Hrabár Natália keramikus: "Egyszerűen szeretem a szépet"

2008 - a kerámia éve

2008. június 27., 10:00 , 389. szám
Hrabár Natália keramikus (Ungvár), a Révész Imre Társaság és az Ukrajnai Iparművészek Szövetségének tagja

2008 - Ukrajnában - a kerámia éve. De miként is él és alkot ma egy keramikus? Ezekről beszélgettem el a minap szülőföldünk egyik ismert és elismert iparművészével, az ungvári Hrabár Natáliával.

- Szülővárosomban, az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában kezdtem meg és a Lembergi Iparművészeti Főiskolán fejeztem be - keramikus szakon - a művészeti tanulmányaimat, majd hazatérve, kialakítottam a kis műhelyemet, s immár 18 éve formázom meg és égetem ki itt a különböző műtárgyakat - tekint vissza beszélgetőtársam az eddig megtett útra. - Már tanulmányaim kezdetén, az első percben "beleszerettem" a kerámiába, s a főiskola befejezése óta folyamatosan állítom ki - ugyancsak keramikus férjemmel együtt - a műalkotásaimat. Az első személyi tárlatomat (rögtön a főiskola befejezése után) az Ungvári Hungarológiai Központban tartottam meg mint kezdő iparművész, a következő években Magyarországon, Németországban, illetve Franciaországban állítottam ki kerámiáimat. Minden esztendőben részt veszek az ukrajnai iparművészek közös évi kiállításain, az idén - a kerámia évének a jegyében - már három tárlat is volt Kijevben, a Lavrában, s jelenleg tart (ugyanitt) a negyedik kiállításunk, melyen két alkotással vagyok jelen, illetve a Révész Imre Társaság kiállításain.

- A tárlatok mellett milyen művészi táborok munkájában vesz részt?

- Ritkán tudok elutazni a keramikustáborokba. 2004-ben Pestszentlőrincen, a következő esztendőben Tállyán, s legutóbb, tavalyelőtt is az utóbb említett tokaj-hegyaljai településen kapcsolódtam be az ott lebonyolított tábor munkájába, ám már Magyarországon is kezdenek felhagyni a nevezett rendezvények megszervezésével. Ugyanakkor az Interneten keresztül az utóbbi három évben felkérést kaptunk Svédországból, hogy nyújtsuk be a jelentkezésünket a skandináv országban megrendezésre kerülő nemzetközi iparművészeti szimpóziumra. Minden esztendőben megadnak egy témát, melyet ki kell bontakoztatni, az elkészült műalkotás fényképét pedig el kell juttatni a zsűri elé, s amennyiben egy műtárgy elnyeri a testület tetszését, az azt elkészítő művészt meg is hívják a szimpóziumra (minden évben 50 személyt). Mi még nem kerültünk be az említett 50 fő közé, de biztatnak, hogy továbbra is próbálkozzunk, és az ötven műalkotást tartalmazó katalógust is elküldik a címünkre. Mindez hasznunkra van, mert betekintést nyerünk a nemzetközi művészvilágba, és szélesedik a látókörünk.

- Vannak kedvenc művészi témái?

- Nincsenek kedvenc témáim, egyszerűen szeretem a szépet, és nem is szoktam előre eltervezni a leendő alkotásaimat, csak leülök a fazekaskorong elé, és a pillanatnyi ötleteim alapján improvizálok. Amúgy viszont mindig funkcionális tárgyakat készítek: vázákat, kancsókat, tálakat, természetesen egyéni jellegűeket, s mindig szem előtt tartom, hogy jól beilleszkedjen egy adott miliőbe, más tárgyak közé. Ha vevők jönnek hozzám, tanácsot is adok nekik, hogy hová helyezzék el a műtárgyat, hogy szervesen illeszkedjék a helyszínen található dísztárgyak csoportjába, és emelkedjen ki szépen a háttérből. Ha például egy polcon található két dísztányér, akkor mutat jól, ha közéjük helyezünk egy hosszúkás vázát... Amúgy inkább télen és nyáron foglalkozom a kerámiákkal, tavasszal, illetve ősszel - immár 15 éve - kertépítészként dolgozom (a kertépítészet fortélyait egyedül, önszorgalomból sajátítottam el), mert ezt jobban megfizetik, mint az agyagművességet és hát élni is kell. Bár megjegyezném: kombinálni is lehet a kettőt, például egy művészi virágvázát is el lehet helyezni - dekoratív módon - a kertbe, az élő növények közé...

- Végezetül pedig szóljunk pár szót a tervekről.

- 2009-ben szeretnék tartani egy önálló tárlatot a helyi vármúzeumban, remélem sikerül...

Lajos Mihály