Élet hitelbe

2008. február 22., 09:00 , 371. szám

Az országban egyre többen görnyedeznek a felvett hitelek súlya alatt. A hitelben élés hovatovább társadalmi normává válik.

Egy harminc év körüli házaspár, akiknek jövedelme havi 450 dollárra tehető, 50 ezer dolláros lakáshitelt vett fel. A 25 éves törlesztési idő alatt havi 300 dollárt kell fizetniük a banknak. "Nincs pénzünk lakásra, mi mást tehettünk volna, mint hogy hitelt veszünk fel" - mondja a feleség, aki már beletörődött a rájuk váró negyed évszázados koplalásba. Több százezer ukrajnai jár hasonló cipőben. Legyen szó akár egy botmixerről, akár egy lakásról, a megoldást egyre gyakrabban jelenti a banki hitel. Az ország lakossága feltartóztathatatlanul csúszik bele az adósságcsapdába, s már most nyilvánvaló, hogy távolról sem mindenki tud majd szabadulni belőle. A hitelezés mégis egyre nagyobb méreteket ölt, éves szinten mintegy 150 százalékos a növekedési ráta.

A bankok egyre növekvő hitelállományról számolnak be. Ezzel együtt nő azoknak a hiteleknek az aránya, amelyeket az adósok nem a feltételeknek megfelelően, vagy sehogyan sem törlesztenek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy sem a beszédes statisztikák, sem a fenyegetések nem képesek megállítani azokat a kispénzű embereket, akik hitel révén egyik pillanatról a másikra szeretnének hozzájutni az emberi civilizáció minden vívmányához.

Nem csoda, ha sokan nem tudnak ellenállni a csábításnak a vadkapitalizmushoz még kellően hozzá nem edződött társadalmunkban. Lépten nyomon belebotlunk azokba a hirdetésekbe, melyek látszólag szinte ingyen és gyorsan ajánlják a kölcsönt bárkinek, a boltok polcai pedig roskadoznak az árutól. A műszaki cikkekkel kereskedő üzletekben majdhogynem könyörögnek, hogy vásároljunk hitelbe. Az embert gyakorta legyűrik az érzelmei, nem hagyják, hogy hideg fejjel utánaszámoljon, érdemes-e hitelt felvennie.

Klára diák, emellett dolgozik, s 200 dollárnak megfelelő összeget keres havonta. Legújabb mobiltelefonja 350 dollárba került. A bank egyéves kölcsönt adott a vásárláshoz, így 60 százalékkal többet, azaz 560 dollárt fizet majd a telefonért, ami majd háromhavi bére. Klára mégsem bánja a vételt. Azt mondja, tudja, hogy szamárságot csinált, de az vigasztalja, hogy így nem egyszerre kell kifizetnie a telefon teljes árát, hanem havi részletekben. Klára esete nem egyedülálló, majd minden második ukrán állampolgár így tesz.

Az AXA biztosító szerint a hitelbe élők többféleképpen is nagy árat fizetnek a kölcsönökért. Angliai felmérésük szerint a hitelfelvételre hajlamos emberek számos elégtelenségtől szenvednek: erősödő szívverés, légszomj, fejfájás, hányinger, aranyér, emésztési és alvászavarok. A The Times írása szerint a hitelszindrómában szenvedők ingerlékenyek és szétszórtak. A hitelproblémákkal küzdő britek 25 százalékának pénzt kell költenie a depresszió és stressz elleni gyógykezelésre is, s a pszichológusok azt mondják, ezt mi sem kerülhetjük el.

Ukrajna lakossága egyre merészebben veszi fel a hiteleket, mindenekelőtt a fogyasztói hitelállományok nőnek elképesztő ütemben. Önmagáért beszél, hogy a fogyasztói hitelek részaránya a teljes banki hitelállományon belül 2002-ben még csupán 4 százalék volt, míg öt évvel később, tavaly 32 százalék.

Egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy ma már nem számít szégyennek tartozni, hitelből élni. Sőt, az adósság egyre kevésbé a szegénység jellemző velejárója. A drága holmikat ugyanis módos emberek veszik meg hitelbe. Az Ukrajnában értékesített új BMW típusú gépkocsik 30-40 százalékát hitelbe vásárolják. Megfigyelők a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a luxusautóra vágyók nem szeretnének a vásárlással forgóeszközt kivonni vállalkozásukból. Mindebben azonban nincs semmi furcsa és szégyellni való, hívják fel rá figyelmünket nap mint nap, emlékeztetve, hogy gyakorlatilag az egész nyugati világ hitelekből él.

Kérdés viszont, hogy meddig lehet elmenni ebben az újkori hitelőrületben. Az Ukrán Nemzeti Bank becsült adata szerint mintegy 5,4 milliárd hrivnyára tehető az úgynevezett problémás hitelek állománya. Ez átlagosan a bankok hitelállományának 1,6 százalékát jelenti. Számos szakértő azonban meglehetősen szkeptikus ezzel az adattal kapcsolatban. Mint emlékeztetnek, a Nemzetközi Valutaalap szakértői 15 százalékra értékelik ezt a mutatót, azaz az ukrán hivatalos becslés majd tízszeresére. Némelyik hitelbehajtó cég szerint pedig a hiteleknek akár a 20 százaléka is problémás lehet, s néhány éven belül kritikussá válhat a helyzet.

A bankárok persze mindig számolnak a veszteség lehetőségével, amely a különféle hitelfajtáknál igen különböző lehet. Így például a jelzálogkölcsön esetében a törlesztési nehézségek és a visszafizetés elmaradása a hitelállomány alig 2 százalékát érintik. Autóvásárlási hitelnél már 3-4 százalék a befulladt, soha vissza nem térülő kölcsönök aránya, ami azonban még mindig viszonylag kedvező számnak mondható a fogyasztói hitelekhez képest. A példának okáért számítógép, televízió vagy vasaló vásárlására felvett kölcsönöknek ugyanis majd 25 százalékával vannak problémák.

Sok bank ezért 50-60, esetenként pedig 100 százalékos haszonnal terhelve ajánlja zálog nélküli hiteleit. Az extra jövedelem így busásan fedezi az esetleges 25 százalék körüli veszteséget.

Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy ideje volna megfékezni az egyre inkább elszabaduló hitelőrületet, különben az országos méretű krachba torkollhat. Egyelőre azonban nincs kinek megkongatni a vészharangot. A bankárok önszántukból nem mondanak le az extraprofitról, a fogyasztók pedig túlzottan is elteltek a hitelfelvétel szabadságával ahhoz, hogy felmérjék a lehetséges következményeket. (hk/Korreszpondent)