2008. február 1.

,,...Lőn pedig, hogy meghala a koldus és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is és eltemették és a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén és látá Ábrahámot távol és Lázárt annak kebelében..." Luk.16: 19-31.

A példázatbeli gazdag megszemélyesíti mindazokat, akik ezt a földi életet a korlátlan örömök és élvezetek tartalmában látják. Nincs más vágyuk, mint dúslakodó vagyonra szert tenni. Ha ezt elérik, mással nem is törődnek, nincs szükség Istenre, lelki táplálékra, csak a mindennapi élvezetekre. Örökkévalóság nem létezik számukra, csak jelenvalóság.

A Lázár nevű koldus pedig példázza mindazokat, akik nap mint nap fáradnak, mégis sokszor csak a betevő falat jut az asztalra. A gazdagok gazdagsága mindig a szegények szaporodásával növekszik.

Van-e szociális igazságosság? Van! Maga a gazdagság még nem zár ki az örökkévaló örömökből. Hiszen Ábrahám, Jób, Rákóczi György, Bethlen Gábor is gazdag emberek voltak, de a gazdagságuk nyomán fejlődött a kultúra, iskolák, templomok épültek. Akik az Úrnak köszönnek meg mindent, azok felelősséget éreznek mások iránt is. Ha a gazdagok megtanulnának Isten szerint böjtölni, a szegények böjtje is örömteljesebb lenne.

Isten Igéjének gazdag tárházában azt is olvashatjuk, hogy "a gazdagság és szegénység összetalálkozik, mind a kettőt az Úr szerzi." Egyiket azért, hogy a másik számára áldás legyen, és azt mondja: ne az erősebb kezet fogjad, hanem a gyöngébbet. Csupán az Úr erős keze legyen rajta a te gazdagságodon, és vigyázz, mert van pokol is, ahol megelégednél egy csöpp vízzel is. A másiknak meg ezt mondja: ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel. Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel. E földi létben is, és odaát is, ahol vár ,,Ábrahám kebele", vagyis az üdvösség.

Józan Lajos