2008. július 4.

2008. július 4., 10:00 , 390. szám

Az iga édessége. "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt 11, 28-30)

Napjainkban, amikor túlhangsúlyozzák az egyén jogait, kissé erős kifejezésnek tűnik az "iga" szó. Ha viszont ismerjük a rabbik írásait és Jézus korának a vallásosságát, akkor ez a fogalom nem tűnik már olyan erősnek, sőt új értelmet kap. A rabbik írásai a törvény betartását az igához hasonlították. A hívő zsidónak vállalnia kellett a törvény "igáját". Az isteni törvény nem iga - de az akkori írástudók aprólékos magyarázataikkal a törvényt kiegészítve igává tették azt. Olvashatjuk az evangéliumokban, hogy Jézus bírálja az írástudók és farizeusok magatartását a törvénnyel kapcsolatban, hogy elviselhetetlen terheket raknak az emberek vállaira, de maguk nem tesznek érte semmit. Itt válik világosa, hogy Jézus az írástudók igájával állítja szembe a maga "igáját". Ő nem azért jött, hogy fölösleges terhet rakjon az élet küzdelmeiben elfáradt emberre, hanem hogy megváltsa, megszabadítsa félelmeitől, bűnétől és helyes Isten-ismeretre és -szeretetre vezesse az embert. Az Ő igája az Isten országának az elfogadása. Ez nem jelent újabb megterhelést, hanem inkább felszabadítást a bűn igája alól. Az Ő "igája" szabadság, élet, szeretet a Szentlélekben mindazok számára, aki hisznek Benne.

Weinrauch Márió