Nyalunk, de mit?

A nyári időszakkal együtt jár a nagy meleg, a forróság, s ilyenkor mindenkinek jólesik egy kis jeges frissítővel, ha csak egy kis időre is, lehűtenie magát. A fagylaltozás is tipikus nyári hűsítő kikapcsolódás, de nem mindegy, hogy mi az, amit megeszünk. Kíváncsiak voltunk, vajon Kárpátalján milyen a fagylaltok minősége, ízlik-e az embereknek az, amit elnyalnak.

Egy nevét nem vállaló tiszaújhelyi lakos: Szerintem nagyon utána kell járni, hogy hol lehet jó fagylaltot enni. Én többnyire Nagyszőlősre megyek, ott is inkább a bárokban kapható gépfagylaltot részesítem előnyben, de más városokban is találtam már nekem megfelelő minőségűt. A rosszabb ízű változata ennek a nyalánkságnak az utcákon árult, gömbös. Az ilyen egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, mert a legtöbb - néhány kivétellel - se ízre, se küllemre nem olyan, amit én jónak nevezek. Véleményem szerint Kárpátalján a rossz ízű fagylaltutánzatok vannak nagy többségben, amelyek aromában meg sem közelítik azt, amit általában fagylaltnak neveznek. Ezeknek a "nyalánkságoknak" az ízvilága leginkább valamilyen porral megszínesített fagyott vízre emlékeztet, ami teljesen kiábrándítja az igazi fagyit szerető embereket.

András Ungvárról: Azt kell mondanom, hogy most már egyre jobb a helyzet a fagylaltpiacon, nem úgy, mint néhány évvel ezelőtt. Ma már lehet kapni sokfelé nálunk is kiváló minőségű fagylaltot, s egyre inkább eltűnőben vannak a "gömbös borzadályok". Jó néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás után, aki fagylaltot akart enni, az csak egy nagyon szerény kínálatból választhatott, ami minőségben meg sem közelítette a szovjet időkben kapható fagylalt ízét. Ebben az időben sokan a gyorsan elkészíthető típusokat részesítették előnyben, ami vízből és fagylaltporból állt, és már az első harapás után érződött, hogy ez nem fagylalt, hanem valami pancsolt egyveleg. Ízesítése a kiírás szerint lehetett bármiféle gyümölcs, az mindig vagy szappanra, samponra vagy valamilyen mosogatószerre hasonlított, a külleme sem volt más, mint egy jégkásából álló vízgombóc. Ezt "élveztük" néhány évig, némi rosszullétet leküzdve. Aztán a kereskedők is rájöttek arra, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, s a fagylalt végre fagylaltízű lett. Ma már sok efféle terméket kapni, finomabbnál finomabbat. Néha még mindig találni rossz ízűt, de annak inkább a lejárt szavatossági idő és a nem megfelelő tárolás az oka.

Zsolt Beregszászból: Fagylaltínyencnek tartom magam, s azt tapasztaltam, Kárpátalján lehet jó fagylaltot enni. A legfinomabbak szerintem a különféle jégkrémek, főleg azok, amelyeket Izmailben készítenek. Ezeken érződik, hogy bennük van az a tej- és csokoládémennyiség, ami kell egy jó fagylaltba. Jó minőségű még vidékünkön a gépfagylalt, amit a különféle cukrászatokban, kávézókban, bárokban lehet kapni. Azonban vannak negatív tapasztalataim is: a legrosszabb ilyen jeges édesség a legolcsóbb, a 80 kopijkás ostyás kiszerelésű. Ezeken nagyon érződik fogyasztás közben, hogy az alapanyagok közül sok ki van hagyva, esetleg valamilyen más adalékkal van helyettesítve. A fagylaltban lévő rengeteg jégkristály arra utal, hogy azt a "finomságot" nem tej, hanem víz felhasználásával készítették, ami nem éppen minőségemelő. Bár, ha jobban belegondolunk, ez a rossz is csak egyféle szempontból negatív: a vizes fagylalttól nem lesz annyira szomjas az ember, ami nagy melegben nem másodlagos szempont.

István Munkácsról: Régen is voltak rossz és jó fagylaltok, ma is vannak. Én nagyon szeretem az efféle édességet, de egy párszor már megjártam az élvezetét. Még a hetvenes években sokféle finom fagyit lehetett kapni, aztán egyre romlott a minőség, s volt olyan alkalom is, hogy a kedvenc helyemen nem volt kapható jó fagylalt. Egy alkalommal pedig szalmonellás édességet fogyasztottam, ami elég hosszú időszakra eltávolított a fagylaltevéstől. A kilencvenes években újra rákaptam, ha úgy adódott, mindig vásároltam egy-két gömböt az utcai árusoktól, de nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Ma már sokféle jeges édességből választhatunk, de azt kell mondanom, a mostaniak valahogy nem olyan ízűek, mint a régiek. Nem az a helyzet, hogy nem finom ez a sokféle jégkrém, fagylalt, ostyás vagy dobozos kiszerelésű, hanem hogy nem úgy készítik már el ezeket az édességeket, mint ahogy 30-40 évvel ezelőtt. Akkor, ha tej kellett, akkor azt tettek bele, nem pedig tejport, a gyümölcs valódi volt, nem pedig csak ízutánzat.

A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy igen, vidékünkön lehet jó fagylaltot enni, de erre is érvényes az "olcsó húsnak híg a leve" népi bölcsesség: ha jóízű jeges édességet szeretnénk fogyasztani, nem mindig az olcsóbb a jó választás, az árral egyenes arányban nő a termék minősége. Akiket azonban nem érdekel a fagylalt minősége, csak az, hogy hűtsön, legalább a tárolási körülményeket vegye jól szemügyre, hogy ne legyen később valamilyen baj belőle. Megtörtént már, hogy nem működött a hűtőberendezés a tűző napon álló árusnál, s amikor megkérdezték tőle, hogy akkor miért árulja, csak annyit mondott: "Ha kell valakinek, így is megveszi..."

Snicer