2008. 'prilis 25.

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."

Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom." (Máté 26, 30 - 35)

Kedves Olvasók!

Ez a történet is nagyon jól mutatja, ki a főszereplője a megváltás munkájának az ember életében.

Látunk egy elszánt tanítványi sereget élükön Péterrel, akik fogadkoznak erősen, és bár tudják, hogy tizenkét embernek nem sok esélye van a kardokkal és botokkal felfegyverkezett tömeg ellen, akik az Urukat készülnek elfogni, mégis talpon ez a kis sereg. A nagy erősködés után a Gecsemáné kertjében ez a határozott, harcias tanítványi sereg elszenvedi első csúfos vereségét, de nem egy nagy sereggel szemben, hanem az álommal szemben, hiszen legyőzetnek önmaguk tehetetlensége által és elalusznak.

És látunk valakit, aki rendíthetetlen nyugalommal és határozottsággal várja azt, ami reá ki van szabva. Ez Jézus Krisztus, aki szinte az utolsó pillanatig a tanítványaival volt és még itt sem adja fel legyintve, hogy ezekkel nem lehet semmit kezdeni, hanem elmondja, mi vár rájuk igazából.

De Péter azt válaszolja: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom."

Miért gondolja ezt Péter? Talán azért, mert elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy meg tudjon majd állni ebben a nehéz időszakban? Vagy úgy gondolta, hogy ő van annyira hívő, hogy nem fog elesni?

Péter annak az embernek a megtestesítője, aki nem hajlandó elfogadni azt, hogy a megváltás nem rajtunk múlik, nem a mi munkánk, nem tudunk semmit sem hozzátenni. Mi elveszni tudunk csak, mi elbukni tudunk csak, de megváltani és megtartani egyedül Krisztus tud, aki azóta is rendíthetetlenül az övéi előtt megy és vezeti őket.

Ámen.

Tóth László,