Mire elég a nyugdíj?

Heti körkérdésünk

2008. július 18., 10:00 , 392. szám

Nyugdíjasnak lenni a fiatalok számára irigyelt állapot, az időseknek azonban már korántsem, ami leginkább az anyagi háttérrel magyarázható. Aki jó pénzügyi kondíciókkal rendelkezik, annak ez az időszak kellemes időtöltéssel telik, de akinek csak az átlagnyugdíjból kell megélnie, annak keményen meg kell küzdeni a mindennapok gondjaival.

Fazekas István (Beregszász): Gyárban dolgoztam világéletemben, onnan is mentem nyugdíjba. A havi nyugdíjam most átlagban 400 hrivnyát tesz ki, de volt már kevesebb is: az első még alig 150 hrivnya volt. Nagyon nehéz volt megtanulni, mire kell elkölteni ezt a "hatalmas" összeget, mert mindenre nem futja. Nagyon sok megy el a rezsire, de a legfontosabb élelmiszereket is meg kell vásárolnom, s ha mindent előre beszerzek, alig marad néhány hrivnyám, amiből aztán ruházkodhatom, szórakozhatom, ahogy tudok, illetve, ahogy nem tudok. Sosem gondoltam volna, hogy nyugdíjasként ennyire fogom várni a postást, de a pénztelenség erre kényszerít, mert a hónapok utolsó hetére már semmi nem marad a nyugdíjamból.

Takács Anna (Beregújfalu): Egyedül élek egy kertes házban, a férjem meghalt, az egyetlen lányom pedig nagyon messze lakik tőlem. A nyugdíjam még a 400 hrivnyát sem éri el, ezért igyekszem úgy beosztani, hogy mindenre jusson. A kertemet megművelem, a benne megtermelt kis gyümölcsöt, zöldséget eladogatom, a földosztáskor kapott területet pedig kiadtam bérbe, így jutok egy kis kiegészítéshez. A nyugdíjam lényegében csak a legszükségesebb kiadásaimat - gáz, villany, kenyér, cukor stb. - fedezi, ha nem volna ez a kis mellékes, bizony, sokszor állnék itt pénz nélkül.

Eiben Éva (Gyertyánliget): A nyugdíjam, ami 590 hrivnyát tesz ki, nem sokat ér ebben a drága világban. Ha nem dolgoznék valamit, csak a nyugdíjból nem tudnék megélni. Ebből fizetem a különféle kommunális és egyéb szolgáltatások díját, mint a villany, a telefon, a kábeltévé, de hol van még a többi kiadás? Nálunk szinte a hátunkon van az erdő, a tűzifát mégis nagyon drágán tudjuk megvenni, 1100-1200 hrivnya/autó áron. Nekem egy fél évig kell spórolnom ahhoz, hogy megvásárolhassak egy autónyit, ami nem is elég az egész télre. Az ember azonban nemcsak meleget és világosságot igényel, enni is kell valamit, s bizony az élelmiszerárak errefelé sem alacsonyak. A marhahús kilója 32 hrivnya, a disznóé 50, de emellett hol van még a tej, a vaj, a tojás, a cukor, a kenyér, ami mind-mind kiadás. Annyi a szerencsém, hogy előrelátóan gondolkozom, s minden évben igyekszem elmenni Magyarországra egy kis szezonális munkára: az itt megkeresett pénzt osztom be egész évre. Ha ez nem lenne, nagyon nehezen boldogulnék, mert mindig akad valamilyen nem várt gond, ami nagyobb pénzügyi ráfordítást igényel. Most például a ház tatarozását szeretnénk elvégezni, de ahhoz a jelenlegi helyzetben is több évet kellene spórolni, ha pedig csak a nyugdíjamra számítanék, akkor kivitelezhetetlen terv maradna.

Sóbányi Imre (Aknaszlatina): Hogy mit is ér ma egy nyugdíj, leginkább attól függ, hogy mekkora. Nekem jó, 1060 hrivnyás nyugdíjam van, ami azonban a koszt beszerzésén és a különféle számlák (villany, telefon) kiegyenlítésén kívül szinte semmire nem elég. Hiába viszünk szerény háztartást a feleségemmel, aki szintén nyugdíjas, a havi jövedelmünkből nem tudunk semmilyen nagyobb dolgot megvásárolni, mert nagyon drága az élet. Az élelmiszerárak magasak, egy kiló disznóhús 40, a marhahús 36, a borjúhús 28 hrivnyába kerül, a többiről nem is beszélve, így aztán elképzelhető, hogy igyekszünk takarékosan kosztolni, hogy a pénzünk a megélhetést biztosítsa, mert másra úgysem jut. A legnagyobb kiadás a tűzrevaló beszerzése, erre a feleségemmel együtt spórolunk, mert egyszerre nagy pénzügyi érvágás lenne. De azt kell mondanom, ha nem is mi vagyunk a legjobb, de nem is a legrosszabb helyzetben. Nálunk, Aknaszlatinán különleges helyzetben vannak a bányászok, akik a föld alatt eltöltött évek és a beosztásuk alapján 2500-3000 hrivnyát kapnak, amivel ők a környék legjobban fizetett nyugdíjasai. Vannak azonban olyanok is, akik csak a legminimálisabb összeggel rendelkeznek, s sajnos azt kell látni, hogy éppen hogy csak léteznek, tengődnek. Nekik nem sok mindenre elég, ezért mondom azt, hogy én örülök, mert a nyugdíjamból tisztességesen tudok élni.

Gajdos Olga (Munkács): Azt kell mondanom, hogy egy mai átlagnyugdíj még rezsire sem elegendő, hiszen ha keményebb a tél, annyira magas a fűtési számla, hogy teljes egészében felemészti a 400-500 hrivnyás nyugdíjakat. Én is hasonló kategóriába tartozom, 31 ledolgozott év után 550 hrivnyát kapok. Ha csak ebből kellene élnem, nem tudnék, ugyanis a betegségem miatt szükséges gyógyszer is 150 hrivnyába kerül havonta, s hol van még a többi kiadás. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy együtt élek a gyermekemmel és annak családjával, így megosztjuk az anyagi terheket: van, amit ők vásárolnak meg, van, amit én. Az árakat nézve mindig hálát adok az égnek, hogy nem kell egyedül szembenéznem a mindennapok anyagi problémáival.

Amint látjuk, nyugdíjasnak lenni nem leányálom: azt a szerény jövedelmet, amivel az állam szúrja ki a szemüket több évtizedes kemény munkájukért, úgy kell be- és elosztaniuk, hogy a felszínen maradjanak. A nagy többség esetében nemhogy boldog, békés, gondtalan öregkorról nem beszélhetünk, hanem inkább arról, hogy filléres gondokkal kell megküzdeniük nap mint nap. Szerencsére vannak megoldások, amelyek segítségével minden nyugdíjas élhető életet élhet, s ebben a családnak van a legnagyobb szerepe.

snicer