2008. január 15.

2008. február 15., 09:00 , 370. szám

Jézus színeváltozása

Az apostolok leveleiből kitűnik, hogy már az ő korukban is voltak olyanok, akik a keresztényeknek szegezték a vádat: A ti hitetek csak egy elképzelés, fantázia... Ezért hivatkozott Péter valamire, amit ő maga látott és hallott: a hegyen töltött csodálatos órára, amelyet az Úr neki és másik két kiválasztott apostolnak adományozott: "Ez az én kedves Fiam, akiben kedvem telik. Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen."

A mi életünkben is lehetnek ilyen pillanatai és órái a különleges felvillanásoknak és erőnek, fényességnek és meglátásoknak, a különleges kegyelmeknek.

Talán egy istentisztelet ünnepélyessége vagy egy lelkigyakorlat, egy misszió mélysége ragadott meg. Vagy a magányos csendben, a természetben éreztük meg Isten közelségét. A láthatatlan világnak sokszor halk a hangja és csendes a vezetése, de akire vonatkozik, az meghallja és megérzi.

Milyen könnyű tájékozódni a vándornak a hegytetőn, vagy a hajósnak a csillagos éjszakában, és milyen nehéz a felhőben vagy a ködben, amely eltakarja az irányt mutató csillagot, elfedi az elérendő hegycsúcsot. És mégis, ezeknek a hegycsúcsoknak és csillagoknak a fontosságát nem érinti az, ha szemünk elől el vannak takarva.

Arra kell törekednünk, hogy az életünket meghatározó, irányító fényeket, meglátásokat megtartsuk, ne engedjük eltűnni az újabb benyomások és élmények hatása alatt, "amíg a nappal fel nem virrad, és hajnalcsillag szívünkben föl nem ragyog."

Bohán Béla