"A kétnyelvű oktatás - abszurdum..."

A Vakarcsuk-vírus veszélyes kórokozó, könnyen megtámadja a lelket és a tudatot, melynek nyomán kialakul a Vakarcsuk-szindróma: a beszűkült tudatállapotba került magyar szülők körében felüti fejét az ukrán iskolába adási járvány, melynek következtében megannyi, jobb sorsra érdemes magyar gyerek marad ki a nemzeti kultúra, a nemzeti történelem, illetve az anyanyelv mind teljesebb megismeréséből. De milyen véleménnyel is van a reformnak titulált ukránosításról az évtizedek óta pedagógusként dolgozó barkaszói Fakász házaspár, Mihály és Valéria, s gyakorló tanárokként mi a véleményük a gyermekek kétnyelvű oktatásáról?

- 1967-ben fejeztem be az iskolai tanulmányaimat a magyar oktatási nyelvű Munkácsi 3. Sz. Középiskolában, ahol elég magas szinten el tudtuk sajátítani az orosz nyelvet, s jellemző, hogy az osztályunkból hatan mentünk felvételizni az Ungvári Állami Egyetemre, akik közül hárman az első nekifutásra, hárman pedig a következő esztendőben be is jutottak az általuk választott szakokra. Emellett pedig több volt osztálytársam szakiskolákban, technikumokban folytatta a tanulmányait Kárpátalján, illetve a megye határain kívül - emlékezik vissza Fakász Mihály, neves helytörténészünk, a magyar tannyelvű Bátyúi Középiskola fizikatanára. - A felvételi vizsgákat az anyanyelvünkön tettük le, az egyetemen viszont már oroszul, illetve ukránul tanultunk (az elméleti előadásokat általában orosz, a gyakorlati foglalkozásokat pedig általában ukrán nyelven vezették le), ám egy félév elteltével már sikerült szert tennem a szükséges ukrán nyelvi gyakorlatra - teszi hozzá...

- Barkaszóban kezdtem, majd a Bátyúi Középiskolában fejeztem be az iskolai tanulmányaimat, természetesen az anyanyelvemen - vall önmagáról a Barkaszói Középiskolában magyar nyelvet és irodalmat oktató feleség, Valéria. - Megjegyezném: akkor jobban biztosították az orosz nyelv elsajátításának a feltételeit, mint most az ukránét. Mert bár a beszélt nyelv elsajátíttatása helyett akkor is inkább a nyelvtant erőltették, de legalább jól el voltunk látva tankönyvekkel, szótárakkal, minden orosz nyelvórán jutott idő a szótármunkára, és óráról órára meg kellett tanulnunk meghatározott számú orosz szót, ám ezeket is csak azok a tanulók sajátíthatták el, akik már rendelkeztek a szükséges magyar alapszókinccsel, melyre nyugodtan építkezhettek. Az utóbbira viszont csak anyanyelvű iskolában lehetett és lehet szert tenni.

- Mi a véleményük a vakarcsuki elképzelésekről?

- A két tannyelvű oktatás - abszurdum. Gyakorlatilag megvalósíthatatlan - szögezi le Fakász Mihály. - A tanár ugyanazt a tananyagot adja elő magyarul, majd ukránul? A gyerek pedig a munkafüzetébe írja le ugyanazt két nyelven? De hisz' akkor nem marad idő az új anyag begyakorlására, valamint a házi feladat elmagyarázására. És hány nyelven írassuk meg a dolgozatokat?

- És mikor feleltessünk? - veti közbe Valéria. - Nagyon remélem, hogy visszavonják a rendeletet... Az emelt szintű érettségi bevezetéséről pedig az a kép alakult ki bennem, hogy sem alap-, sem közép-, sem felső szinten nem dolgozták ki igazán a folyamat menetét, s az illetékesek sem tudták, mit is akarnak. Legalább két évre lenne szükség ahhoz, hogy a gyerek felkészüljön az emelt szintű érettségihez, és nagyon jó lenne, ha ukrán nyelv és irodalom helyett az anyanyelvű iskolák végzősei magyar nyelvből és irodalomból vizsgáznának, emellett pedig - az idei esztendőhöz hasonlóan - a továbbiakban magyarul tennék le a többi vizsgát is.

Amúgy nálunk tizenegy végzős jelentkezett az emelt szintű érettségire, tízen sikerrel vették az akadályt, s egy részük a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, más részük pedig az Ungvári Nemzeti Egyetemen folytatja majd a tanulmányait. Megjegyezném: az utóbbiak egyike ukrán nyelvet és irodalmat fog tanulni a nevezett egyetemen. Ami pedig az ukrán nyelvórákat illeti, nem ezek számát kell növelni, hanem új, jó programra van szükség, mert lehet akárhány nyelvtan óra, ha rossz a program. Így csak azt érik el, hogy csökken az anyanyelvű oktatás presztízse. Beregszászi kezdeményezésre, már nálunk is gyűjtöttek aláírásokat a magyar iskolarendszer megmentéséért. A szülők 90 százaléka aláírta a kérdőíveket...

- Bátyúban, illetve Barkaszón is sok magyar szülő adta be a gyermekét az ukrán tannyelvű Bátyúi Általános Iskolába, illetve a párhuzamos magyar és ukrán osztályokkal rendelkező Barkaszói Középiskola ukrán első osztályába?

- Bátyúban a magyar szülők általában a magyar iskolába íratják be a gyermekeiket - válaszol a férj.

- Az idén három barkaszói, valamint hét szernyei gyerek kezdi meg az iskolát a középiskolánk ukrán tannyelvű első osztályában, és tíz kisdiák lépi át a magyar oktatási nyelvű első osztály küszöbét - magyarázza a feleség. - Nálunk a hajdani oroszosítás idején sem tört ki hisztéria a szülők közt - fűzi hozzá...

- Végezetül pedig térjünk rá a helytörténeti kutatásokra: helytörténészként milyen munkákkal foglalkozik jelenleg Fakász Mihály?

- Nemrég jelent meg nyomtatásban a Sasfészek a Latorca völgyében című könyvem, melyben a kezdetektől fogva nyomon követem a munkácsi vár történetét, a későbbiekben pedig, ehhez hasonlóan, fel fogom dolgozni a többi kárpátaljai erősség históriáját. Ami pedig a műveim elkészítésének a módját illeti, a levéltárakban fellelhető okiratok között kutatva, kijegyzetelem a témára, most például a várak történetére vonatkozó adatokat, s így folyamatosan gyűjtöm az anyagot. Az anyaggyűjtést főleg a Magyar Hadtörténeti Intézet Levéltárában, kisebb részt pedig a Kárpátaljai Megyei Levéltárban végzem el.

- Melyik levéltárba tud könnyebben bejutni?

- A hadtörténeti intézetébe.

Jellemző...

Lajos Mihály