Abházia: ahol még ma is elrabolják a menyasszonyt

Útinapló

Abháziában, ahol a vőlegény a lakodalom előtt még mindig elrabolja a menyasszonyt, ahol pohárszámra isszák a bort, az ósdi ventilátort pedig légkondicionálónak nevezik, szilárdan meg vannak győződve arról, hogy az élet ünnep.

Immár 12 éve, hogy nem lőnek az Oroszország és Grúzia közé ékelődött államocskában, de Abházia még nem tért magához a háború okozta sokkból: sok a romos épület, a hegyekben továbbra is tűzszerészek dolgoznak, s gyakorlatilag minden házban tartanak fegyvert. Mindez azonban nem akadályozza meg az abbházokat abban, hogy örüljenek az életnek.

Azon a tájon valóban máig él az a szokás, hogy a lányokat illik elrabolni; igaz, csupán egyetlen esetben: ha nősülni szándékozik a férfi. Persze a mai menyasszonyok többsége tudja, hogy el fogják rabolni, mert arra általában a szeretett férfival történt előzetes megállapodás alapján kerül sor. De a lány szülei sohasem tudnak a készülő rablásról. Ha Szuhumi utcáit járva azt látják, hogy több autó üldöz néhány dudáló gépkocsit, biztosra vehetik, hogy a dudáló autóban viszik az elrabolt menyasszonyt, az üldözők pedig a lány apja és testvérei.

A vőlegény ilyenkor otthon várja a menyasszonyt, a rablást végrehajtó barátainak pedig az a feladata, hogy eljuttassa a lopott kincset a vőlegény házába. Akkor a lány rokonai már nem akadályozhatják meg az esküvőt. Ha azonban sikerül kiszabadítaniuk a menyasszonyt még útközben, jogukban áll hazavinni őt. Ez az esküvő előtti küzdelem néha lövöldözésig fajul, ám ez ellen semmit sem lehet tenni: az abházok tüzes népség.

Ha kényelmes nyaralásra vágynak, Abházia nem az önök országa. Légkondicionálónak ott a régimódi nagy ventilátort nevezik, a kávézókban és éttermekben pedig legalább 40 percig kell várni a megrendelt ételre. Aki mégis odalátogat, ne is álmodjon éjjel-nappal nyitva tartó üzletekről, s a közlekedési infrastruktúra is gyengén fejlett.

A járművezetők arrafelé őrültek. Még a fővárosban, Szuhumiban sem működik ötnél több közlekedési lámpa, a gyalogosátkelőknél senki se lassít, az ember kénytelen minduntalan az életéért reszketve átrohanni az úttesten. Viszont a tehenek szabadon mozognak az utakon, majdnem ugyanúgy, ahogyan Indiában.

Mint bármelyik országban, Abháziában is rengeteg a látnivaló, amit megnézhetünk magányos utazóként is, vagy igénybe vehetjük valamelyik utazási iroda szolgáltatásait. A helyi irodák különleges ajánlata, hogy töltsünk el egy napot egy abház családban, tapasztaljuk meg a legendás abház vendégszeretetet. Erre azonban teljesen felesleges külön pénzt költeni. Aki az abház vendégszeretetre és szokásokra kíváncsi, legjobban teszi, ha szobát bérel egy helyi családnál. Ilyenkor az idegennek kéretlen plusz szolgáltatásként nyakába szakadnak a szinte naponta összegyűlő ünnepi asztaltársaságok, ahol a kedves bérlő is szívesen látott vendég, sőt, megjelenése szinte már kötelező. Az utazó készüljön fel rá, hogy részletesen elő kell adnia a maga és szűkebb családja életrajzát, s hasonlóan kimerítő beszámolókra számíthat asztaltársai részéről. Jobb, ha a bérlő beletörődik, hogy a felkínált italt visszautasítani szinte sértés, a hangos és emocionális szóváltások és viták nem vérre menő konfliktusok, csupán a hétköznapi kommunikáció formái, a neveletlen és hangos gyerekek pedig a ház tartozékai, akik miatt jobb, ha meg se próbálkozik a napközbeni alvással.

A vendégszeretet valószínűleg a legszembetűnőbb vonása az abházoknak. Nyitottak minden ember felé, aki békével tér be hozzájuk. Ráadásul szinte bizonyosra vehető, hogy a betévedő idegen nem távozhat a háztól a helyi étel- és italkülönlegességek megízlelése, az ország látnivalóinak és hagyományainak ismertetése nélkül.

Készüljenek fel arra, hogy szinte még a küszöbön állva nagyszerű nescaféval kínálják meg önöket: teát inni ebben az országban egyszerűen nem szokás. Az abház otthon mindig vendégektől hangos. Nincs nap, hogy be ne térne egy-egy szomszéd vagy rokon, hiszen az abházok mindkettőnek bővében vannak.

A bort pohárszámra isszák Abháziában, s a poharat minden alkalommal fenékig ürítik. Ez a hagyomány az ősi időkig nyúlik vissza, amikor még állat szarvába töltötték a bort, amelyet így nem lehetett letenni, amíg ki nem ürült.

Egy-egy vendégség alkalmával az asztaltársaság tagjai fejenként akár 20-25 pohár bort is megihatnak. Az "abház pohár" űrtartalma 1,5 deciliter. Éppen ezért a nők abháziában a borral szemben az úgynevezett csacsát, a helyi készítésű borpárlatot részesítik előnyben, amelyre nem vonatkozik a fenékig ürítés hagyománya, azaz kis kortyokban is fogyasztható. Ha valaki a vendégek közül már nem bír inni, egyszerűen feláll az asztaltól.

Méreteit tekintve minden bizonnyal a lakodalom a legtekintélyesebb vendéglátási esemény Abháziában. Előfordul, hogy akár 700 embert is meghívnak egy-egy ilyen alkalomra, de a kevésbé jelentős lagzikon is 200-500 személy mulat. A lakodalmak egyik régi hagyománya, hogy aki a legtöbbet issza, egy bikafejet kap ajándékba.

Bármilyen alkalomból gyűljék is össze az asztaltársaság, az első pohárköszöntőt mindig az Istenre mondják, a másodikat a vendégekre és a barátokra, a harmadikat a halottakra, a negyediket a szülőkre, az ötödiket pedig Abháziára. A további sorrendet már a szív diktálja...

Mindez azonban jobbára csak egzotikum, a legcsodálatraméltóbbak maguk az abházok - az elveik, az értékeik, viszonyuk az élethez. Igen családcentrikusak, sokra tartják a barátságot - számukra ez a két dolog a legfontosabb, ebben rejlik az erejük. Gyermekkoruktól a család szeretetére és a nők tiszteletére nevelik őket. Ráadásul sohasem sietnek és mindig elégedettek az élettel. (Kárpátalja/Korreszpondent)