Régi magyar családok

Az ugocsai Szirmayak története

2008. május 2., 10:00 , 381. szám

A közelmúltban jelent meg a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Tiszántúli Történész Társaság kiadásában, a Régi magyar családok sorozat hetedik köteteként Az ugocsai szirmai Szirmay család története című nagyszerű könyv. Szerzője Szirmay Gábor, aki ugyan a névazonosság ellenére nem ebből a családból származik, hanem a Borsod megyei Szirmay családból. Amikor a fentebbi sorozat negyedik köteteként, a saját családja története megírásán fáradozott, össze kellett gyűjtenie az ezen családokról eddig megjelent munkákat. Különösképpen terjedelmesen írt ezekről az ugocsai családból származó gróf Szirmay Antal az 1800-as évek elején, aki mind a borsodi, mind az ugocsai Szirmay családot az 1200-as években élt Raak vitéztől származtatja. Mindaddig nem is volt baj ezzel, míg neves földink, a tudós történész Komáromy Antal ki nem derítette, hogy a névazonosságon kívül semmi köze a két családnak egymáshoz, és az ugocsai Szirmayaknak Rák vitézhez sincs semmi közük, még akkor sem, ha címerükben ott szerepel a rák. Ezért is volt szükséges, hogy az újabb kötet megjelenjen. Az ugocsai Szirmayak egy bizonyos Farkas hadnagynak ismeretlen nevű atyjától származnak, ki 1230-ban mint a király serviense - szolgája - hűségéért Buken, azaz Bökény nevű földjét kapta. 1240-ben a szerző fia, Farkas hadnagy és két ismeretlen nevű testvére megerősíttetnek a birtokban, 1251-ben pedig Farkas ugyancsak Farkas nevű fia és Mylete vagy Mihálcz fia Bolhaus vagy Botheus, ki szintén a birtokszerző unokája, megosztoznak a Szirma nevű községen és birtokon, két részre osztva azt. Ez utóbbitól származnak többek között a Szirmayak, majd később a szirmai Kalósok és szirmai Fórisok, míg Farkas hadnagytól egy egész sor, külön nevet és falukat alapító család: Bökényi, Farkasfalvy, Péterfalvy, Tivadarfalvy, Forgolányi, Öszödfalvy, Göde, Csomay, Csatóházy stb. Ebből a több mint 800 éves családból most is élnek a Bökényiek, a Tivadarfalvyból Veress néven Tivadarfalván és Péterfalván, Forgolányban a fél falu a Forgolányi családnak leányági leszármazottja. A Szirmayak Kalósok, Fórisok családfája ma is virágzik. Mindezekről hiteles formában olvashatnak a helytörténet és családtörténet iránt érdeklődők. Olvasásával nemcsak egy család évszázadaiban lehet betekinteni, hanem szűkebb pátriánk küzdelmes múltját is látom benne. Számomra nemcsak öröm írni e könyvről, hanem öröm volt az is, hogy némileg magam is hozzájárultam e családtörténeti könyv teljesebbé tételéhez, mely - sajnos - csak a magyarországi könyvesboltokban kapható.

Közli: Józan lajos

Szirmay Kalos László végrendelete

1785. december 21.

Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz!

Ilyen szomorú sentencia üzentetett az Úr Istentől. Én ezért tészek és hagyok magam után kedves házam népe között ilyen rövid végső rendelést:

Legelsőben is édes kedves fiam s leányaim, szerelmes gyermekeim azon kérlek és intlek benneteket, hogy mindenek felett az Úr Istent féljétek és szent parancsolattya szerint minden erőtökből szeressétek és tiszteljétek, el nem tántorodván se jobbra se balra, hogy ő szent felsége is benneteket szeressen és minden javaival bőségesen megáldjon.

Másodszor. Hogy édes anyátokat az 5-dik parancsolat érelme szerint tisztességben, becsületben tartsátok és semmiben meg ne keserítsétek.

Harmadszor. Hogy mindnyájan egymást igaz atyafiságosan szeressétek. Káini gyülölség közöttetek ne találtassék. Ha pedig egymást gyülölvén meghasonlottok és egymás ellen zugodozni fogtok, úgy az Istennek áldását sem nyeritek meg. És ha lehetséges lehet, minden emberekkel jól tegyetek és békességesek legyetek.

Negyedszer. A mi legjobban sérti szívemet ez: hogy két neveletlen fiaimat, Simont és Lajost nem taníttathatom, ki kopván mind költségemből mind erőmből és egésségemből. Azért édes fiaim Dienes és Bertalan! Mivel az Úr Isten titeket szorgalmatos igyekezetem és fáradságos költségeim után, úgy a ti dicséretes szorgalmatos igyekezetetek által oly állapotra juttatott, hogy rajtok is segíthettek, a ti jó lelketekre kötöm és hagyom: Dienest, Lajost, Simont pedig Bertalan tanétassa, az Úr Isten tízszeresen is megtériti ti néktek ő reájuk tejendő költségteket, hogy ők is szegények, familiátok csufos gyalázattyára tudatlanul fel ne nevelkedjenek.

Ötödször. Zsigmond és Ádám fiaim! Mivel ti is oly időt értetek, hogy a jó és rossz között különbséget is tehettek, tanultatok is iskolában, de már annak hasznát is kellene venni, azért édes fiaim azon igyekezzetek ti is, hogy eddig való tanulásotok semmibe se menjen. Báttyáitoknak hasznos tanácsaival éljetek és azt meg ne vessétek, egymást jobbacskán szeressétek és hozzájok szelíd engedelmességgel legyetek. Hogy ha pedig tanulásotoknak más hasznát nem szeretitek venni, nem szégyen tisztességes mesterséget vagy kereskedést is tanulni.

Hatodszor. Minthogy én ti néktek mindnyájatoknak mondom, a jó híren neven és nemességen kívül kevés jószágocskát hagyhatok magam után, azon igyekezzetek ti is, hogy a jó híreteket, neveteket megtarcsátok, a kevés jószággal istenesen, atyafiságosan osztozzatok.

...

Nyolcadszor. A szirmai parochiára és oratoriumra szorgalmatos gondotok legyen és pusztulásra jutni ne engegygyétek, mely már egyszer, csak kicsiny szikrába marada meg...

Tizedszer. Amidőn az Úr Isten az én végső órámat elhozandja és meghalok, magatoknak költséges temettetést ne okozzatok, egy prédikáció elég lészen, egy néhány vers búcsúztatóval. Ha koporsómat behuzattyátok valami fekete vászonnal, azt nem kell a koporsóra szegezni, hanem úgy kell öszve aggatni, hogy amikor a sírba tétetem, le lehessen venni és ha én leányaim vagy anyátok nem kívánnák annak hasznát venni, adassék valami szegény árváknak.

Ezeket a midőn e képen elrendeltem volna, az Úr Istennek kegyelmes gondviselésére hagylak benneteket. Álgyon meg Ő szent felsége benneteket, kicsinytől fogva mind nagyig minden időben. Az én lelkemet pedig ajánlom az én idvezítő Uram Jézusomnak szentséges kezeiben.

Írtam magam tulajdon kezemmel szirmai szegény házunkban, Karácsony havának 21.-ik napján, 1785-ik esztendőben.

Szirmay Kalos László