Komolyzenei élet Munkácson
A közelmúltban jótékonysági koncertre került sor a Munkácsi Szent Márton Székesegyházban. Ott, több más kórus mellett osztatlan sikert aratva fellépett a székesegyház Szvirida János karnagy vezette gyermekkórusa is. A karnagy urat ezzel kapcsolatos beszélgetésre invitáltuk.
- Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből karnagy legyen?
- Alapvető feltétel, hogy szeretni kell a zenét, és érezni egy belső indíttatást, késztetést arra, hogy az ember ebben is kifejezhesse önmagát.
- Mikor kezdődött ez irányú tevékenysége?
- A rendszerváltást követően, amikor a történelmi egyházak újból szabadon működhettek, többek között felmerült annak az igénye, hogy az egyházon belül újjáéledjen a zenei élet - ezen belül a karéneklés - is, minél több fiatalt bevonva ebbe a munkába. Amikor elkezdődött az ez irányú szervezés, én is jelentkeztem. Volt egy alapfokú zeneiskolai végzettségem tangóharmonikán, később Bohán Béla jezsuita és Hidász Ferenc ferences rendi szerzetesek istápolásával elvégeztem Munkácson a kántorképzőt. Az atyák segítettek, hogy beletanuljak az egyházi éneklés rejtelmeibe. Így már több mint tíz éve nem hivatásos karnagyként szolgálok a munkácsi katolikus közösségben.
- Mi a különbség a karnagy és a karmester között?
- A legtöbb ember szemében a kettő egyazon mesterség - s ebben van is némi igazság -, azonban mégis vannak különbségek. Míg a karnagy csak kórust vezényel, addig a karmester zenekart is. De gyakran előfordul, hogy egyik a másik feladatát is el tudja látni. Egy ízben történt már velem is ilyen, amikor karmesteri feladatot kellett ellátnom. Egy hasonló jótékonysági koncert keretén belül egy zenekarral kísért kórusmű, Händel Hallelujah-tételének előadása alkalmával kértek fel a karmesteri poszt betöltésére. De nem igyekszem karmesteri babérokra törni, s a jövőben is lehetőség szerint karnagyként szeretnék tevékenykedni.
- Mivel foglalkozik még?
- Zömmel az egyházmegyében zajló, az énekléssel, zenei élettel összefüggő szervezéssel foglalkozom. Ilyen pl. a katolikus ifjúság számára rendezett nyári egyházzenei tábor, melyet Istennek hála idén már ötödik alkalommal fogunk megszervezni, most Bustyaházán. Megtiszteltetés számomra részt venni olyan nemes célt szolgáló rendezvények megszervezésében, mint az évről évre Munkácson megrendezésre kerülő "Törd meg kenyered az éhezőkkel" mottójú jótékonysági koncert, melyen egy közös célért dolgozva Munkács történelmi egyházainak kórusai, valamint anyaországi kórusok vesznek részt. A művészeti produkción kívül karitatív célkitűzés is van: az ide érkező hallgatóságnak lehetősége van önkéntes adományaival támogatni a munkácsi szegények étkeztetését. Az emberek adakozó szellemének köszönhetően rengeteg szegény sorsú ember jut így meleg és tápláló étkezéshez olyan intézményekben, mint pl. a Szent Erzsébet Napköziotthon. Napjainkban, amikor egyre nagyobb gondot jelent az élelmiszerek árának emelkedése, nem kétséges, milyen fontosak a hasonló jellegű rendezvények.
- Milyen emlékezetesebb rendezvényeken vett részt karnagyként?
- Minden fellépés, ahol a munkácsi kórusokkal közösen szerepeltem, emlékezetes maradt számomra. Az egyik első és legemlékezetesebb külföldi vendégszereplésünk a munkácsi ifjúsági kórussal 2000 tavaszán történt, amikor is részt vehettünk a budapesti Wekerle-telepi Szent József Kórus által meghirdetett kórushangversenyen. Azóta alkalmunk volt már több jeles itthoni és külföldi rendezvényen is fellépni. Ezek közé tartozik a 2000-es magyarországi millenniumi koncertsorozat, amikor többek között Budapesten, Kecskeméten, Tiszakécskén képviseltük szűkebb pátriánkat.
- Mik a jövőbeli tervei?
- Szeretnék továbbra is részt venni az egyházi munkában és az éneklésben, tovább folytatni mindazt, amit eddig tettem. Szeretek a kórusban éneklő gyerekekkel foglalkozni, szeretem a zenét is: nekem ez szívügyem.
Fischer Zsolt
