Helyére "szállt" a munkácsi turulmadár

2008. március 14., 09:00 , 374. szám

Akár történelminek is nevezhető az a pillanat, amikor múlt szerdán a délutáni órákban a munkácsi várdomb mellől a magasba emelkedett egy speciális szállítóhelikopter, hogy a helyére emelje a vár bástyáján rekonstruált millenniumi emlékmű utolsó, még hiányzó elemét, a turulmadarat.

Hála a kedvező időjárásnak és a szakemberek kiváló munkájának, alig néhány percet vett igénybe, amíg az obeliszk felett mozdulatlanul lebegő gépmadárról a bronzmadarat lassan leeresztették, helyére illesztették és rögzítették.

Valamivel több mint 83 esztendő, egy világháború és három rendszerváltás múltán hamarosan újra teljes szépségében pompázik majd történelmünk egy jeles emléke.

Az emlékmű helyreállítását a Munkácsról elszármazott, ma az Amerikai Egyesült Államokban élő Pákh család kezdeményezte, szorgalmazta és támogatta. A részletekről ifjabb Pákh Sándort kérdeztük, aki a szakemberekkel együtt a helyszínen szervezte és irányította a munkálatokat.

– Tavaly láthattuk, amint elkészül a millenniumi emlékmű talapzata, arról viszont alig lehetett hallani valamit, hogyan született meg a most reákerült turulmadár.

– A cseh hatóságok által még 1924-ben leszerelt, majd a szovjethatalom által elpusztított turulmadarat Mihajlo Beleny helyi szobrász formázta meg az eredeti mására a fennmaradt dokumentumok alapján, majd Kijevben öntötték bronzba. A fővárosból decemberben szállítottuk a madarat Munkácsra, azóta kerestük a megfelelő kivitelezőt és az optimális időpontot arra, hogy végül a szobor a helyére kerülhessen.

– Milyen helikopterrel sikerült végrehajtani ezt a mifelénk ritkaságszámba menő műveletet?

– Helyben sajnos nem tudtunk találni olyan légi járművet, amelyik alkalmas lett volna a feladat végrehajtására, illetve amelyik a szükséges engedéllyel is rendelkezett volna ehhez. Végül Kremencsugban sikerült rátalálni a megfelelő gépre és a megfelelő legénységre. A MI-8 típusú helikopter és a hattagú legénység azután szinte pillanatok alatt megoldotta a feladatot.

– Igen tekintélyesnek tűnt a helikopter alatt "repülő" madár. Mekkora valójában a turul?

– Szárnyainak fesztávolsága 4,30, magassága 2,20 méter. A szobor súlya 850-900 kilogramm körüli.

– A munka dandárjával végeztek. Tervezik-e már az emlékmű avatását?

– Sajnos nem tudok még konkrétumokkal szolgálni e tárgyban. Ezzel a kérdéssel Imre öcsém foglalkozik, akinek számos hivatallal kell egyeztetnie itt, Ukrajnában és Magyarországon is, mivel elhúzódott az építés.

– Milyen visszhangja van a városban az emlékmű befejezésének? Mit szólnak Munkácson az ukrán nemzeti érzelmű erőknek az emlékmű elleni támadásaihoz?

– Vannak pozitív és negatív visszajelzések is. Úgy gondolom, el kell telnie még egy kis időnek, amíg leülepszik ez a dolog és kikristályosodnak a vélemények. Öcsém mindenesetre örömmel fogadta a hírt, hogy az elmúlt napok negatív hírei ellenére zavartalanul befejeződhetett az akció. Hosszasan elbeszélgettem a turul helyére emelése után Amerikában élő édesapámmal is, akinek évtizedeken keresztül szívügye volt a millenniumi emlékmű helyreállítása. Azt hiszem, most mindenki örül, aki pozitívan viszonyul a szobor újjáépítéséhez.

– Számíthatunk rá, hogy édesapja is jelen lesz majd az avatáson?

– Nem vállalhatjuk ezt a kockázatot, s az orvosok sem ajánlják. Édesapám májusban lesz 101 esztendős. Korához képest jól érzi magát, s a legutóbbi időkig rendszeresen haza is látogatott Kárpátaljára, a repülőút azonban most már igen megerőltető volna a számára.

szcs