Aranykincsek és sámánképzők
A tuvai Királyok Völgye
Az Orosz Föderáció egyik autonóm köztársasága a dél-szibériai Tuva Köztársaság. Mongólia északi szomszédja a Jenyiszej folyó felső szakaszánál fekszik. A területileg Magyarországnál kétszer nagyobb köztársaságot mindössze háromszázezer ember lakja. Ipara jelentéktelen, a lakosság túlnyomó többsége állattenyésztéssel, fakitermeléssel foglalkozik. A szegény és gazdasági problémákkal küzdő régió mégis olyan adottságokkal rendelkezik, melyek miatt az utóbbi tíz évben egyre többet foglalkozik vele a média. Az egyik ilyen érték egyedülálló folklorisztikája, másik pedig csodálatos, páratlan régészeti leletei.
Tuva a kőkor óta lakott terület. Az i.e. II. századtól i. sz. X. sz.-ig létező, Kínából Európába és Afrikába tartó Selyemút e területet is érintette. A kora középkorban a Türk Kaganátushoz tartozott, majd Dzsingisz kán mongol hadai hódították meg. A XVI-XVII. század idején a kínai mandzsu uralkodók birtokolták az országot egészen 1914-ig. Ekkor orosz protektorátus lett a terület, s ugyanezen évben alapították a jelenlegi fővárost, Kyzylt is. 1921-ben Tuva függetlenné vált, saját pénzt és bélyeget vezetve be. Sztálin utasítására azonban 1944-ben a szovjet csapatok megszállták a szövetséges országot. 1961-ben szervezték autonóm köztársasággá. A Szovjetunió szétesését követően az ország 1993-tól új alkotmánnyal az Orosz Föderációhoz tartózó önálló államként definiálta magát.
A tuva népesség java a mai napig hagyományos nomád életmódot folytat, szarvasmarhát, tevét, délen jakot tenyésztenek, illetve prémvadászként tevékenykednek. Nomád életmódjuk, egyedülálló folklorjuk felkeltette a nyugat-európai és amerikai kutatók figyelmét. Expedíciók sokasága indult az őslakosok kultúráját tanulmányozni a kietlen, szélsőséges éghajlatú vidékre: télen nem ritka a -40 fok, míg nyáron hasonló plusz is lehet. Az ország nyugati és déli régiójában mongol típusú jurtákban, az északi régióban pedig nyírágból készült, rénszarvasbőrrel borított sátrakban élnek a helybeliek. Bár kínai hatásra a buddhizmus vált az ország hivatalos államvallásává, mégis tovább él a magyar nép történelmében sem ismeretlen ősi vallás: a sámánizmus. Az ország egyedülálló a térségben azáltal, hogy sámánképzőket működtet területén. Ezekből jelenleg húsz van, de számuk folyamatosan növekszik. Ázsia minden részéből érkeznek ide a sámánság iránt érdeklődő fiatalok, évente 1000-2000 fő. A jelentkezők több mint felét azonban szinte azonnal eltanácsolják, mivel nem rendelkeznek a transzba esés és a lelkekkel való beszélgetés képességével. Érdekesség, hogy egyes ilyen sámánképzőkben azonnali felvételt jelent, ha valaki "szent betegségben", epilepsziában szenved, mely megkönnyíti a szellemekkel való kommunikációt.
Komoly bevétel folyik be a lelki megtisztulásért folytatott szertartásokból és az ajándéktárgyak eladásából. Egy ilyen szertartás díja 2-4 ezer rubel, egy sámánizmust bemutató nyári tábor 500-600 dollár. Az ajándéktárgyak közül legnépszerűbbek az 5-15 ezer rubelbe kerülő sámándobok és a 3-8 ezer rubelért árusított sámánviseletek.
A kicsiny Tuva azonban mindenekelőtt egyedülálló régészeti leleteivel szerzett magának hírnevet. Még az 1960-as évek végén Arzsán falu mellett nagyméretű szkíta kurgánsírra bukkantak. Rengeteg értékes régészeti lelet hevert itt - lószerszámok, nyílcsúcsok, ékítmények - az Altáj-hegységtől a Dunáig terjedő kora vaskori szkíta műveltség legkorábbi emlékei, melyekről a régészek megállapították, hogy a Kr. e . 9-8. századból valók.
Izgalmas események sorozata kezdődött ezután a helyiek által Cárok Völgyének, a nyugati sajtó által pedig tuvai Királyok Völgyének nevezett területen. 2001-ben orosz-német együttműködés keretében egy második kurgán ásatása kezdődött el ugyanitt, s a régészek érintetlen, fejedelmi gazdagságú szkíta sírt találtak. A fából ácsolt sírkamra négyméteres mélységben rejtőzött a föld alatt, padlóján szerteszórva apró aranylemezek csillogtak. A következő évben a régészcsoport érintetlen uralkodói sírt talált: a szkíta fejedelem és vele eltemetett felesége maradványait elborította az arany.
Az orosz-német régészcsoport összesen 26 sírt tárt fel itt, melyekből mintegy 9300 aranytárgy került elő. Később egy szkíta város nyomaira bukkantak, amely azért nagy jelentőségű, mert ennek a népnek kőből épített települését még soha nem találták meg.
Fischer Zsolt
