Hidi Endre: Meg kell akadályozni iskoláink tönkretételét

2008. augusztus 1., 10:00 , 394. szám

Az új ukrán érettségi és felvételi rendszer, valamint az ukrán oktatási kormányzat most elkezdett reformjai sok szülőt elbizonytalanítanak, amikor az iskolaválasztásról kell dönteni gyermekeik számára. A téma kapcsán megkérdeztük Hidi Endrét, az ismert nagydobronyi keramikust, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, valamint az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetségnek a tagját, Ukrajna érdemes népművészét, akit egyébként ottjártunkkor is alkotás közben találtunk: az augusztus 24-én, Ungváron megnyíló kiállítására készült.

- Művész úr, ön szerint mi lehet annak az oka, hogy Kárpátalján egyre több magyar gyereket íratnak szüleik ukrán iskolába?

- Szerintem ennek a felerősödött tendenciának a félrevezető propaganda a legfőbb oka. Úgy tűnik, az ukrán oktatásügyi vezetők alamuszi módon be akarják darálni a megfogyatkozott kárpátaljai magyarságot.

Mindegy, hogy magyar, orosz vagy akármilyen gyerekről beszélünk, ha nem a saját nyelvén tanulja meg a fogalmakat, a tudományok alapjait, akkor a magyar nem lesz magyar, az orosz pedig nem lesz orosz, csak egy elfuserált korcs lesz. Ritkán, egyedi esetekben, a környezetnek, akaraterőnek és a kivételes tehetségnek köszönhetően képes egy fiatal pótolni az anyanyelvű iskola hiányát, de a nagy többségnek fundamentum híján nem lesz mire építenie. A magyar iskolában sokkal többen és jobban megtanulnák a gyerekek az ukrán nyelvet, ha azt megfelelő program alapján, megfelelő szinten oktatnák.

- Mit kellene megváltoztatni a magyar iskolákban, hogy a magyar szülőknek a ráhatás ellenére se jusson eszébe az ukrán iskola?

- Először a feltételeket kellene megteremteni. Például a 6 000 lakosú Nagydobronyban a gyerekek ukrán szót nem hallanak, megfelelően képzett tanító nincs, használható könyv, szótár szintén nincs. Közben a program arra épít, hogy ők már ismerik is az ukrán szavakat. Így nem lehet megtanulni egy idegen nyelvet. Egyébként minden magyarnak az lenne az érdeke, hogy megtanulja a mindenkori államnyelvet, szerintem, ha a magyar iskolákban megfelelő lenne az oktatás, akkor tizenegy év alatt a jófejű gyerekek mind megtanulnák az ukránt. A kisgyereket megnyomorítja a szülő azzal, ha olyan iskolába adja, ahol például a matematikát is egy idegen nyelven keresztül kell megértenie. A gyengébb képességű gyerek végül nem fogja tudni se az anyanyelvét, se az ukránt, sőt az ukrán miatt más olyan tantárgyakat sem, amelyeket egy magyar iskolában esetleg könnyen elsajátíthatott volna.

Addig, amíg nincsenek meg a feltételek és nem a gyerekek tudásának megfelelően kezdik őket ukránra tanítani, hiába hoznak szigorító törvényeket és rendeleteket, még ha főbelövéssel fenyegetik a magyar gyerekeket, akkor sem fogják tudni megtanulni az államnyelvet. Mellesleg úgy állítják be, mintha a magyarok nem akarnák, hogy megtanuljanak a gyermekeik ukránul. Olyan rendeleteket hoznak, amelyekkel teljesen ellehetetlenítenek bennünket. Azzal, hogy a magyar iskolákban is ukránul akarnak tanítani bizonyos tantárgyakat, hogy az új érettségi rendszernek köszönhetően matematikus vagy szobrász sem lehet az, aki nem tudja egy született ukránnal azonos szinten az ukrán nyelvet, ezekkel nyilvánvalóan az Mikola Vakarcsuk oktatási miniszter célja, hogy a nemzetiségeket kiszorítsák a felsőoktatásból. Ha nem tudjuk ezt a reformnak nevezett asszimilációs kísérletet megállítani, akkor szerintem néhány éven belül már nem kell majd aggódnunk a magyar iskolarendszerünkért, mert nem lesz.

- Ön magyar iskolába járt. Hogyan tanulta meg az államnyelvet?

- Magyar iskolába jártam és a három gyermekem is. A kisebbik lányom például a magyar középiskolai érettségi után Magyarországon tanult tovább, biológiatanár lett, ma a Nagydobronyi Középiskolában dolgozik, jelenleg ő beszéli legjobban a családban az ukrán nyelvet. Neki és az idősebb Tünde lányomnak is nagyon jó nyelvérzéke van. Nekem és a fiamnak sokkal nehezebben megy a nyelvtanulás, viszont nagyon jól mentek a reál tárgyak. De ha a mostani feltételekkel kellett volna felvételiznem 1960-ban az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolába, akkor soha az életben nem tudtam volna oda bejutni, mert nekem annyira nem ment akkor az orosz nyelv. A fiam ugyanolyan nehezen tanulta meg az ukránt. Ő és az idősebbik lányom hozzám hasonlóan, kilencedik osztály után az időközben Erdélyiről elnevezett Iparművészeti Koledzsben tanult. Végül én is, és a fiam is megtanultuk az ukránt, és így voltak ezzel mások is. A kezdeti nehézségek ellenére Endre a harmadik évfolyamon már az egyik legjobb volt, jelenleg pedig szobrászatot tanul a művészeti akadémián.

Amennyiben marad a jelenlegi érettségi rendszer, esetleg tovább romlik a helyzet és mindenből ukránul kell majd vizsgázni, akkor semmilyen továbbtanulási lehetősége sem lesz egy olyan magyar embernek, akinek nem kivételesen jó a nyelvérzéke. Tehát összefogva, nemzetközi segítséggel mindent meg kell tennünk a magyar iskoláink megmentéséért, a tönkretételüket meg kell akadályoznunk, ha azt akarjuk, hogy az unokáink is magyarok maradjanak itt Kárpátalján.

Badó Zsolt