paul Gauguinnel, arra a következtetésre jutottak, hogy a festmény valójában Gauguin munkája.

A leggyakrabban hamisított művészek között ott találjuk a szürrealizmus egyik előfutáraként számon tartott Giorgio de Chiricót, August Rodint, az impresszionista szobrászt és a kubizmus atyjaként emlegetett Pablo Picassót is. A hamisítottak többsége mindazonáltal kortárs alkotó, ami nem véletlen. A modern műalkotások utánzásához ugyanis könnyebb beszerezni a szükséges korabeli vásznakat, s általában a megfelelő pigmenseket tartalmazó festékekre sincs szükség, amelyekkel a régi mesterek dolgoztak. Egyetért ebben a szakértőkkel John Miat, a világ egyik legismertebb képhamisítója is, aki 1999-ben történt letartóztatásáig mintegy 300 hamisítványt érkezett eladni, köztük a 20. század kiemelkedő avantgard festőjének, Marc Chagallnak több utánzatát is.

A legrégebbi hamisítási történetek egyike a 15-16. századi festőhöz és szobrászhoz, Michelangelo Buonarottihoz kapcsolódik, akinek munkái ma a világ legnagyobb múzeumaiban láthatók. A Mester egyik támogatója úgy szeretett volna némi pluszjövedelemhez jutni, hogy az Alvó Ámor című szobrot eredeti antik alkotásnak adta ki. Mesterségesen "megöregítve" az alkotást, el is adta az "antik műremeket" egy római bíborosnak. A vásárló azonban tudomást szerzett a csalásról, s felháborodottan visszaküldte a szobrot.

A modern hamisítóknak ennél lényegesen szigorúbb büntetésre kell felkészülniük. Így például 2006 szeptemberében kétévi szabadságvesztésre ítélték Robert Twaits festőt, aki 247 ezer dollárt keresett két 19. századi hamisítvány eladásával.

De még a börtönbüntetés réme sem képes gátat szabni az újabb és újabb hamisítványok megjelenésének. Ennek oka a műkincspiac robbanásszerű növekedésében keresendő. A legutóbbi rekordokat amerikaiak állították be. Warhol A zöld autó balesete című képe 71,7 millió dollárért kelt el, míg Mark Rothko Fehér központ című alkotásáért 72,8 millió dollárt fizettek. A műalkotások árának növekedésével arányosan nőnek a hamisítók bevételei is. (Kárpátalja/Korreszpondent)