Csetfalva története

Csetfalva Kárpátalja délkeleti részén a Tisza jobb partján, Beregszásztól 15 km-re elterülő település, a Beregszászi járás határközsége. Az Ungvár-Rahó műúttal 1 km hosszúságú bekötőút köti össze. A hozzá legközelebb eső szomszédos települések Tiszakeresztúr és Tiszaújlak. A község 1992-ben vált önállóvá.

A népmonda szerint nevét Árpád vezér hű alattvalójáról, Csete nevű földesuráról nyerte. Villa Chet néven 1341 óta szerepel a korabeli okmányokban. Mai nevének első említése 1408-ból származik.

A XV-XVII. században főbb birtokosok voltak Csetfalván a Széchyek, a Tarczayak, a Lónyayak. 1573-ban a huszti vár kapitánya, beregszói Hagymássy Kristóf tiltakozott Gyarmaty Balassi András, Balassi Bálint költő nagybátyja ellen Csetfalva, Zápszony, Som és a makovicei vár elfoglalása miatt.

A protestantizmus megjelenésével az új hitre áttért falusiak elfoglalták a régi, XV. században épült római katolikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint 1645-ben már virágzó református gyülekezet volt a településen. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozati kelyhet készíttetett a templom számára.

1847-ben a Tisza-szabályozás munkálatainak folyását jött megtekinteni vidékünkre gróf Széchenyi István. Szeptember 9-én a Pannonia nevű gőzös Csetfalva és Tiszaújlak között zátonyra futott, s az éjszakát Széchenyi és kísérete a hajón töltötte. A feljegyzések szerint 10-én Csetfalvát, majd 11-én Badalót látogatta meg.

A nagy magyar írót, Móricz Zsigmondot családi szálak kötötték Csetfalvához. Itt volt egy ideig református pap anyai nagyapja, az író édesanyja is itt született. Móricz személyesen is járt Csetfalván, népköltészeti anyagot gyűjtött, lerajzolta a református templom famennyezetének gyönyörű festett tábláit, nótákat jegyzett fel.

A második világháború és az ezt követő sztálini retorzió megtizedelte a község férfilakosságát. 1944 őszén 91 férfit hurcoltak el, ebből 38-an odahaltak.

A legutóbbi évtizedben 1998-ban, majd 2001-ben a település pusztító árvizet élt át. 1998 őszén 138 ház rongálódott meg, 76 házat teljesen újjá kellett építeni. Még hatalmasabb pusztítást vitt véghez a kiömlő Tisza 2001 tavaszán. Ekkor majdnem minden otthont tönkretett a víz. Két és fél évvel az árvíz után a házak mindegyike újjáépült. 2003 őszére elkészült a falu határában húzódó tiszai védmű rekonstrukciója. Az új töltés átlagosan másfél méterrel magasabb a réginél.

A 2001-es ukrajnai népszámlálás adatai szerint a településen 755 lakos élt, ebből 731 magyar nemzetiségű (az összlakosság 96,8 százaléka).

Csetfalva iskoláját, akárcsak óvodáját az árvizek után magyarországi segélyszervezetek segítségével újították fel. A központban álló polgármesteri hivatal épülete ad otthont a művelődési háznak és a falu gazdag könyvtárának. Postával és felcserközponttal rendelkezik. A község felnőtt és ifjúsági labdarúgócsapata részt vesz a járási bajnokságban.

Néhány éve a településen megalakult a falusi zöldturizmussal foglalkozó vendéglátók egyesülete. Az idelátogató belekóstolhat a beregi táj ételeinek különleges ízvilágába. A szíves vendéglátás mellett több látnivaló is akad.

A református templom csúcsíves diadalívének legutóbbi feltárása egy igen töredékes faliképet is a felszínre hozott. Ám egyik legfőbb ékessége a festett kazettás mennyezet, mely két korból származik. Az 1773-ban készült fehér alapszínű a szentélyt díszíti, a templomhajó feletti sötétebb tónusú táblák pedig 1753-ban készültek. A templom bejárata elé 1796-ban zsindelyes, négyfiatornyos haranglábat építettek.

Unitus katolikus temploma az organikus építészet jegyeit viseli magán. 2002 pünkösdvasárnapján szentelték fel. Belső faragásait Matl Péter munkácsi szobrászművész készítette. A nyárfából készült oltárbelső 7,5 méter magas.

1989 novemberében a temetőben sírkövet állítottak a sztálinizmus áldozatai emlékére. 1996 nyarán a KMKSZ kezdeményezésére a templomkertben kopjafát állítottak a millecentenárium emlékére, a temetőben pedig felavatták a második világháború áldozatainak emlékművét. 1999. október 6-án a KMKSZ csetfalvai alapszervezete az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulója emlékére a református templom mögött egy kicsiny tölgyfát ültetett. 2007. október 7-én az alapszervezet az előbbi esemény írásos megörökítéseképpen a fa mellé emléktáblát állított.

Fischer Zsolt