Hogy ismerkedett meg a párjával?

Jó estét nyár, jó estét szerelem

Itt a nyár, javában zajlik az esküvői szezon. Sokféleképpen ismerkednek az emberek, s a helyszín, a környezet is nagyban befolyásolja a párválasztás milyenségét. Ennek kapcsán érdeklődtünk olvasóinknál: ők hol, milyen körülmények között ismerkedtek meg a párjukkal.

Ilona (Nagydobrony): Minket férjemmel a munkahely "hozott össze". Mindketten a kolhozban dolgoztuk, aztán a mezei munkák pihenőidejében barátkoztunk egymással. Sokan mondták, hogy illik hozzám, s nekem is tetszett, így aztán, amikor megkérdezte, hogy elkísérhet-e a bálba, én igent mondtam. Ettől kezdve udvarolt nekem, s természetes volt, hogy hozzámentem feleségül, amit nem bántam meg azóta sem. Így éldegéltünk le együtt lassan félszáz esztendőt.

Lajos (Bene): Én a feleségemet kommendálás útján ismertem meg, azelőtt sosem láttam. Egy nap az egyik rokonom szólt nekem, hogy vasárnapra öltözzek ki rendesen, mert talált nekem egy hozzám való lányt. Nem tiltakoztam, hanem a megbeszélt időpontban elmentem a találkára, ahol kiderült, hogy a lány anyja is benne volt a "kerítésben". Nekem megtetszett a kiszemelt, így rövid udvarlás után elvettem feleségül. Negyvennyolc évet éltünk eddig együtt, született három gyerekünk, akiket felneveltünk, s magamban hálát adtam azoknak, akik összehoztak minket, mert nagyon jót cselekedtek velem.

Katalin (Beregrákos): Mi a párommal a rokonok segítségével ismerkedtünk meg, ugyanis neki volt egy nagybátyja a szomszédban, ő gyakran járt hozzá. Én még fiatal lányként "szemet vetettem" rá... Amikor látogatóba jött a szomszédba, kiültem a kapuba, s egyszer aztán feltűntem neki, mert odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni. Azután egyre többször látogatta meg a nagybátyját, de csak én tudtam, hogy mindezt miattam teszi. Amikor elmehettem a bálba, ott már várt rám, s vele mulattam egész este. Komolyra fordult a kapcsolatunk, s miután ő visszajött a katonaságból, egymáshoz kapcsoltuk az életünket. Azóta is boldogan élünk már majdnem harminc éve.

Tibor (Nagyszőlős): A feleségemmel való megismerkedésben fontos szerepet kapott a későbbi anyósom, ugyanis az ő segítségével kerülhettem kapcsolatba a hitvesemmel. Úgy történt, hogy a páromat én már akkor kinéztem magamnak, amikor ő, kis túlzással, még csak nem is tudott rólam. Egy élelmiszerüzletben dolgoztam eladóként, ahová napi rendszerességgel lejárt a lány anyja. Elbeszélgettünk egymással, s elárultam neki, hogy ki tetszik nekem. Elvicceltük a helyzetet, de valami mégis megmaradhatott az anyjában, mert amikor leányzó szakított az addigi barátjával, elkezdett engem ajánlgatni - persze, ezt csak később tudtam meg, jóval az esküvő után. Így aztán elhívhattam a "szívem hölgyét" szórakozni, sétálni, s a kapcsolatunk hosszú, nyolcéves "járás" után házasságban végződött, ami már tíz éve tart.

Szilvia (Huszt): A mi házasságunk a felsőoktatásnak köszönhető, mivel a nagy földrajzi távolság miatt (én huszti, a férjem ungvári születésű) egyébként nem nagyon találkoztunk volna össze. Amikor felvételiztem az ungvári egyetemre, nem gondoltam volna, hogy itt fogom megismerni az "életem párját", ugyanis épp egy három éve tartó kapcsolatban voltam. Azonban már az első napon megtetszett nekem egy komoly, jóvágású fiú, de éppen a kapcsolatom miatt megmaradtam a szimpátiánál. Később észrevettem, hogy nem vagyok neki közömbös, s ez jólesett. Három évig csak barátok voltunk, aztán eljött a pillanat, amikor ennél többek lettünk. Szakítottam a barátommal, s ezt ő is megtudta, de egy ideig nem lépett. Mint később megtudtam, várta a megfelelő pillanatot, ami egy hagyományos egyetemi bulin jött el. Itt vallotta meg nekem, hogy szeret, s ennek én nagyon megörültem. Azóta vagyunk együtt. Az egyetem befejezése után két évig udvarolt, majd házasságot kötöttünk, aminek már lassan hat éve.

Tamás (Beregszász): Már az iskolában felfigyeltem egy lányra, akivel hamar eldöntöttük, hogy együtt fogjuk leélni az életünket. Osztálytársak voltunk, s úgy a 8-9. osztályban kezdtünk el "járni". A kapcsolatunk az iskola befejezésével nem ért véget, s hosszú, tizennégy éves ismeretség után kötöttünk házasságot.

József (Ungvár): Nekem fiatalkoromban volt egy rossz szokásom: ha elmentem mulatni a barátaimmal, s kellően kapatos voltam, ott helyben megkértem a csinos nőknek a kezét. Egyszer azonban "pórul" jártam: az egyik hölgy nem utasított vissza, hanem igent mondott. Megismerkedtünk, aztán elkezdtem neki komolyan udvarolni. Házasság lett a dologból, azóta nem kérem meg senkinek a kezét, ha mulatni megyek. Az asszony megtiltotta...

Snicer