Az eszenyiek hálásak lehetnek

Iskolai étkezde holland segítségként

A hollandiai Deventer város gyülekezetének Colmschate Ukraine Contact (CUC) segélyszervezete és hollandiai önkéntesek új, európai színvonalú étkezdét építettek az eszenyi középiskolások számára.

A megnyitó ünnepségen a segélyszervezet nevében Harm Klein szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy szervezetük harmadik projektjét fejezték be Kárpátalján: korábban étkezdét építettek a Kisgejőci Középiskolának, majd felújították az iskolát is, és most Eszenyben is átadhatnak egy szép iskolai étkezdét. Két és fél év alatt készült el az épület a tervezéssel együtt. Az elmúlt három nyár alatt három holland önkéntes csoport is járt Eszenyben. A felépült étkezdébe mostanra bevezették az áramot és a vizet, Deventerből hoztak korszerű konyhai felszereléseket, bútorokat. Az építkezés költségeit teljes egészében a deventeri gyülekezet állta, de más szervezetek is közreműködtek az anyagiak előteremtésében, sőt a holland állam is hozzájárult. A segítségnyújtás lényege az volt, hogy fiatalok segítsenek fiatalokon.

Az építkezést vezető Katkó László kicsit ünneprontóként kijelentette: "Az igazgató úr mondta, hogy sokak szerint mi álmodozók vagyunk. Mi nemcsak álmodunk, hanem sokszor alszunk is. Sajnos akkor vesszük észre, amikor egy épület felépül, hogy nem segítettünk ebben... Tudtunk volna segíteni, de nem olyan volt a hozzáállása sem a tantestületnek, sem a diákoknak, de a szülőknek sem. Nem szégyen tanulni, de ebből tanulni kell."

Köszönetet mondott a segítségért Eszeny polgármestere, Kovács Ferenc és a szülői tanács elnöke, Bellák Erzsébet, végül Balla József, az iskola igazgatója a holland építők képviselőjével átvágta a nemzetiszínű szalagokat és leleplezték az épület homlokzatán a támogatóknak három nyelven emléket állító márványtáblát.

A megnyitó ünnepség állófogadással folytatódott, ahol az önkéntes építők közül a 17 éves Liza Nijenhuisszal beszélgettünk, aki elmondta: "Tizennégy éves voltam, amikor egy újsághirdetésben láttam a CUC segélyszervezet hirdetését, de csak 16 évesnél idősebb fiatalokat hoztak ki. Végül is tizenhét évesen jutottam el ide, az itt lévő társaim nagy része is középiskolás. Nekem még két évem van az érettségiig, aztán tovább szeretnék tanulni, holland szakos tanár szeretnék lenni. Azért jöttem, hogy világot lássak, megismerjek más kultúrákat, más országokat, illetve hogy segítsek a rászoruló embereknek. Itt Eszenyben a házak voltak furcsák, meg az itt tapasztalható szegénység. Bár Ukrajna nem a világ végén van, mindössze 2 000 kilométerre Hollandiától, mégis szembeötlő a különbség a két ország gazdasági és szociális helyzete között. Ennek ellenére nagyon nyitottak és barátságosak az itteni fiatalok, folyamatosan jöttek ide az iskola udvarán álló sátortáborunkba és barátkoztak velünk. Nem bántam meg, hogy eljöttem."

dózsa