Őspisztrángfogás a vihorláti tengerszemből

A Rónayak: egy erdész-vadász dinasztia

Egy-egy nagy múltú família történetének emlékeiben - mint cseppben a tenger - visszatükröződhetnek történelmünk jelentősebb korszakai, sorsfordulói. Ezért lehet érdekes a szűkebb pátriánkhoz kötődő Rónay család története is.

A Rónayak jeles, arisztokratikus hagyományokat ápoló vadász-erdész dinasztia volt, akik különböző uradalmakban teljesítettek szolgálatot. Két családtól: Ruttnerektől és Pokornyaktól származtatják magukat, akik később közös elhatározással "Rónay"-ra magyarosították nevüket.

A dinasztia történetének egyik legnagyobb karriert befutó alakja talán ungvári Rónay Antal (1835-1928). Ősei Spanyolországból származtak, ahonnan neki egy párbaj miatt - melyben a főherceget lelőtte - emigrálnia kellett. Ez a jeles személy magyar királyi földművelésügyi minisztertanácsos volt, valamint az Ungvári Főerdőhivatal igazgatója, a Kárpátaljai Erdőkincstár főnöke, országgyűlési képviselő a nagybereznai kerületben. Nagy népszerűségnek örvendett, közéleti érdemeiért a legmagasabb kitüntetésekben is részesült I. Ferenc Józseftől, valamint magyar nemességet is nyert "ungvári" előnévvel, mely utódaira is átszállt.

1866-ban Ung és Zemplén megyékben hatalmas meteorkőhullás történt. Az Ung megyei Nagybereznai járásban található Csillagfalván (Knyahinya) ő találta azt a meteorkövet, mely hosszú évtizedeken keresztül a legnagyobbnak számított a világon 300 kg-os súlyával. A meteort a Császári Udvari Burgmúzeumban helyezték el Bécsben, mely épségben átvészelte a világégéseket és egyik fő dísze jelenleg is a bécsi Naturhistorisches Museumnak.

Ötven évig szolgálta az erdészetet. 1928-ban Budapesten hunyt el. Halála után több településen, többek között Perecsenyben és Nagybereznán utcát neveztek el róla.

Megőrizte az utókor Rónay Árpád erdőtanácsos (1862-1945) nevét is, aki többek között egy nevezetes állattani lelettel gazdagította a tudományt: 1888-ban a vihorláti tengerszemből egy őspisztrángot fogott ki, amelynek hossza 114 cm volt (az átlagos 40-60 cm helyett). A Magyar Nemzeti Múzeum Állattani Osztályán volt kiállítva mint ritkaság. A szenzációs hírt annak idején a neves szaklapok - a budapestieken kívül a külföldiek is - kommentálták.

Az egyik legérdekesebb Rónay-családtag dr. Rónay Árpád, aki Ung vármegye Szobránci járásában, Hegygombáson született 1893-ban. Már 16 éves korától szenvedélyes vadász volt. Jeligéje a következő volt: "Aki a vadászat nemes sportját szereti, úgy mindenki, mint nemes lelkűt tiszteli."

1914-ben kitört az első világháború, melyből az ifjú vadász sem vonta ki magát. Fennmaradt okmányai között igen érdekes frontnaplója, mely 1915. január 18-án veszi kezdetét, s ezt egészen 1918. november 15-ig vezeti. Ebből képet kapunk az általa tapasztalt eseményekről.

Rónay Árpád 1915. január 18-án került a Kassai Megfigyelő Állomásra élelmezési felügyelőnek, önkéntes civil tisztviselőként tevékenykedett itt. Decemberben bevonult a 15-ös vadászokhoz, ahol hat heti kemény kiképzést kapott. Ezen egységben szolgálta végig a világháborút Rónay, egy rövid időszaktól eltekintve - 1916. augusztus 20-tól november 20-ig -, amikor is a 19. sz. tábori vadászzászlóaljhoz helyezték át Tatatóvárosba.

1916 áprilisában tiszti iskolába küldték Losoncra. Június 13-án Rónay visszament Kassára. Időközben a keleti fronton a Bruszilov tábornok vezette orosz hadsereg áttörte a német-osztrák-magyar védelmet, s ez szükségessé tette friss kötelékek átdobását a hátországból. Rónayék július 13-án indultak el a frontra Galíciába, ahonnan azonban az orosz előretörés miatt hamarosan vissza kellett vonulniuk Munkácsra.

1916. augusztus 14-én Románia az antant oldalán belépett a háborúba, s csapatai betörtek a szinte védtelenül álló Erdélybe. Ennek megállítására az osztrák-magyar hadvezetés csapatokat dobott át, köztük azt a vadászzászlóaljat, melyben Rónay főhadnagy szolgált. Tulajdonképpen az ezután következő hónapokban tapasztalta meg a fiatal Rónay igazán a szolgálat nehézségeit. Naplójában így ír:

"November 7-én naponként 6 óra Feldvaches szolgálat, a többi időt munkánál kellett tölteni. Pihenés nem volt. - Remény sincs.

November 12-én rettenetes egy helyzet, alvás sem pihenés nincs.

November 16-án nappal egész ˝ 7-5 iszonyú hózivatarban minden éjszaka félig szolgálatban voltam. Iszonyú mennyi szenvedés. Naponként 4 óra alvás volt, ha volt. Reggeli, vacsora - fekete, ebéd - leves, kenyér. Iszonyú gyomorfájás.

November 20-án mentem maródi visitre vérhas miatt."

Az 1918-as őszirózsás forradalomról is említést tesz, majd a napló a leszerelésével zárul:

"November 1-én (1918) kitört a forradalom. Mindenütt nagy zavargás, fosztogatás(...)

November 15-én végleg leszereltem 3 évi katonáskodás után..."

Az összeomlás után az életben maradtak rendszeresen ápolták a kapcsolatot egymással. Nem sokkal a világháborút követően megalakult a Magyar Tábori Vadászok Bajtársi Szövetsége, melynek Rónay Árpád is tagja volt. 1940. szeptemberében a budapesti Városmajorban Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leleplezésre került Kisfaludi-Stróbl Zsigmond munkája, a Tábori Vadászok Emlékműve, melynél Rónay szintén jelen volt. Ugyanezen évben Aranylapok - Az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből címmel könyv jelent meg Budapesten. Az eladásából befolyó jövedelmet a Magyar Tábori Vadászzászlóaljak Bajtársi Szövetsége Segélyalapjának javára fordították.

Az első világháborút követően dr. Rónay Árpád Ungvárra költözött, jogász lett. Rengeteget vadászott. Ezen élményeit, történeteit le is írta, melyek közül sok a budapesti Nimród és később a Magyar Vadászújság szaklapokban meg is jelent 1918 és 1944 között.

1967-ben Id. Rónay Árpád, uradalmi erdőtanácsos vadászati és halászati történeteinek, elbeszéléseinek gyűjteménye címmel, családi munkaként öt példányban megjelentette apja munkásságát bemutató könyvét. Ebből kettőt fiai - Rónay Attila és ifj. Rónay Árpád -, a többit pedig három öccse kapta meg.

Fischer Zsolt