Természetbarátok a Helmec aljában

2008. augusztus 1., 10:00 , 394. szám

A levegőszennyezés által kiváltott éghajlatváltozás, az élettérvesztés, a megannyi növény- és állatfajt érintő tömeges kihalás korában az eddigieknél is nagyobb szükség van arra, hogy a csodálatos földi élővilág szeretetének a szellemében neveljük fel gyermekeinket, s így felnőttekként is óvják, védjék azokat a növényeket és állatokat, melyek szebbé, gazdagabbá teszik a környezetünket. A maguk szerény eszközeivel ehhez járulnak hozzá a KMPSZ szervezésében lebonyolított természetvédelmi és természetismereti táborok.

Az első hat tábort korábban a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területén bonyolították le, ám immár második éve a Nagyszőlősi járás északnyugati peremén fekvő Salánk ad otthont a rendezvénynek, melyet az ugyanitt megszervezett jurta-tábor bázisán tartanak meg. Ám az idén - az esős idő miatt - nem a hagyományőrző tábor területén, hanem a helyi középiskolában, illetve (sátrakban) a tanintézet udvarán helyezték el a résztvevőket... De természetföldrajzi szempontból miben is hasonlít egymáshoz, illetve miben különbözik egymástól Nagydobrony és Salánk környéke, s kik vesznek részt a táborozásokon?

- Mindkét helyszínre jellemzőek a gyertyános-tölgyes erdők, ám míg Nagydobronyban sok a vizes élőhely, addig itt, Salánkon hegyi túrát is szervezhetünk - magyarázza a tábor vezetője, Kohut Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Természettudományi Tanszékének előadója. - Ami pedig a résztvevőket illeti, 12-17 éves gyermekek, illetve középiskolás fiatalok keresik fel a táborunkat, s az idén negyvenen jöttek el a rendezvényünkre, melynek keretében rajtam kívül két főiskolai tanár, Keresztyén Andrea és Kun Zsuzsanna, valamint a helybeli középiskola két pedagógusa, Kész Barnabás és Kalanics Éva vezette le a különböző foglalkozásokat. Jendrék Miklós váci középiskolai tanár pedig érdekes fizikai kísérletekkel oktatta-szórakoztatta a résztvevőket. Emellett a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói is (összesen nyolcan) segítettek lebonyolítani a rendezvényt.

- Most pedig térjünk rá a szakmai programokra... Az első napon minden résztvevő megkapta a KMPSZ által kinyomtatott és a megoldandó feladatokat tartalmazó tábori naplót, majd kisebb csoportokba tömörülve, megalakították a különböző csapatokat, elkészítették a csapatzászlókat, illetve -emblémákat. Ezután meghallgattak egy, a természetvédelem kérdését is érintő történetet - az idén egy Wass Albert-elbeszélést az Erdők és tavak könyve című novelláskötetből -, majd a tábor végére ez alapján készítettek el egy plakátot.

- A megnyitót követő napok során azután a csapatok felváltva végeztek el különböző feladatokat, melyek érdekesebbek voltak a szokványos iskolai feladatoknál, s jobban megmozgatták a gyermekek fantáziáját. Például meg kellett állapítani egy fa korát, a magasságát, a levelei számát, a növény által megkötött széndioxid mennyiségét, továbbá azt, milyen rovarfajoknak ad otthont az adott fa, és milyen özönnövények (nagyon elterjedt gyomnövények) vannak a közelében. Ami az állatokkal kapcsolatos kérdéseket illeti, a résztvevőknek az idén főleg pókokkal, lepkékkel és hüllőkkel kapcsolatos feladatokat kellett elvégezniük, le kellett rajzolniuk a kaszás-, a farkas-, a keresztes-, illetve a darázspókot. Emellett mikroszkóppal vizsgálták a rovarok csápjait, és békát is boncoltak...

- Az esős idő ellenére is sikerült elvégezni a feladatok zömét, csak nem a község mellett húzódó erdőkben, hanem bent, a faluban, a Salánki Erdészet irodaházát körülvevő, fákkal beültetett részlegen - magyarázza beszélgetőtársam. - A tábor zárónapján azután délelőtt akadályverseny várta a résztvevőket, melyet délután szellemi vetélkedő követett. Erre a táborozás alatt elsajátított ismeretek tárgyköréből választottuk ki a kérdéseket, s a versenyzők a KMPSZ-től, illetve a Dorcastól kapott ajándékokra cserélhették a vetélkedő során megnyert pontjaikat. A szakmai programokon kívül - természetesen - sort kerítettünk a különböző sportversenyekre, illetve a játékos vetélkedőkre, emellett pedig a hagyományőrzésről sem feledkeztünk el (volt lovas-, illetve íjászoktatás, továbbá gyöngyfűzés), s eleink rovásírásával is megismerkedhettek a gyerekek...

És miként érezték magukat a résztvevők? A csapi Ausev Martinnak például leginkább az tetszett, hogy jól megszervezték a napi programjaikat, így nagyon jól el tudták tölteni az időt. A szürtei Bokás Dávid elsősorban a növényes feladatok elvégzésében lelte kedvét, lévén, hogy nagyon érdeklik a növények. Míg falubelije, Valkócz Máté inkább az állatvilág iránt érdeklődik, így legjobban az állatok megfigyelése kötötte le a figyelmét. És mint a csapi Burkus András fogalmazott, még akkor sem unatkoztak, amikor zuhogott az eső, mert az iskola épületében is nagyon jól elszórakoztak a különböző társasjátékokkal.

Egyszóval: jól érezték magukat, s kellemes emlékekkel tekintenek vissza a táborozás idejére.

Lajos Mihály