Fontos, hogy ne felejtsük el gyökereinket

Történelmi ősök leszármazottja: báró Perényi János

A közelmúltban a munkácsi járási Szentmiklóson (Csinagyijevo) található egykori Perényi-várkastélyban megnyitotta kapuit a Szentmiklósi Történelmi Múzeum. A szervezők az ünnepségre meghívták az egykor a kastélyt és a környező területet birtokló Perényi család egyik leszármazottját, a magyar külügyminisztériumban jelenleg diplomataként dolgozó dr. Perényi Jánost is családjával, aki nagy örömmel tett eleget a meghívásnak. Megragadva az alkalmat, Perényi bárót családjáról, életéről, tevékenységéről kérdeztük.

– Mit tudhatunk dióhéjban a Perényi família történetéről?

– Családunk első ismert őse Dobos Orbán volt, aki 1292-ben nyerte el királyi adományként a Perényi családnevet. Egyik fia, Miklós sárosi főispán, másik fia, János királyi főpohárnok lett. Az utóbbinak a fiától, Pétertől származott családunk ún. nádori ága, melynek tagjai közé tartozott Perényi Imre, Abaúj vármegye örökös főispánja.

A nádori ág a XVI. században kihalt, a bárói ág azonban Szapolyai János főpohárnok Simon fiától folytatódott.

Jelentős tagja volt családunknak az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban részt vett báró Perényi Miklós. Szolgálataiért a fejedelem ezredeskapitánnyá, majd brigadérossá nevezte ki, 1709-től pedig az egri vár parancsnokságát is rábízták.

Kárpátalja kapcsán meg kell említenem egyik leghíresebb ősünket, az 1783-ban Beregvégardóban született báró Perényi Zsigmondot. 1805-ben Bereg vármegye főjegyzője, majd 1811-ben alispánja, országgyűlési képviselője lett. 1835-től töltötte be Ugocsa vármegye főispáni méltóságát. Az országgyűlésben Kossuth Lajos pártjára állt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc folyamán a főrendiház tagja, majd 1848 októberétől annak elnöke lett. 1849. április 14-én Debrecenben ő is aláírta Kossuth Lajos függetlenségi nyilatkozatát. Mindenki által ismert későbbi sorsa: a világosi fegyverletételt követően Pesten haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték.

Dédnagyapám, Perényi Zsigmond Bereg és Ugocsa vármegyék főispánja volt, 1867-1882-ben ő képviselte a nagyszőlősi kerületet a magyar országgyűlésben. Fiát, ifjabb Perényi Zsigmondot, az én nagyapámat később a nagyszőlősi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, 1903-tól Máramaros megye főispánja, majd 1913-17-ig a Tisza-kormány belügyi államtitkára volt. A tanácsköztársaság idején a hatalom bíróság elé állította és bebörtönözte. Kiszabadulását követően 1919-ben rövid ideig ő volt Magyarország belügyminisztere. 1933-ban koronaőrré választották, majd Kárpátalja visszacsatolását követően, 1939-ben a terület kormányzói biztosa lett. Egyik szószólója volt a kárpátaljai ruszinok autonómiatörekvéseinek, ő terjesztette elő a kárpátaljai vajdaságról szóló önkormányzati javaslatot. Mivel ez nem valósulhatott meg, 1940-ben lemondott Kárpátalja kormányzói biztosi rangjáról és a főrendiház elnöke lett. Fiát, az én édesapámat szintén Zsigmondnak hívták, Nagyszőlősön élt az ottani családi kastélyban.

– Hogyan alakult a sorsuk 1944 után?

– Amikor a Vörös Hadsereg megközelítette Magyarországot és nyilvánvalóvá vált, hogy Kárpátalja szovjet megszállás alá fog kerülni, édesapám és a család menekülni kényszerült. Budapesten telepedtek le. Én már itt születtem 1949-ben. 1956-ban, amikor kitört a forradalom Magyarországon, oly sok emberhez hasonlóan mi is emigráltunk Svédországba. Az Uppsalai Egyetemen tanultam, elsajátítottam az angol, francia, német és természetesen a svéd nyelvet, megszereztem a filozófia doktora címet, majd a Stockholmi Egyetem Eszmetörténeti Tanszékén oktattam több éven keresztül. Magyarországra 1990-ben, a rendszerváltás idején telepedtem vissza, majd a magyar külügyminisztériumban helyezkedtem el diplomataként. 8 évig voltam Magyarország ausztriai nagykövete. Nagyköveti szolgálatomat a Magyar Köztársaság Európa Tanács Melletti Állandó Képviseletén folytattam. Nemzetközi tanácsadója vagyok a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a Felső-magyarországi Várak Egyesületének elnöki posztját is betöltöm.

– Mit emelne ki őseinek a történelemben játszott szerepéből?

– Úgy érzem, a családunk hozzájárult magyar nemzetünk fejlődéséhez. Kárpátalja kapcsán különösen nagyapámra, Perényi Zsigmondra vagyok igen büszke, aki koronaőr és Kárpátalja kormányzói biztosa volt. Tudom, hogy amikor idejött az anyaországból, nemcsak a magyar lakosság, hanem a többi nemzetiség is nagy lelkesedéssel fogadta.

– Bemutatná saját családját?

– A feleségem, Mária és a lányom, Cecília elkísértek ide a múzeummegnyitóra. A fiam, Zsigmond sajnos nem tudott velem jönni, de természetesen őt is többször magammal hoztam már Kárpátaljára, hogy megismerje családunk egykori szűkebb pátriáját. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne felejtsük el gyökereinket, azt, hogy honnan származtunk el egykoron. Én büszke vagyok arra, hogy innen származunk, s a jövőben is mindig szívesen látogatok "haza."

Fischer Zsolt