A múltat bevallani most sem sikerült

A KISZó-összeállításról: Magyarázatból elégtelen

2008. március 14., 09:00 , 374. szám

Február 22-i lapszámunkban adtunk hírt arról, hogy hat évvel a 2002-es parlamenti választások után a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bíróság (EEB) Kovács Miklós akkori képviselőjelöltnek adott igazat, többek között kijelentve: "A határozatot (mely kimondja, hogy a szavazás a négy választókerületben megsemmisítendő) önkényesnek kell tekinteni, nem pedig arányosnak bármely legitim céllal, mely mellett a kormány szót emel."

Oly rég történt az említett eset, hogy nem árt felidézni. A 2002-es parlamenti választásokkor Kárpátalján a döntően magyarok által lakott 72. sz. választókörzetben a helyi magyar kisebbséget tömörítő KMKSZ jelöltjével szemben az akkori hatalompárt, az SZDPU(o) elindította saját magyar nemzetiségű emberét, Gajdos Istvánt. A sok-sok pénz, "stikli" és az adminreszursz nyomása sem volt elég az említett körzetben: ha kis előnnyel is, de Kovács Miklós nyerte a választást a körzeti választási bizottság bejelentése szerint. De másnap a választási bizottság állítólagos szabálytalanságok miatt kizárt négy szavazókört a küzdelemből, aminek köszönhetően a vesztesből győztes lett. Ha az eseményeket részleteiben megvizsgáljuk, nyilvánvaló az akkori hatalom által megrendelt választási csalás, Kovács Miklós óvását elutasította a helyi és a Központi Választási Bizottság és Ukrajna Legfelsőbb Bírósága is. Ekkor fordult a KMKSZ elnöke a fent említett nemzetközi bírósághoz, amely hat év vizsgálódás után ez év február 9-én határozatban adott igazat Kovács Miklósnak az ukrán igazságszolgáltatással szemben.

Miután a magyarországi és az ukrán sajtóban is napvilágot látott a hír, az időközben UMDSZ-elnökké és Beregszász polgármesterévé avanzsált Gajdos István eltűnt egy hétre, sem a baloldali, sem a jobboldali magyar médiumok munkatársai nem tudták megtalálni, pedig nagyon szerették volna. UMDSZ-közeli források szerint az elnök kiadta az utasítást Kőszeghy Elemér alelnöknek és főideológusnak, hogy tanulmányozzák a bírósági határozatot és valahogy magyarázzák meg a népnek. Öt nappal cikkünk megjelenését követően nyomtatásban is olvashattunk valami magyarázatfélét a Kőszeghy által főszerkesztett úgynevezett "zöld" Kárpáti Igaz Szó 3. oldalán Strasbourgi ürügy a szembenállásra címmel. Az elfogult véleményekkel vastagon teletűzdelt írást nem merte aláírni a szerző, és mindjárt az elején kétségbe vonja az EEB kompetenciáját és szakmai hozzáértését: "Azok, akik kicsit is ismerik az ukrán belpolitikát, pontosan lemérhetik, mennyi értelme, mekkora értéke van e döntésnek. Ennek ellenére - természetesen - illik tudomásul venni, esetleg tiszteletben tartani. Bár, arról nem szól a fáma, hogy miként kérdezték meg, vették figyelembe Ukrajna érveit." A cikk további részében úgy próbálja beállítani a történetet, mintha Kovács csak azért fordult volna az európai jogi fórumhoz, hogy bezsebelhesse a neki megítélt anyagi kártérítést. Ezután aktuálpolitikai síkra terelve a kérdést megállapítják, hogy az EEB döntésének nyilvánosságra hozatala Kovács Miklós újabb "kardcsörtető ügyeskedését" jelenti, mellyel "ismét sikerült megtorpedóznia a kárpátaljai magyar szervezetek közt elkezdődött közeledést". A cikk érdekes módon nem foglalkozik magával a konkrét bírósági határozattal és a hat évvel ezelőtti eseménnyel, valamint annak következményeivel.

Február 28-án a "zöld" KISZó összeállításában tudatja, hogy "a strasbourgi bírósági döntésnek semmilyen visszamenőleges joghatálya nincs, a KMKSZ elnöke legfeljebb anyagi kárpótlást kaphat az ukrán államtól". Ugyanott közlik Kovács Miklós más lapokból átvett nyilatkozatát, és végre megszólaltatják magát Gajdos Istvánt is, aki elmondja, hogy szerinte a bírósági döntés nem állapít meg választási csalást, és kijelenti: "...tiszta lelkiismerettel és nyugodt szívvel tekintek vissza arra a négy évre, amit a magyarság képviseletében az ország parlamentjében töltöttem."

Március elsejei számában már egy egész oldalt szentel a "zöld" KISZó az ügynek. Elfogultsággal vádolják meg a strasbourgi döntést műsorában elemző ungvári állami televízió magyar főszerkesztőségének munkatársait, továbbá egy terjedelmes írásban elemzik Kovács Miklós képviselő 1998 és 2002 közötti parlamenti munkáját, azt sugallva, hogy a 2002-es választásokon a kárpátaljai magyarság nagyobbik része rosszul döntött, amikor Kovácsra szavazott. Így tulajdonképpen még szerencsének is tekinthetjük, hogy a választási bizottság közbelépésének köszönhetően Gajdos kerülhetett a helyére. Terjedelmes cikk formájában ekkor foglalkozik az említett lap magával a konkrét bírósági döntéssel. Felkérték az elfogulatlannak nehezen nevezhető Jaroszlav Lazurt, a jogi tudományok kandidátusát, akinek meglepő értelmezése alapján a KISZó ismételten névtelenségbe burkolózó cikk írója kijelenti: "Tehát leszögezhetjük, hogy a Bíróság nem állapított meg semmilyen törvénysértést vagy törvénytelenséget, és azt sem állapította meg, hogy Gajdos István győzelme az adott választási küzdelemben nem volt törvényes."

Jaroszlav Lazurról köztudott, hogy ő az igazgatója annak az Ukrán-Magyar Jogi Konzultációs Központ Kárpátaljai Jótékonysági Szervezetenek, amely az UMDSZ által delegált kurátornak köszönhetően 2006-ban a Szülőföld Alaptól 1 000 000 forintot kapott. Lazur az Ungvári Nemzeti Egyetem Jogtudományi Karának tanára, akinek tavaly még tanítványa volt Dupka Nándor, az UMDSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke, Dupka György UMDSZ-alelnök fia. Ráadásul Dupka Nándor a Lazur által igazgatott, fent említett szervezet irodavezetője is egyben, mindezek miatt a jogász nehezen tekinthető az ügyben elfogulatlannak.

Ami pedig a magas szakmai alapokon nyugvó megállapításokat illeti, a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság határozata igenis megállapítja, hogy az illetékes választási bizottság hibázott, amikor kizárta a 14., 45., 58. és 67. számú választókört a választási küzdelemből, kihasználva a választási törvényben rejlő ellentmondásokat. Önkényesnek, a jogalkotási elveket figyelmen kívül hagyónak tekinti a határozat a feljebbviteli szintek döntéseit is, nem véletlenül kötelezve az ukrán államot arra, hogy fizessen kártérítést Kovács Miklósnak. Az UMDSZ vezetéséről pedig ismét elmondható, hogy a másikra mutogatás mellett most sem sikerült a múltat bevallani, ahhoz azonban, hogy egy kapcsolat működjön, ez a minimum. (Így az őszinteség hiányában úgy tűnik, továbbra sem lesz megbékélés.)

Badó Zsolt