Interjú Görömbei András irodalomtörténésszel

Hitel: egy folyóirat, amelynek hitele van

A Hitel irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat munkatársainak egy csoportjával nemrég a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vendége volt Görömbei András akadémikus, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, a Debreceni Egyetem tanára. A Hitel főszerkesztő-helyettesét ezúttal a jelenkor egyik legtekintélyesebb magyar folyóiratáról faggattuk.

- Hogyan határozná meg a Hitel "műfaját"?

- A Hitel olyan irodalmi és művészeti folyóirat, amely a magyarság legerősebb irodalmi vonulatához kapcsolódik abból a szempontból, hogy az irodalmat és a közösség dolgát nem választja külön. Folyóiratunk az irodalmat a magyarság legfontosabb önismereti és életalakító eszközének tekinti, ezért nagyon szívesen foglalkozik erkölcsi és közügyekkel. Azt a hagyományt próbálja meg folytatni, erősíteni és kiteljesíteni a Hitel, amelyet Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc és mások képviseltek, s melyet a 20. században Ady, Móricz, Illyés, Németh László, Nagy László, Nagy Gáspár és mások vittek tovább megújítva. Mindenképpen szeretnénk korszerű válaszokat adni a mai idők kihívásaira. A kezdetektől nagyon jó társaságunk van a Hitelnél. Mindenekelőtt két nagy veszteségünkről szólnék, Lázár Ervinről és Nagy Gáspárról. Csoóri Sándor a főszerkesztőnk, szerkesztőtársunk a szintén Kossuth-díjas költő, Ágh István. Szerkesztőbizottságunk tagja többek között Tőkéczki László történész, s az volt nyugdíjba vonulásáig

Döbrentei Kornél is. Nagyon fontos számunkra, hogy a kezdetektől fogva komolyan vettük a magyar sorskérdéseket. Úgy gondoljuk, segítenünk kell a magyarságot abban, hogy a 21. században is helyt tudjon állni. Mindig is az egész magyarságban gondolkodtunk, soha nem választottuk le Trianon mintájára a magyarság egyes részeit. Ahogy Csoóri Sándor mondta, mozaiknemzetnek tekintjük magunkat. A mozaikképben az egész adja ki az igazi képet, de minden résznek külön színei is vannak. Munkatársaink között minden határon túli területről találunk költőket, írókat. Így a kárpátaljai Vári Fábián László vagy Penckófer János is nagyon kedves munkatársunk.

- Mennyire érvényesül a Hitel szellemiségében a nagy elődök, például Illyés Gyula, Sütő András, Németh László öröksége?

- Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ő szellemiségüket megújítva, az új idők kihívásait elfogadva továbbvigyük. Ugyanakkor az is fontos, hogy tisztán őrizzük meg alapelgondolásaikat. Illyés Gyula, Sütő András és a többiek egyfajta belső örökséget is jelentenek a számunkra. Máig rendszeresen vissza-visszatérünk a folyóiratban Illyés Gyula gondolataihoz. Sütő Andrásról például kettős számban emlékeztünk meg halála után. Ugyanígy nagyon komolyan vesszük a Németh László-i hagyományt. A nemzetért érzett felelősségét örökségként vállaljuk. Azt gondoljuk, hogy a minőség forradalmára ma is útmutatást ad számunkra. Próbáljuk továbbvinni Nagy László örökségét, erkölcsi tartását, költészetének értékeit. Ezt tesszük még "családilag" is, hiszen kedves szerkesztőtársunk, Ágh István Nagy László öccse, mostani borítóinkat pedig Nagy András, Nagy László fia készíti.

- Igen. A magyar irodalomszemléletben az utóbbi évtizedekben óriási zavar volt tapasztalható. Azt hirdették egyesek, hogy le kell váltani a régit, és hogy az irodalom ne jelentsen, hanem legyen stb. Mi azonban változatlanul nagyon komoly, a legfontosabb életalakító tényezőnek tartjuk az irodalmat, tehát törés nélkül visszük tovább Illyés, Németh, Csoóri és a többiek hagyományát. Ugyanakkor nagyon nagy erővel törekszünk arra, hogy minél több fiatalt kapcsoljunk be a munkába. Ezért is hívtuk meg például fiatal szerkesztőtársnak Falusi Márton költőt, miközben sokan jöttek volna szívesen az idősebbek közül is. Tiszteljük mindnyájukat, de a nemzedékváltást valóban fontosnak tartjuk. Említhetném Papp Endre szerkesztőtársamat is, aki a Hitel egyik kulcsembere ma, s szintén fiatal ember hozzánk képest. Az ő és társaik feladata, hogy a mai idők követelményeinek megfelelően vigyék tovább az örökséget, s azt gondolom, törés nélkül adhatjuk át az új nemzedéknek a Hitelt.

- Véleménye szerint van-e még igény napjainkban egy olyan klasszikus formákat és értékeket felmutató folyóiratra, mint amilyen a Hitel?

- Azt látom, hogy igenis nagyon nagy szükség van a folyóiratra, és semmi mással nem pótolható. Ez egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy februári számunkat immár hagyományosan nyilvánosan, nagyközönség előtt is bemutatjuk a budapesti testnevelési főiskolán, s erre a találkozóra legutóbb is legalább 7-800 ember jött el, úgyhogy pótszékeket kellett behozni. Rengeteg visszajelzést kapunk olvasóinktól. A 2004. december 5-i szégyenletes népszavazás után nagyon elkeseredtünk, mert máson dolgoztunk, mást vártunk. Csoóri Sándor viszont azt mondta, hogy a bánat helyett a februári számot szenteljük ennek a témának. Ezek után a 2005. februári számunkban negyven írás ítélte el azt, ami történt. A legkülönfélébb évjáratú és szemléletű emberek fogtak össze, hogy ezt a nemzeti szégyent elítéljék, ebből kivezető utat mutassanak. Ennek a számnak, ennek a témának is igen nagy visszhangja volt. Úgy gondolom tehát, hogy mindenképpen nagyon fontos, hogy legyen olyan folyóirat, amelyiknek hitele van.

hk