Csernoveckij diadalt aratott, marad a parlament...!

Azt lehetett tudni, hogy Kijev fura ura újra megszerzi a polgármesteri széket, de győzelmének mértéke mégis meglepetésnek számít. Ugyanannak az éremnek a másik oldala a meglepetés, hogy mekkorát bukott az ukrán nagypolitika: Juscsenko, Janukovics, Timosenko együtt. Csernoveckij blokkja jelentősen javított eredményén, míg a parlamenti pártok jelentősen rontottak, olyannyira, hogy a nasások ki is estek a városi tanácsból, lemaradva még a szélsőjobbos szvobodások mögött is.

Az elemzők a választások után ugyanazt a tényezőt emelik ki mindent eldöntőnek, amivel a kampány kezdetén is megindokolták a Koszmosz gúnynévre hallgató polgármester esélyét: a városi költségvetésből végrehajtott bőkezű adakozást, amelynek címzettjei elsősorban a nyugdíjasok, másodsorban az állami alkalmazottak voltak. Röviden a kijevi szavazók tömeges felvásárlásáról beszélnek.

Nem véletlen azonban, hogy pont a politikailag leginkább tájékozott, nagyképű fővárosi lakosság bizonyult ilyen szégyentelenül megvásárolhatónak. Nem tudtak szégyenkezni a pénzért szavazás miatt, miután az elvi alapon politizáló politikusok mind lejártak; nem maradt ki előtt szégyenkezni a szavazónak megvásárolhatósága miatt.

Ilyen szempontból talán Julija kapta a legnagyobb pofont, hiszen a választásokon legközelebbi munkatársa indult a polgármesterségért és a nevét viselő blokk a városi tanácsi mandátumokért. A főváros lakói pedig az új messiás-jelölt helyett az osztogató polgármesterre szavaztak, akin egyébként nem véletlenül ragadt meg a Koszmosz becenév.

Juscsenko kudarca pártja kiesésével elvileg még nagyobb lenne, ha még az övének lehetne tekinteni a Nasát. Annak listavezetője, Lucenko belügyminiszter viszont bizonyosan nem az. A valamikor népszerű Lucenko nyíltan nekitámadt patrónusának azzal, hogy az szétveri a demokratikus koalíciót. Juscsenko számára azért is kisebb a kudarc, mert ő maga ellenezte az előrehozott választásokat mint Timosenko nyomulásának egyik megnyilvánulását.

A két narancsos vezér viszonya mostanra a nyílt és nyilvános ellenségeskedés fázisába lépett. Kölcsönösen egymást vádolják az infláció elszabadulásáért, egymást gyanúsítják azzal, hogy összefognak a Régiókkal. A ténylegesen szétesett koalíció hivatalos felmondása maradt csupán hátra, amit a felek egyhamar nem fognak meglépni. Aki ugyanis hivatalosan kilép, az lesz az áruló. Bár miután már kígyót, békát kiabáltak(nak) egymásra, elvileg úgyis mindegy.

A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a válás. Juscsenko szeretné még úgy miniszterelnöknek megtartani Juliját, hogy az legyen felelős az egyre gyorsabban vágtató inflációért. Eszközöket azonban nem hagy neki, és a nemzeti banki döntésektől az alkotmánybírósági határozatokig mindent bevet, hogy ne maradjon tényleges cselekvési lehetősége.

A politika kezdi utolérni az emberek mindennapjait. Az ukrán lakosok az utóbbi időben elkényelmesedtek, úgy gondolván, hogy a politikusok hadd marakodjanak ott fenn, ők pedig élik az életüket és megvannak magukban. A dollár leértékelése azonban a kisemberek kis megtakarításait is érinti, a száguldó infláció úgyszintén. A rosszul működő politikai rendszer a nagyon gazdagokon és hatalmasokon kívül mindenkinek megkeseríti az életét.

Sőt, a gazdagok és hatalmasok sincsenek biztonságban. Lucenko ellen például bűnügyi nyomozás indult hivatali visszaélés címén. Ha ki is derül, hogy tényleg magánügyekben repkedett, mint a pórul járt Rugykovszkij, biztos hogy a hajtóvadászat elindulása nem független az elnökkel történt szakítástól. A Juscsenko–Baloga páros tehát komolyan veszi a hatalmi harcot, és kész használni az elérhető eszközöket.

Julija esetleg megpróbálhat Janukovicsékkal összefogva új alkotmányt elfogadtatni, amelyben az elnök szerepét protokollárisra szűkítik. Kettőjüknek meglenne ehhez a szükséges számú szavazat. Csak az idő kevés, plusz az elnöknek elég eszköze van, hogy szétmanipuláljon egy ilyen együttműködést.

Egyébként azonban Juscsenko nem fog élni parlamentoszlatási jogával. Az egy évvel ezelőtti helyzet furcsa fordítottja állt elő. Akkor volt működőképes kampánytöbbség, mégis keresztülerőltették az előre hozott választást, most nincs ilyen, csak egy előre hozott választással feloldható patthelyzet állt elő, ahhoz azonban most senkinek nem fűlik a foga. A Csernoveckij–Koszmosz által kiosztott kollektív tasli után pedig a maradék hajlandóság is elszállt. Így viszont nagy esélye van annak, hogy ezt a tűrhetetlen állapotot a jövő év őszi elnökválasztásáig tűrik majd az ukrán nagypolitika saját magukat zsákutcába manőverező tagjai.

Sz. K. M.