"Most sokkal többről van szó, mint a saját gyermekünk jövőjéről"

Az új ukrán érettségi és felvételi rendszer és az ukrán oktatási miniszter legutóbbi rendelete hatására sok kárpátaljai magyar szülő döntött úgy, hogy gyermekét ukrán iskolába íratja. Ez a kialakulóban lévő tendencia veszélybe sodorhatja Kárpátalja magyar iskolarendszerét és nemzeti közösségünket is. A kialakult helyzettel kapcsolatban megkérdeztük Riskó Mártának, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnökének, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanárának a véleményét.

- Sok szülőnek okoz fejtörést az utóbbi időben, az ukrajnai oktatásban tapasztalható változások hatására, hogy milyen iskolába járjon a gyermeke. Mi erről az Ön véleménye?

- Minden felelősségteljesen gondolkodó szülő a legjobbat akarja a gyermekeinek, vagyis azt, hogy sikeres, boldog emberek legyenek, hogy "könnyebben érvényesüljenek az életben". Ehhez két nagyon fontos dolog szükséges, amit gyermekkorban kell megalapozni: a tudás és az önbizalom. Mit értünk tudás alatt? Azt, hogy a tanulás során a gyerek minél több ismeretre tegyen szert, meglássa és megértse azok között az összefüggéseket, vagyis tanuljon meg logikusan gondolkodni, és így - mert csak így lehet - tudja majd alkalmazni a tanultakat az életben. Tudományosan bizonyított tény, hogy bármilyen képességekkel rendelkezzen is az ember, azokat maximálisan csak az anyanyelvén képes kibontakoztatni. Ez azt jelenti magyarán, hogy egy jó képességű gyereknek is lefékezi a fejlődését, ha idegen nyelven kell megértenie az ismereteket, nem beszélve az átlagos, esetleg gyenge képességűekről, akik végzetesen lemaradhatnak az olyan társaiktól, akik anyanyelvükön fogadják be a tudnivalókat. Így az idegen nyelven tanuló gyereknek sokkal több nehézség leküzdése árán általában kevesebb a sikerélménye. És ez már a másik fontos dolog, az önbizalom, az önértékelés kérdését is érinti. Kérek minden szülőt, aki a csak magyarul beszélő gyermekét ukrán iskolába akarja adni, hogy képzelje magát a gyerek helyébe. Képzeljék el, mit érez a gyermekük, amikor azt látja, hogy a többiek értik, tudják, ami számára érthetetlen vagy nehéz. Képzeljék el, milyen érzésekkel indul reggelente iskolába a gyermekük. S aki azt gondolja, hogy egy kis szorongás, gyomorgörcs, ilyesmi nem számít, ha a gyerek így legalább megtanulja az államnyelvet, akkor hadd mondjam el, hogy bizony nagyon is számít. Ha egy gyermek azzal az érzéssel kell megküzdjön nap mint nap, hogy mások jobbak nála, akkor felnőttként már aligha lesznek ambíciói, vagyis épp az érvényesülése forog kockán. Arról nem is beszélve, hogy az államnyelv ismerete önmagában még nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres ember legyen.

- Ön tehát úgy gondolja, hogy a magyar gyerekeknek magyar iskolában kell tanulniuk?

- Számomra ez magától értetődik, már csak azért is, mert látni kell, hogy most, ezekben a nem könnyű időkben sokkal többről van szó, mint a saját gyermekünk jövőjéről. Gondolkodjon el mindenki azon, milyen jövő vár erre maroknyi kárpátaljai magyarságra, ha az a kép alakul ki rólunk, hogy elég néhány törvénysértő, alkotmányellenes rendelet vagy pár tucat megfizetett nacionalista hőzöngése, és mi máris önként dugjuk a hurokba a nyakunkat. Mert ezt tesszük, ha mi magunk, magyar szülők sorvasztjuk el a magyar iskolákat azzal, hogy máshová adjuk a gyerekeinket. Azokat a magyar iskolákat egyébként, amelyeket sikerült átmenteni a nem kevésbé nehéz "cseh időkön", amelyeket a mi szüleink meg nagyszüleink nem hagytak veszni még akkor sem, amikor a sztálini szovjethatalom hozzálátott a magyarság kiirtásához. Ha 1944 után volt kinek magyar iskolába adni a gyermekét, sőt volt kinek kiharcolni, hogy visszaállítsák a magyar középiskolákat, amelyeket megszüntettek a háború után, hát mi sem lehetünk kishitűek, nem adhatjuk fel önként a magyarságunkat. Mert abban senki sem kételkedhet, hogy a magyar iskolák elsorvadása a kárpátaljai magyarság fokozatos eltűnéséhez vezet.

- Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetben?

- Meg kell érteni, hogy az ukrán nyelv tudása önmagában még nem a sikeres érvényesülés záloga, mindamellett, hogy szerintem is alapvető kötelességünk az államnyelv megfelelő szintű ismerete. Ez azonban megtanulható magyar iskolában is. Hogy jelenleg a magyar iskolák végzőseinek jelentős része nem tud jól ukránul, az azzal függ össze, hogy az ukrán állam nemcsak egyszerűen nem biztosította a megfelelő eszközöket, módszereket, szakembereket, hanem még az erre irányuló kezdeményezéseinket, például a KMPSZ számos felvetését, tervezetét sem hagyja megvalósítani. Ezen azonban, főként anyaországi segítséggel, ami az utóbbi időben tapasztalható is, lehet és kell változtatni. Megfelelően megalapozott tudással már könnyű megtanulni az államnyelvet. Nekem is sikerült! Beregszászi vagyok, magyar iskolát végeztem, de már az iskolában sikerült jól megtanulnom az akkori államnyelvet, az oroszt. Sőt az ukrán nyelvvel is sikerült megbirkóznom, pedig erre soha nem tanítottak, de felnőttként már könnyebb volt megtanulni. A fiamis magyar tanintézményben, a Beregszászi Magyar Gimnáziumban tanul, és igyekszem minden segítséget megadni neki, hogy megtanulja az ukrán nyelvet. Mint minden szülő, én is a legjobbat szeretném a gyermekemnek, de csakis úgy, hogy megmaradjon magyarnak.

Badó Zsolt